Gazdák Lapja, 1906. február (5. évfolyam, 5–8. szám)
1906-02-23 / 8. szám
6-ik oldal GAZDÁK LAPJA február 23. A ló ugyanis, mint nem kérődző állat, a szilárd táplálékot nem képes ujramegrágás végett szájába visz- szatolatni, hanem az a gyomorba jut egyenesen, hon- nét az apróbb részek, mint épen az erőtakarmányfélék, ha közvetlen utána itatunk, egyenesen a belekbe sodortatnak, lemosatnak és anélkül, hogy a gyomomed- vek hatásának előbb alaposan kitéve lettek volna, a bél csatornán át távoznak az állati szervezetből. Ezért látni igen gyakran a ló ürülékében egész zabszemeket, ha tengerivel tartjuk lovainkat, tengeri daraszemecskét emésztetlenül kiürítve. Itassuk lovainkat tehát ne az abrakolás után, hanem előtte! Legokszerübb, ha a lovak a szálastakarmányból a kellő mennyiséget elfogyasztották, ennek utána megitatni s csak az eszközlött megitatás után nyújtsuk nekik az abrakot. Ne hallgassunk a kocsisra, ki ez ellen többnél több érvet tud felhozni, a melyek azonban nem állhatnak meg azzal a haszonnal szemben, mely reánk e módszer szerint hárul. A szálastakarmányra következett itatásnak még az a haszna is megvan, hogy a felvett takarmány a később megivott viz által megpuhittatik s ez által a növényi sejtek sokkal könnyebben szétesvén, az állati szervezet által könnyebben, gyorsabban felvehetőkké válnak. Lehet, hogy lovaink eleinte nem igen fognak inni a szálastakarmány után, várva az abrakra, de pár napi következetes, ily módon való eljárás után azok ép oly jól fogják a vizet inni, mint azt előbb tették s megfogjuk látni, hogy lovaink ugyanolyan mennyiségű abrak adagolása után jobb karban, simábbak, fényesebbek lesznek, mint ezelőtt; ami nagyon természetes is, mert mint fentebb emlitém, a nekik adott erőíakarmányból semmi pazarlásba nem megy, hanem azt egy szemig értékesíteni fogják, — s mi nem tapossuk pénzünket a sárba. Pfeiffer János. A rét trágyázása kálifoszfáttal. A réten előforduló kölönféle növények különböző értékűek. Az értékesebb és jobb növényeknek nagyobb számban való jelenléte minden körülmények között kívánatos. Az értékes növények szaporodását és kifejlődését amennyire csak lehetséges, elő kell mozdítani a gazdának. Ezt kedvező trágyázással megtehetjük, így pl. a kálifoszfát trágyázással a rét termésének fokozása mellett ennek botanikai szükségletére is kedvező hatást gyakorol hatunk. A kálifoszfáttrágyázás előnyös tulajdonságait növelhetjük, ha azzal kapcsolatosan meszet is alkalmazunk. A kálifoszfát trágyáknak az alkalmazása a felsorolt előnyös befolyásuknál fogva nagy mértékben terjedt el. Újabban azonban a kálifoszfáttrágyázásban .'részesített rétek szénája ellen felhozták azt, hogy az állatok nem szivesen eszik. A német gazdasági egyesület ezen okból tagjaitól felvilágosítást kért és a tagok egyértelmüleg odanyilatkoztak, hogy a kálifoszfátozott rétjeik terméseit az állatok szivesen eszik és az azokról letakaritott szénának semmi ártalmas hatása nincs. Tehát azon állítás, hogy a kálifoszfátozott réteken termett szénát az állatok nem szivesen eszik, vagy pedig, hogy ez a széna ártalmas, helytelen. A kálifoszfát trágyázással és esetleg ezzel kapcsolatosan a meszezéssel tehát foglalkozzunk a réteken, mert ezáltal kipusztit- hatjuk a rétekről a savanyu füveket, melyek a széna | minőségét rontják s melyek az állatok egészségére is ártalmas hatással vannak. K.