Gazdák Lapja, 1907. január (6. évfolyam, 1–4. szám)

1907-01-25 / 4. szám

január 25. 3-ik oldal. GAZDÁK LAPJA sokat; hogy figyelmeztessék a munkásokat, kikkel 1848-ban megosztották vagyonukat, rangjukat, jogai­kat, hogy ha felülnek az izgatóknak, ők az utolsó órában kénys eritve vannak munkásokról gondoskodni, hogy tér ényüket learathassák. Ha a magyar munkások nem kötnek szerződést, felkérik a hadügyminisztert, hogy katonákból adjanak munkaerőt és ha ezt nem tehetnék, elmennek a szomszéd államokba, sőt a leg­utolsó esetben elmennek abba birodalomba, hol sok az ember és kevés a kenyér. Sőt még tovább mennek, a mennyiben a szatmári gazdasági gyűlésen a közép- osztály részéről egész komoly formában indítvány téte­tett, hogy ily körülmények közt ne szántsunk, ne ves­sünk és más mivelési ágba fogjunk, inkább az állat- tenyésztéshez forduljunk. Ilyen túlzó nézetek fejlődtek ki a gazdák között, de ez nem fog bekövetkezni, mert a kormány ígéretet tett, mikor 200-an mentünk el gazdák a földmivelés- ügyi miniszterhez, s az azt mondta, hogy minden lehetőt elkövet, hogy Magyarország ezen államalkotó és fentartó osztálya el ne pusztuljon. Őt küldötte ki a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület, hogy a nagy- és kisgazdákat hívja össze az együttes szervezkedésre, hogy 1-ör állapítsák meg a legmagasabb aratási szer­ződések alapját, 2-szor a munkabérek maximális nagy­ságát, 2-szor lehetőleg méltányosan a cselédbéreket állapítsák meg, hogy egyöntetűen járjanak el és felkéri a gyárak tulajdonosait, hogy esetleges indítványukat, vagy nyilatkozataikat tegyék meg, vajon van-e reményük, hogy a gyárakban a munkát lehet folytatni és jegyez­zék elő magukat, hogy a kormány gondoskodjék nekik munkásokról. A gazdák elmennek a méltányosság leg­végső határáig, de e szervezkedéssel azt akarják, hogy egymásra ne licitáljanak és erre erkölcsileg legyen ősi népét romlásba döntötte, idegen földbe ültette át ezt az öreg fát is, s vele együtt két gyönyörűséges virágszálat: a Nótás Esztit, meg a tüzszivü Jucikát. Úgy történt a dolog, hogy mikor az iparkodó és módos gazda a falu uzsorásától tönkretett atyafiaiért jótállóit, ez a jótállás annyijába került neki, hogy vég­tére kiürült kincsesládájának csak a fenekén maradt még meg valami, az a valami pedig semmi egyéb nem volt, mint sok hátralékot mutató adókönyvecs­kéje. A körültekintő gazda, hogy az adóexekuciótól megszabaduljon, a kisebb baj elől menekülvén, egy nagyobbá esett bele: az uzsorás csapdájába. Pár év alatt pirulva adta el ennek holdanként őseitől örökölt földbirtokát, végül pedig roskadozó ősi lakát is ott­hagyta, nehogy ő is, meg az a viruló két virágszál is: az Eszti, meg a Juci, a romok alá temettessék, — és kivándorolt Amerikába. A fatorony három harangját nem húzták, a pap sem papolt, a zsoltár sem hangzott, amikor Balázs András, Eszter és Judit otthagyták nagy bánattal a kis falut, hanem azért mégis úgy érezték mindhárman ma­gukat, mintha meg lettek volna hatva és oly nehéz volt a szivük, mintha hat lábnyi föld nehezkednék a temetőben rájuk. Balázs András uram csak az őszülő