Gazdák Lapja, 1906. augusztus (5. évfolyam, 31–35. szám)

1906-08-31 / 35. szám

2-ik oldal GAZDÁK LAPJA aug. 31 be, az igazgató választmány azonban ezt ke- resztülvihetőnek nem találta, s igy mindössze nehány hold zab termés segíti ki a jobban rá­szorult csikókat. Az őszi kalamitások azonban újra csak is­métlődnek úgy, hogy ma már nem csak ma­gunk tapasztalatából tisztában vagyunk azzal, hogy csikót éjjeli istálóra és külön takarmányo­zás nélkül őszszel is legelőn tartani merőben lehetetlen, de meggyőztek erről bennünket azok is, kik igyekezetünket és jó akaratunkat utá­nozva, hasonló alapon csikó legelőt állítottak fel. Így az Ugocsamegyei Gazdasági Egyesü­let által berendezett Fekete-ardói, Kiváló bő fü­vet termő legelőn úgy a múlt évben, mint az idén a kísérlet nem sikerült már s az idén már 6 héttel ezelőtt a legelőről a jószágot el kellett vinni. Ezek a körülmények indokolják tehát, hogy a legelő kérdéssel komolyan foglalkozzunk s mérlegeljük azokat a módozatokat, melyek al­kalmasak a gazdasági egyesületet elvégre is a meg nem érdemelt ódiumtól megmenteni, mert tagadhatatlan, célszerűbb ily legelőt fenn nem tartani, mint évről évre a panaszok töme­gét az egyesület fejére zúdítani. Maga a legelő teljes beszüntetése mind­addig, mig az valami módon megoldható, kár lenne ; kis gazdáinknak mégis nagy előny az, ha alkalmat nyernek csikóiknak legalalább a munka idő alatti elhelyezésére. Azzal pedig tisztában vagyunk már, hogy csikó legelőn ősszel takarmányozás nélkül jó állapotban csikót tartani képtelenek vagyunk. A kérdés tehát a körül fordul meg, hogy, ha egyáltalán fenn tartandó a csikólegelő intéz­ménye, akkor vagy takarmányozással egybe­kötve — természetesen felemelt beváltási bé­rekkel — vagy pedig takarmányozás nélkül, de csak addig fizetendő dijakkal, mig a jószág ott van kell azt szervezni. Utóbbi esetben tehát meg lehetne állapítani havonkénti legelő dijakat, melyek mellett ta­vasszal mindig jó legelőt kapna a jószág, ara­tásig, illetve a nagy munkák befejeztéig min­dig ott maradnának a csikók, ezek befejeztével pedig mindenkinek tetszésére lenne bizva, hogy ott hagyja-e, illetve a szerint, hogy kopott-é a legelő vagy nem. Ezzel az eljárással megszűnne minden panasz, mert senki sem vádolhatná az egye­sületet azzal, hogy idő előtt haza küldi a csi­kókat, mert mindenki csak addig fizetne, mig a csikója ott marad. Ezzel a rendszerrel pl. megállapítható lenne csikók után havonként 5 korona, nem egyleti tagoknak 6 korona, amit bárki szívesen megfi­zetne, mert csak addig fizet, amig a csikókat ott tartja, s ezzel a rendszerrel a költség is apad, igy a legelő bér is fedezete* lyerne s mégis megoldatnék az a kérdés, hogy különö­sen a kis gazdák hol helyezzék el csikóikat a nagy munkák befejeztéig, a nagy birtokos pe­dig addig, mig tarló legelői szabadulnak. T Á R C A_ __ Róka koma a japán népmondában. — Irt«-: Fu-tschi. — (Folytatás). Ebben leli magyarázatát az a különösség, hogy a japáni képeken, az éjjel a földeken liancurozó róká­kat nagyon gyakran lángoló végű farokkal, vagy tün­döklő folttal a hátukon ábrázolva látjuk. Ó japáni nyelven a futó csillagokat .,égi rókáknak“ is nevezik. A japáni istenségek világában ismernek egy ilyen ró­kán a földre leereszkedő istennőt is. Más népeknél is létező azon hit, mintha egy futó csillag látása a gyer­mekekre vészt hozna, ezt az istennőt is gyermek pusztítónak bélyegezte, a mig azután Buddha egy se­reg más rósz ináulatu szellemmel egyetemben meg­térítette és azontúl a gyermekek védőistennőjévé let*. Ehhez járul még egy másik hagyomány, mely a rókát a japáni parasztoknál különleges állásba hozta. Egy shintói istenséget (shintói Japánban igen elterjedt hit-kultusz), „Uganokani“-t, a mezei termés védőjét, ál­lítólag több alkalommai meglepték, a mint róka alak­jában kápolnáik oltárán ebédutáni sziesztáját tartotta. Ezt az istennőt „Inari“ — a rizshordó — néven is említik. Csakhogy erre a jóhangzásu névre iiaiigat egy öreg embert ábrázoló Isten is, az „Iuari Dai Mojin“ — a nagy világosság rizshordó szelleme. — Ebből magyarázható, hogy a rizstermelés szellemét hol istennő, hol öreg ember alakjára ábrázolják, holott pedig a róka jelképezi az Inad sháraát. Talán épen említett vonatkozásai az indiai és japáni istennőkhöz, képezik okát annak, hogy a néphit a rókát gyakran egy szép asszony képmásává változtatja és mint ilyen azután sok galibát okoz. Az egyszerű póinép előtt természetesen a ir.ythologia vonatkozásai rejtettek. Jóhiszomüleg megelégszik azzal, hogy az Iuari shámát, a mezei növények oltalmazóját, róka formájában jel­képe zze és a kiterjedt, rónán ritkán találkozik paraszt- gunyhó, a melyen ne díszelegne néhány idomtalan róka bálvánv. * Kitsune, a róka gonosz kópé és veszedelmes le­gény ! Ha egy derék földműves a vásárról visszaté­rőben áru nélkül és pénz nélkül, de kissé kapatos Ingük Pál 418 férfi- és női cipész-üzlete Szatmáron, Kazincy-utca 20 szám a zárdával szemben. Elér­ték uiáni megrendelések cs javítások gyorsan és ponto­san eszközöltetnek. 20 — 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom