Gazdák Lapja, 1906. augusztus (5. évfolyam, 31–35. szám)
1906-08-24 / 34. szám
3-ik oldal aue. 24. GAZDÁK LAPJA Ily mórion járva el, elsőrendű, igen jó pecsenyebort és kissé savanykás asztali bort készíthetünk ; a penészes szőlőből pedig Ienyálkázás után még mindig tűrhető bort nyerhetünk. Használhatunk a válogatáshoz hosszúkás asztalt is, lm a szőlőt csak részre válogatjuk, t. i. jó és hibás fürtökre. Vörös bor készítésénél a szőlőválogatással járó csekély költséget nem szabad sajnálni, a válogatást okvetlenül meg kell tenni, mert a rothadt szőlő festőanyaga már felbomlásban van és ez az ép szőlő festőanyagát is elrontja. Tapasztalásból ismeretes, hogy rothadó kék szőlőből szép szinti piros bor nem lesz, és az ilyen törésre hajlandó bort csak derítéssel lehet megjavítani és élvezhetővé tenni. A szőlő iebogyózása. Fehér szőlőnél a bogyóknak a csutkától való elkülönítése csak némely fajta szőlőnél van szokásban, a vörös bor készítésénél azonban szükséges alebogyó- zás, ha kevésbé fanyar és a inni ízlésnek megfelelő, jó minőségű bort akarunk előállítani. A lebogyőzásra igen sokféle készüléket találtak már fel, de mindenesetre legegyszerűbb és legolcsóbb a vékony lécekből készített ládaalaku bogyózó, vagy a fehér drótból készitett rosta. A fabogyózó egy lVa méter hosszú és 80 cm. széles négyszegletes alacsony oldalú láda. melynek feneke vékony lécekből úgy legyen összeállítva, hogy a lécek keresztezésénél nyílások maradjanak, a melyeken a szőlőhegyé egészben áthullhasson. Ezt minden asztalos olcsó pénzért elkészíti s ennek azon előnye van, hogy tisztán tartható s nem rozsdásodik meg, mint a drótrosta. A bogyózó drótrosta e célra készen kapható, csak arra kell vigyázni, hogy a drót cinezett legyen, mert a vasdrótot a must savtartalma kissé feloldja s ez által a bor fekete törésű lehet. tesen ezek a hagyományok mesékké és regékké degradáltalak. Anya és nagyanya mint ilyeneket fogja figyelmesen hallgató gyermekeinek és unokáinak me- séigetni; a felnőttek meg mosolyogni, a kutató pedig egy nemzeti kuitura gyermekkorának kifolyásaként értékelni. A japánok néphitében és egyáltalán háztartásukban a házi állatok csak alárendelt szerepet játszanak. Egészen más szerep jutott a vadállatoknak és ezek között a róka „Kitsune“ a főszereplő. Mellette egy egészen különös, sajátságos japáni állat szerepel, „a mosóm ed vekutya'- (Nycleureutes viverrinus), tévesen japáni borznak is nevezve. Mindketten éjjeli kalandorok és a legnagyobbak az emberi lakások közelében gyakrabban látható vadállatok között. Baromfiakra, tojásokra és egyéb a ház tájékán található ínyenc falatokra leselkednek éjjeli rablásaiknál, s ravaszságukkal, melylyel a megkárosított pórnép üldözését és cselvetését kijátszik, oly hírnévre sikerült szert tenniök, hogy Japánban elterjedt tévhitté lett, mintha hatalmukban volna az embereket is mindenféle csinynyel megtréfálni. Előnyükre szolga népesség, hogy tetszés szerint nemcsak emberi es állati, Lebogyózás céljából a teljesen érett, ép és egészséges kék szőlőt a puttonyokból a bogyózó-rostára kell önteni, mely két erősebb lécen a kádra helyezendő, s a szőlő mindaddig fel és alá mozgásban tartandó, mig bogyói a kádba áthullottak. A csutkától elkülönített szőlőt L, hogy abból a mustot kinyerjük, vagy zsákokban kell kitaposni, vagy mint fentebb meg van Írva, szölőzuzón át kell morzsolni. A szinmust nyerése. A legtöbb kisebb szőlősgazda az összezúzott szőlőt, zsákokba öntve, a présvályuban kitapossa, a honnan a szinmust, az aláhelyezett kádba csorog. Ha már több mustot kitaposni nem lehet, a zsákokból a törkölyt s prés-kosárba átüritik s belőle a mustot lehetőleg jól kisajtolják. A must nyerésének ezen módja már igen régi és egyszerű eljárás, de mert hosszadalmas és több munkaerőt kivan, tehát költséges, azért jobban ajánlom a következő eljárást. Állítsunk a présházba a sajtóhoz közel egy nagyobb kádat, melynek a présfelé néző oldalán a csap- szög helyére oly csapot verünk he, melylyel a reá erősített kaucsukcső segélyével a szinmustot a prés csurgója alá helyezett kádba ereszthetjük. A kád alján a csapszög elé cinkbádogból való szűrőt alkalmazunk, hogy a szőlő magva és héja a szinmust közé ne juthasson, azaz, hogy a must tisztán folyhasson a kármentőbe, vagy kisebb kádba. Az igy felszerelt kádra tegyük fel a szölőzuzót, melybe a puttonyos a szőlőt felöntrén, azt a lendkerék forgatásával leörli a kádba. A csapot zárva tartva, folytassuk a szőlő zúzását mindaddig, mig a kád teljesen megtelt, a törkölyt pedig csömöszölő bottal többszörösen nyomkodjuk a must közé, s igy hagyjuk állani a szőlőcefrét (must és töiköly keveréke) 8—10 óráig. Ezen idő eltelte után a szinmustot le kell eresz- 1 teni a kármentöbe, azután azt a törkölyről lesajto- ! lan dó musttal együtt erjesztjük ki. hanem élettelen tárgyak alakját is felvehetik. Pajkos csínyekre és pajzánságokra mindenkor készen, mindketten ebbeü művészetüket bőségesen kihasználják és különösen kedvük telik abban, hogy a gazdát, a kit baromfiainak elrablásával amúgy is már megkárosítottak, inég ki is gúnyolják. A károsult paraszt legtöbb esetben nem is haragszik róka komára, rablásai és csínyei miatt, sőt idegenkedik attól, hogy a rókát megölje. És miért ? ennek magyarázatát a következőkben találjuk. * Fennebb említettem, hogy a róka hagyományok a régi Sámá kultusz utóhatásai. Ezzel párhuzamosan haladt a régi hindu-mythologia befolyása, a melynek töredékei a buddha-vallással együtt terjedtek az országban. A róka a hindu mythologiában is előkelő szerepet játszik. így Garuda buddha csillagjós, a Vishnu földjének és egyúttal a futó csillagok szemé- lyesitőjónok egy álló rókát képzelt, a melynek háta közepéből tündöklő drágakő ragyog. Ily alakban jelenik meg a gyorsan tova iramló róka, mint a futó vagy hulló csillagok jelképe ésennélfogva, mint Isten köldönce. (Folyt, köv.) i Joó László ipa- és iszap (Ízleli 78 52—3 fo* ó évi május hó l-töi a Gillyén József ur hálába Sziávik Zs. ur üzlete mellé helyeztem át. Tisztelettel JOÓ LÁSZLÓ utóda.
