Gazdák Lapja, 1906. november (5. évfolyam, 44–48. szám)
1906-11-30 / 48. szám
GAZDÁK LAPJA 3-k oldal november 30 be magukat, oly mérvben, hogy a mi nehány bútor iparosainkat készítményeikkel elnyomták, az ember szinte resteli ez elsőrangú cégeket itt megnevezni, hogy ilyen tapintatlanságra ők kaphatók voltak, mert ezt valóban nem várta tőlük magyar ember, de remélem is, hogy e leckét most, ha nevük nem is lesz kiírva, megszívlelik és jövőben a magyar nemzet és a magyar iparral szemben nem fognak igy eljárni, vagy elviszik üzleteiket mindenestől e szép hazából Osztrák sógorékhoz, mert nekünk igazán nincs olyan kereskedő és gyárosokra szükségünk, kiknek csak a pénzünk jó, de nevünktől irtóznak, és mint magyar gyáros bemutatkozni a külföld előtt talán restelkednek. A kiállítás vezetősége is hibázott, hogy nem he- lyezett súlyt arra, hogy a hivatalos katalógusban Magyarország kiállítása részletesen ismertetve legyen ; mert biz a magyar kiállításról, hogy létezett, egy betű sem volt a hivatalos katalógusban, ha az ember a kiállítás ezen osztályán végig ment, láthatta, hogy keresték a magyar kiállítást abban, és midőn nem találták lépten-nyomon, hallhattuk azt a megjegyzést, hogy miféle nemzet ez, hogy még a katalógusba sem vették fel a kiállításunkat; már pedig megfigyelésből mondhatom, hogy a beszerzett katalógust a legtöbb kiállítás látogató, magával haza viszi, vabban azokat a tárgyakat, melyek nekik megtetszettek meg is jelöli s odahaza azután abból mesél hozzátartozói és ismerőseinek a látottakról, mert ennek végig lapozásával könnyen vissza idézheti emlékébe a látottakat később is. Ha megfigyeljük továbbá a kiállítási látogatókat, láthatjuk, hogy mindegyik a tudományának, hajlamának, érzékének, iparának, kereskedelmének, termelésének körébe vágó tárgynál időzik hosszabban, egy-egy szép tárgy, ha őt rövid időre le is köti, de még sem időzik annál úgy és oly hosszan, mint az előbbieknél; p. u. a gazda, a lelkész, kovács, bognár, kerékgyártó, lakatos, gépész, a női szabó ipar kiállítással festő pil- j lantással fog végezni, ellenben a foglalkozásuk körébe j illő, vagy tudomány szomjukat kielégitő tárgyaknál órákat is elidőznek, azt tanulmányozzák, kritizálják és részletes bírálat alá vonják azt elméjükben, ellenben a hölgyek és a szabók alig fogják a cséplő gépet figyelmükre méltatni, hanem a divat és ruhanemű kiállítási szekrények előtt fogjuk őket látni tolongani, hogy ott tőlük járni is alig lehet. Ezért tartottam volna én célszerűbbnek, ha a kiállítás magyar osztályának vezetősége, nem egy, csak a beavatottak által ismert és tudomással bírt külön katalógust ad ki, mely az irodájában volt csak kapható, hanem az egész magyar kiállítást a legnagyobb terjedésnek örvendett hivatalos katalógusba véteti fel, alig hiszem, hogy ez többe került volna, mint a külön katalógus kiadása. Arról, hogy a Berlinben nyomtatott és a főpénztárnál s szállodákban, a vasútnál, üzletekben s vendéglőkben is árusított német nyelvű — nem hivatalos — katalógusba Magyarország kiállításáról szintén egy betűt se találunk említve, mintha nem is létezett volna, s csak Ausztria kiállítását ismertették, nem is beszélek, ilyenhez a némettől már úgy is hozzá vagyunk szokva, bár a németeknek jó volna már egyszer megjegyezni, hogy mi is szövetséges társ vagyunk, és az ilyen apró tüszurások is képesek idővel f seb-lázt okozni, mely esetleg operációval fog járni* úgy, hogy attól a beteg testrésztől kénytelenek leszünk megválni. Most nézzük csak, mi lett volna különösen az ország érdekében hasznos, tehát gazdasági szempontból nagyon előnyös, ha ezzel a kiállításon részt vettünk volna. Olaszország, mint ismeretes, ásványvizekben rendkívül szegény; van egy-két forrása, de biz az is nagyon gyenge, úgy, hogy Olaszország nagy részében francia ásványvizet fogyasztanak, ámde Franciaország maga sem bővelkedik ásvány vizekben, ennek is alig van egy-két említésre méltó ásványvize ; már most ismerve az Olasz éghajlatot, s az ottani rekkénő hőséget, kérdem, nem e lett volna rendkívül előnyös, gazdasági szempontból pedig nagyon is hasznos, ha mi ott tengeren szállítható ásványvizeinket üvegekben, csomagolásban, esetleg poharankénti árusítással is izlelőként, sőt amelyeket lehet, gyümölcs szörppel keverve is bemutattuk volna külön kis pavillonban, én egész biztosan merem állítani, ha mi ezzel igy részt- vettünk volna, az Olaszoknál ásványvizeinkkel' kitűnő piacot _ nyerünk. Én ezen okokból kiindulva egy kiállítást a nemzetre nézve hasznosnak csak akkor látom, ha az arra nézve nem csak erkölcsi, hanem gazdasági szempontból is hasznot hoz, igy fogták ezt fel a többi európai nemzetek is, — s igy fogta fel — nagyon helyesen — a mi jelenlegi kereskedelmi kormányunk is, hogy Olaszországba az iparművészeién kívül azon iparágakat is be kell mutatni, melyek a nemzetnek anyagi hasznot is biztosíthatnak, ezért volt a jelenlegi kereskedelmi kormányunk részéről nagyon üdvös intézkedés, hogy a rendelkezésére állott rövid idő dacára a magyar államvasutak gépgyára és a waggon építés, a nemzethez méltóan volt képviselve, ezért tehát, hogy a nemzet ott oly mértékben, mint kellett volna, és gazdasági szempontból hasznos lett volna, képviselve nem volt, nem a mostani kormányt, hanem a múltat okolhatjuk, mert mint tudjuk, ennek nem a nemzet javán való munkálkodás volt a célja, hanem egészen más lebegett a szeme előtt. Szatmáry Miklós. A méhész téli teendője. A méhész méhei javára ez időben akkor tesz legtöbbet, ha közvetlenül mellettük éppenséggel semmit sem tesz. Ezzel azonban korántsem akarom azt mondani, hogy télen a méhekkel semmi dolgunk nincs, sőt ellenkezőleg, az okszerű méhész most is mindennap megtalálja az ő tennivalóját. Első sorban is a méheket teljesen nyugodtan kell hagynunk, az áttelelésnek ugyanis a nyugalom a főkelléke. A méhez közelében levő lárma, favágás- és hasogatás, kopogás, tyúkok, macskák, egerek, cinkék, harkályok kellemetlen látogatásai nyugalmukat zavarván, az áttelelés szerencsés munkáját nagy mértékben hátráltatják. Különösen az egerektől, ezektől a legkellemetlenebb látogatóktól óvjuk a téli nyugalomra helyezett kaptárokat. A nyugalomban való háborgatás következtében 78 52—3 foíyo évi május hó l-töl a Gillyén József ur házába Szlávik Zs. ur üzlete mellé helyeztem át. Tisztelettel JOÓ LÁSZLÓ utóda. 1. ä László óra- és élszep üzletét