Gazdák Lapja, 1907. február (6. évfolyam, 5–8. szám)
1907-02-08 / 6. szám
4-ik oldal. február 8. GAZDÁK LAPJA Cséplés: Cséplő részben úgy az őszi, mint a tavasziakból 3—4% pálinka áldomásra. Cselédbérek: A cselédváltozások idejének meghatározása körül ólénk eszmecsere folyik irányadó körökben. A bizottság mérlegelte a körülményeket, elismerve azt, hogy megállapodásának vannak ugyan lényeges hátrányai, de mindezek dacára a cselédváltozások idejét uj évben javasolja. A szolgálati idő legyen egy teljes év, újévtől újévig, 60 napos felmondással úgy a munkaadó, mint a cseléd részéről. Időközben a cseléd alapos ok nélkül helyét el nem hagyhatja, ha pedig viselkedése által provokálná a gazdát, hogy szolgálatából évközben elbocsáttassék, akkor ezen körülmény cselédkönyvébe bejegyeztessék, hogy még a lehetősége is ki legyen zárva annak, hogy az ilyen cseléd alkalmazást találjon. Január hóban Napszámok: Férfinak 1 K — fill. Nőnek K 70 fill. Február „ 1 „ n — ff 70 „ Március „ 1 n 20 „ — 70 „ Április „ 1 n 20 „ — ff 80 „ Május „ 1 „ 40 „ 1 fi ff Junius 2 „ a 1 ff 20 „ Julius „ 2 „ n 1 ff 40 „ Augusztus „ 2 „ » 1 ff 40 „ Szept. „ 2 „ a 1 ff 40 „ Október „ 1 * 60 „ 1 ff 20 „ November „ 1 „ 40 „ 1 December „ 1 „ — 70 „ A Szentmiklós, Domahida, Kismajtény, Genes, számos zavargás fordult elő a dohányzást tiltó parancsok miatt. Maga a fejedelem, — bár sok vitéz generálisa nagy pipás volt — nem szívlelte a dohányzást. „Sohasem tudom megérteni, — mondotta volt — mi gyönyörűségük van az embereknek akkor, midőn a szájukból kéményt csinálnak.“ A kuruc világ idejébe esik az első finánc feltűnése. Csakhogy akkor még nem finánc volt a neve, hanem „vigyázó iberraíter,“ és (oh dicső múlt!) lóháton járt. Erről az intézményről már joggal mondhatta a lőcsei kalendárium, hogy „az átkos némettől jött.“ Ugyanis, Lipót császárnak 1702. évi pátense, mely megengedi a dohányzást, egyúttal kimondja Magyarországra a dohány monopóliumot, még pedig nemcsak a dohányra, hanem a pipákra is; csak császári bélyeggel ellátott pipákból volt szabad szívni s csak császári engedélylyel termelt és árusított dohányt. A nem császári pipákat és a nem császári dohányt elkonfiskálták az ország-utakon kémkedő „császári iberraiterek.“ Akik pedig feljelentették a csempészeket, azok részt kaptak az elkobzott árukból, esetleg egyéb jutalmat is: előléptetést, nagyobb cimet, vagy állást, s belekerültek a „gutgesinnt“ lajstromba. Ezeket a spicliket akkor „dátorok“-nak hívták s magyar helyeken közmegvetéssel sújtották. Hogy a magyarok, kivált a kurucok, a császári pátenst semmibe se vették, — és hogy a császári pipának és dohánynak csak hitvány labancok közt volt keletje, — mondani is felesleges. Ha pedig egy-egy „vigyázó iberraiter“ kurucok kezébe került, azt alaposan helybenhagyták, elgondolhatjuk. Esztró községeket magában foglaló körzetből beérkezett jelentés szerint ott az aratási szerződések a múlt évihez hasonló feltételek mellett megköttettek, azon különbséggel, hogy a gróf Károlyi-uradalom előbb pálinkát nem adott, mig az idén holdanként V2 liter pálinkát ad. Az Érendréd, Dengeleg, Mezőpetri, Iriny, Portelek és Verend községeket magában foglaló körzet birtokosai január hó 10-én tartott gyűlésükön a következő határozatokat hozták: 1. Január hóban az összes birtokosok felszólítják munkásaikat szerződés kötésre s a mennyiben azok szerződni nem akarnának, úgy a lépéseket megteszik idegen munkások alkalmaztatására. 2. A napszámbéreket a következőkben állapították meg: November, december, január és február hóra 90 fiiér, március április és május hóra 1 K, junius hóra 1 K 20 f, julius hóra 1 K 60 f, augusztus hóra 1 K 40 f, szeptember hóra 1 K 20 f, október hóra 1 K. 3. Aratás történik őszi Vl2, tavaszi Vh részért, páronként az egész aratás tartamára 68 lit. rozs és 2 K 40 f pálinka pénz. Kapás term. után: tengeri l/s rész, csutka 1/2 rész, munkás részének hazaszállítása eltörlésével, de ő nem tartozik földje után ingyen napszámra menni. Ezzel szemben a munkások követelései nem túl nagyok, de a gazdák által még sem megadható, mert pld. a munkás tengeri és csutka részének hazaszállítása nem látszik nagy kérésnek, de azért kivihetetlen, mert az annyi időveszteséggel jár, hogy a különben is sürgős mezei munkák elvégzését nagyon hátráltatja. Tekintve a csekély követelést a munkások részéről, azt hiszik, hogy a megegyezés sikerülni fog, de azért el vannak készülve többet nem adni, s ha kell, idegen munkásokat nagyobb áldozatok árán is szerződtetni. A magyar szabadságharc leveretése s a nagy fejedelem száműzetése után elnyomatás és végnélküli nyomor súlya nehezedett országunknak kivált, magyar vidékeire s a szegény nép, melyet a hosszú harcok már úgyis mindenéből kifosztottak, végső pusztulásnak nézett elé a császáriaktól rá rótt nagy adóterhek miatt. Rákócy volt fővezére, Károlyi Sándor gróf, ez Ínséges időkben arról gondolkozott, miképen segíthetne a magyar megyék sinlődő népén, első sorban pedig az ő megyéjén, Szatmár vármegyén. Sokféle terv fogamzott meg eszében. Végre megállapodott annál, hogy a vármegye közföldjeit beültetteti dohánynyal, s azt földolgozás végett eladja egy megfelelő tőkével rendelkező szövetkezetnek. Az igy befolyt pénzből azután a nyomorgó jobbágyság adóját kifizetheti a vármegye. Tervét a nemes gróf keresztül is vitte. Megalakította „unió commercii tabacae Hungáriáé“ (magyar dohányeladási szövetkezet) címen megyénkben akontemplált társaságot. Ennek tagjai voltak : Károlyi Sándor, Károlyi Ferenc, Spitz Ábrahám és Oppenheimer Mózes. Szövetkezetét később kiterjesztette az ország több megyéjére, s számos főurat vonván bele az igazgatóságba, kieszközölte annak részére a dohánymonopolium jogát. Dohánygyárat állított fel Nagykárolyban és Pozsonyban s miután sikerült a dohánytermelést több vármegyére kiterjesztenie s annak szakszerű ültetése és kezeléséhez a birtokosokat kioktatni, másfélmilió frt. átlagos tiszta nyereséget érhetett el a szövetkezet évenkint, ami abban az időben nagy pénz volt, te-
