Gazdák Lapja, 1907. január (6. évfolyam, 1–4. szám)
1907-01-04 / 1. szám
január 4. GAZDÁK LAPJA 5-ik oldal. pavillonban az olaszok valóban szép és praktikus, minden egészségügyi követelményeknek és kényelemnek megfelelő dolgokat mutattak be; itt ez a berendezések csoportozata úgy a vendéglősök, mint az építő és egyéb iparosainkra is igen tanulságos lett volna. Elértünk végre ahhoz a csarnokhoz is, mely legjobban vonzott látni, amelyből aligha fogunk egyhamar távozni, ez a mezőgazdasági kiállítás pavilionja; hisz már maga a nagysága is imponáló, 24.000 négyszög méter területet foglalt el e kiállítási csarnok egymaga. Ezen csoport a következő részekből állott: 1. Mezőgazdasági történelmi rész. 2. Talajviszonyok tudományos ismertetése a mezőgazdasági kultúrának megfelelőleg. 3. Talaj javítás és öntözés. 4. Mezőgazdasági gépek és eszközök. 5. Mezőgazdasági oktatás és berendezés. 6. Mező- és erdőgazdasági ipar. 7. Takarmány- és gabonatermesztés. 8. Kisebb gazdasági és mezőgazdasági háziipar; ezenkívül a pavillon előtt: 9. állandó gyümölcsfa kiállítás szabadban, cserepekben és egyéb edényekben; továbbá illatszer előállítására alkalmas virágok termelése is itt lett különféle alakzatu virágágyakban bemutatva, ide tartozott e csoporthoz még az időszaki kiállítások egész sorozata, u. m.: a) gyümölcs, b) főzelék és diszvirág, c) ló, szarvasmarha, sertés, juh, baromfi, kutya és egyéb házi állatok kiállítása is. A csarnokba belépve, rögtön feltűnik szemeink előtt, hogy az olasz ipar sok oly ügyes mezőgazdasági eszközt állít elő a talaj megművelésére, melyek közül egyes vidékeken nem egyet nálunk is igen hasznos volna meghonosítani, különösen feltűnt a villamosságnak a mezőgazdaság szolgálatában való helyes gyakorlati alkalmazása, még szántáshoz is használják azt, nemcsak a cséplés, rostálás, préselés és szecskavágáshoz ; a vizeinknek nagyobb mérvben való kihasználásánál olcsóbb előállítás és csekélyebb áramköltséggel, azt hiszem, ezen az olaszok által ügyesen kihasznált erőt mi is gazdaságaink céljaira fogjuk majd felhasználhatni ; hogy mily óriási munkaerőt vagyunk képesek ezen ily egyszerű gépek egész sorozatával megtakarítani, ezt gazdatársaim előtt nem kell fejtegetnem, mert hisz ne higyjük ám, hogy az olaszoknál nincs kivándorlás, sőt sokkal nagyobb mérvben, mint nálunk, az olasz félsziget sok kikötője csak úgy hemzseg az olasz kivándorlóktól, de az olaszoknál, amint a gazdasági kiállításuk is igazolja, a hiányzó munkaerőt a gazdaságban többnyire gépekkel pótolják. Mig Olaszország eddig nagyrészt a gépek beszerzésével — mint saját statisztikája is mutatja — a külföldre volt utalva, addig a most bemutatott ezen kiállítása tanú- bizonyságot tesz nagy energiájáról s arról, hogy e téren sem szorul már külföldre, sőt igen sok uj, praktikus gazdasági eszközt ő mutat már be a külföldnek. A mezőgazdasági termények osztálya, nem csupán csak gyűjtemény különlegességekből, melyek elegáns elrendezés, vagy eredetiségüknél fogva ötlenek szemünkbe, hanem tanulságos Útmutatásul szolgál, hogy a jelenlegi modem gazdasági ismeretekkel és rationális kultúrával, talajmüveléssel, helyes forgó rendszerrel mit vagyunk képesek produkálni. Itt különösen ki kell emelnem a katonaságnak a mezőgazdasági szolgálatba és az abban való kiképzésbe történt bevonását, ezt különösen melegen