—y. A hollóbogár (Epicauta rufidorsum Goez. Edubia Ol. E. erythrocephalla Paz. E. verticalis III. stb.) Hasznos is, kártékony is, amennyiben egyrészt a sáskák tojásait pusztítja, másrészt azonban a burgonya, cukor és takarmányrépa, lucerna és bükköny le- vélzetét lerágja. Bár a bogár hazája az Alföldön, a sáska tömeges előfordulásának helyén van, akadhatunk arra a többi dombos-halmos vidékeken is, ahol azonban kevésbbé veszedelmes. A hollóbogár nálunk a sáskafajok kikelése idején, tehát májusban kezd mutatkozni. Termete olyan, mint a kőrisbogáré, de valamivel kisebb. Színe fekete, csak a fej s csápok töve vörös. A feje közepe hosszában, körülbelül a közepéből egészen a hátulsó szélig, egy fekete vonal van ; fekete a szeme is. Mellkasa felszínén sürü pontszerű bemélyedések vannak, közepe hosszában egy barázda húzódik, amelynek mélyében némely példányon sürü, fehér szőrözet van. Szárnya fekete, fénytelen, finom és sűrűén pontozott; külső szélük vékony vonal alakjában fehér szőrrel van szegélyezve. A mellkas s potroh hasi fele a rajta levő szőrtől szürkésnek látszik. Hosszúsága 13— 19 mm. A földből kibújó bogár eleinte a fü között marad, öt-hat nap alatt azonban olyannyira felszaporodhatik, hogy úgy nyüzsög a földön, mint az orgona- s fagyai- bokrokon vagy kőrisfákon a kőrisbogarak. Amerre csak terjedt, szinte fekete volt a föld tőle. Az egy helyen való kavaarodás körülbelül egy hétig, másfél hétig tart. Majd útra kel az egész sereg s legelőn, tarlón, árkon, bokron vonul át, néha olyannyira ellepve az utat is, hogy a kocsiközlekedést is, míg a tömeg szét nem tiporható, megakadályozhatja A vonuló had más élelmet keres. Ha ez messze esik megjelenése helyétől, szárnyra kell kelnie, hogy időben táplálékhoz jusson. A közölt adatok a bogárnak a nevezett növényeken okozott kártételeiről tesznek tanúságot s kitűnik ezekből, hogy figyelemreméltó kártevővel állunk itt szemben, mely különösen junius közepétől kezdve julius közepéig válik veszedelmessé. Julius vége, augusztus eleje táján a bogár visszatér a legelő vagy rét gyepjére, mely időben a sáskák egy része már tojni kezd. Ilyenkor a hollóbogár nősténye lerakja a földbe tojásait, melyekből augusztus végén, vagy szeptember elején, tehát amikor a sáskák nagy része szintén bevégezte a tojás lerakását, az eleinte fehér, majd megfeketedő lárvák kelnek ki. Ezek rávetik magukat a sáska tojásaira s azokat felfalják, miáltal természetesen hasznos munkát végeznek. A fekete lárvából későbben kisebb fehér (második) lárva lesz, mely csakhamar pajoralakot ölt (harmadik lárva) ; a pajor tél előtt ál-bábbá változik, hogy belőle tavaszra újból lárva váljék (negyedik lárva), mely végűi igazi bábbá alakul át. Utóbbiból lesz azután a már leirt kártevő bogár. A védekezés a következőkben áll: Ha a burgonya vagy cukor- s takarmányrépa levelein a bogár rágása megállapítható, rögtön mérgezzük meg azokat svájnfurti zölddel (hat deka svájnfurti zöld, hat deka oltatlan mész, egy-két marék rozsliszt, száz liter viz) vagy négy százalékos klórbárium oldattal. Lucernánál s bükkönynél e szereket nem szabad használni. A menthető megmentésénél, tehát a már kikezdett takarmány lekaszáltatásánál s elhordatásánál többet itt nem tehetünk. Ha a lucerna még gyönge, meg