tarkóját si­mogatta, mikor kiindultak a faluból, a két lánya pedig minden gazda kötelezve. Hogy a gazdák a munkásokat csakis cselédkönyvekkel fogadják fel és pedig úgy, hogy abba be legyen Írva, hogy a munkás ezt a mun­kát bevégezte. Ezért felhívja a nagykárolyi kerületet, hogy alakuljon meg a szervezet, ügy gondolja, hogy a nagykárolyi kerületet kisebb körzetekre osszák fel és ezekbe olyan gazdákat válasszanak, a kik a viszo­nyokat nagyon ismerik és ezek hivják a kisebb kör­zeteket gyűlésre, hogy megállapítsák a munkabér maximumát. Ezt az indítványt egyhangúlag elfogadta a gazda- gyűlés és a nagykárolyi járás szervezésére elnökül Domahidy Istvánt, helyettes elnöknek Tóth Sándort, tagokul Csőkör Ferenc és Siffbeck Mátyást választot­ták meg. A kisebb körzetek a következőképpen alakíttat­tak meg : Vállaj, Mérk, Csanálos, Börvely. Szervezők: Mándy Géza, Jurcsek Béla tiszttartó, Lénárd Jenő és a jegyző. Nagykároly, Kálmánd, Kaplony, Fény, Mezőtejem. Szervezők: Tóth Sándor és Nagy Albert intézők. Domahida, Kismajtény, Nagymajtény, Gilvács, Genes, Szentmiklós, Esztró. Szervezők: Domahidy István, Rébay Dezső, Bodoky Béla, Tóth Endre, Csigi István. Mezőpetri, Érendréd, Dengeleg, Iriny, Portelek, Vezend. Szervezők: Boer Endre, Strobencz Péter, Uray András, Becski Géza, Szintay Kálmán. Szaniszló, Csomaköz, Penészlek, Körtvélyes, Ré­szege, Bere. Szervezők: Gorzó Imre, Solymosy István, Bay Mihály, Komáromi István, Szakáll János, Balássy József, Nikkel Kálmán és Biró Sándor. úgy tett, mintha mosolyogtak volna s mintha nem szo­rongó szívvel, hanem csak úgy tessék-lássék intettek volna utolsó istenhozzádot szülő hajlékuknak. Mikor kiértek a faluból a széles országúira, erősen tűzött arcukba a szeptemberi nap. — Szép időnk van az utazáshoz — szólalt meg Eszter, hogy megtörje a csendet. — Lám, mégis csak szeret minket az Isten, — folytatta Judit, hogy az apját vigasztalja. Balázs András nem szólt. Neki a nap fénye is sötét gondolatokat keltett fel lelkében. Eszébe jutott, hogy nem régen ez a széles országút még árnyékot kapott a terebélyes gyümölcsfáktól. Ősei bölcsen gon­doskodtak arról, hogy nemcsak a dülőutaknak, de az országúinak a szélei is be legyenek fásitva a község egész határán. De amióta ellepte falujokat az az ide­genből jött sáskahad, elpusztította, kivágta a gyü­mölcsfákat. Hagyján, ha csak azokat pusztította volna el! De elpusztította a jómódjukat is, megrontotta az erkölcseiket, tönkretette a falut. Lelketlen uzsorát űzött ez a sáska sereg, előbb pálinkával és áruval, majd felesmarhával és legelővel, végül pénzzel és munkával. Most már az uzsorásoké minden. Még ha legalább a haza venné hasznukat, ha már kitúrták honjából a hon annyi becsületes fiát! Dehogy is veszi! Nem kell azoknak se művelődés, se magyar szó, se hazafiság. Gyermekeiket iskolába nem küldik, hanem idegen nyelvű, műveletlen tanítókhoz, kik tudás helyett babo­jfftjiá £ászlá ára- á$flpzrrfcz V 78 30 52 üzletét 19o6. évi május 1-től a Gillyén József urházába Szlávik Zs. ur üzlete mellé helyezte át. Tisztelettel JOÓ LÁSZLÓ utóda.

Next

/
Oldalképek
Tartalom