ajánlom a mezőgazdasági ügyekkel foglalkozó felsőbb intéző köreink figyelmébe, ezt a rendszert a kisgazdáink és a népjólét érdekében a mi viszonyaiknak megfelelőleg átalakítva meg kell hogy honosítsuk mi is, azok a képek, melyeket a katonailag kezelt mező- gazdaságok ott bemutattak, nagyon, de nagyon beszédesek voltak, azokkal a terményekkel együtt, melyeket ott azokon a gazdaságokon készült mezőgazdasági házi ipari cikekkel együtt bemutatva láttunk. Ha nekünk mintaként Mezőhegyest, Bábolnát, Kisbért fentartanunk kell, mit a gyakorlat igazol és megkíván, — bár mint láttuk, a földmivelésügyi tárca tárgyalásánál, egyik országos képviselő már azok megszüntetését is javasolta, én azonban ezen gazdaságok megszüntetését meg nem szavaznám soha, hanem alakítsuk ezt át a nép javára, oktatás céljára, végeztessünk ott minden munkát a föld népéből való besorozott katonákkal, kiket oktassanak ott mindenre, a modern gazdaság berendezésére, talajmiivelésre, termelésre, állattenyésztésre, létesítsünk azokon egy-két paraszt minta gazdaságot is, melyet ott a föld népéből nevelt, ismereteiket ott szerzett ügyes katonai altisztek vezessenek, s ha azután az ily földműves ettől a katonaságtól haza kerül, ez ugyan a parádés kirukkoiásokból kevesebbet fog tudni, de hazájának és a közjóiét előmozdításának szolgálatot fog tenni és hasznosabbat; ezek a katonák a fegyelem és katonai szolgálatban, lövészetben csak oly mérvben legyenek a rendelkezésre álló időhöz képest kiképezve, hogy háború esetén belőlük jó harcosok legyenek, intenzivebb katonai kiképzést nyerjenek különösen a harcászati és tábori szolgálatban, mint a póttartalékosok, melyre két évi szolgálat alatt lenne idő, a többi időt pedig a inezögazgasággal való alkalmazásban töltsék el, a téli és az esős időt fel lehet használni egyrészt fegyverfogás és egyéb katonai kiképzésre, másrészt mezőgazdasági házi ipari cikkek előállitására, mig a többi időt a gazdaságban, az oktatójuk legyenek ebben végzett gazdatisztek tiszti ranggal, lehet az olaszok által követett irány és rendszerrel is, de ez mellékkérdés; ezzel a gazdasági akadémiát végzett ifjainknak is egy hasznos kenyérkereseti pályát nyitunk, melyet azután, ha a polgári életbe kívánnak visszamenni, tanulmányukat a maguk és a köz javára hasznosíthatják; a köznép gyermekei pedig, az ügyesebbek nem szokván el mint altiszt az eke szarvától, a kapától, kaszától, belőlük fegyelmezett, értelmes, hasznos jó mezőgazdasági munkásokat és értelmes földműves kisgazdákat nyerünk, mert hisz tudjuk, hogy a tovább szolgáló katonai altisztjeink legtöbbje a földműves osztályból kerül ki, kiknek, ha altisztek lesznek, a katonaságnál megszokván az urhatnámságot, már nem ízlik visszatérni a földet túrni, hanem csak ur akar lenni, s ha bent nem marad tovább szolgálatban, akkor el megy nagy városba hivatalszolga, levélhordó, rendőr vagy másnak, de az eke szarvához és a kapához vissza nem tér, azt magára nézve lealázónak képzeli, ellenben, ha szerény tanácsomat az intéző körök Minden szőlőbirtokos olvassa a Borászati tápot; cimü szőlő- és borgazdasági szaklapot, mely 38. évfolyamában jelenik meg igen gazdag és változatos tartalommal. c,venkint két színes műmellékletet ad ingyen. Negyedévi előfizetési ára 3 K, egész évi 12 K. Kiadóhivatal és szerkesztőség Budapest. IX. Üllői-ut 25.
