Gazdák Lapja, 1906. január (5. évfolyam, 1–4. szám)

1906-01-19 / 3. szám

2-ik oldal GAZDÁK LAPJA január 10. hivatott vezetők rendelkezésére, hol a község jobbjai és értelmesebbjei, mint a hitelszövetke­zet igazgatóságának s felügyelőbizottságának tagjai nem anyagi hasznára, hanem felebaráti szeretetből, a közbizalom megnyilatkozásából tisztelten állanak segítőtársakul az értelmi veze­tők támogatására : nem könnyebb helyzete van-é ott a lelkésznek a hitélet fejlesztésében, a jegy­zőnek a közigazgatási teendők eredményes végzésében és a tanítónak az uj nemzedék ér­telmi világának helyes irányításában ? S ha ez igy van — mint ahogy úgyis van — nem vét-é a község összességének ér­dekei ellen az a kiválóbb f társadalmi állást el­foglaló egyén, kinek nagyon csekély fáradsá- gáha*. kerülne ezen intézményt létesíteni, mely erkölcsi hatásán kívül az anyagi boldogulást is hivatva van előmozdítani ? — Es miután alig van az „Országos Központi Hilelszövetkezet“- nek még egy másik képviselősége, hol az ügy­vezető közeg szívesebb készséggel állana a vi­déki kezdeményező rendelkezésére, mint az itteni képviselőségnél, ki nemcsak száraz utasí­tással, de legtöbb esetben személyes közremű­ködéssel igyekszik a kezdeményező jóakaratát sikerre vezetni: ugyanazért csodálkoznunk kell, hogy Szatmárvármegyében még félannyi hitel- szövetkezet sincs, mint amennyi a községek száma és a népesedési viszonyok folytán már lehetett volna. Ne tartsa magát senki kicsinek a kezde­ményezésre és ne tartsa magát senki olyan nagynak, hogy neki a kezdeményezés tekinté­lyéből valamit levonhatna. — Gróf Mailáth Jó­zsef, a szövetkezeti ügynek ezen lelkesen ki­magasló alakja és munkása mondja: „A tár­sadalmi munka az igazi, az alkotó munka. — Ebben a nemzetet igazán erősítő munkában nagy jelentősége van a szövetkezetek munkájának s jogosan mondhatja, hogy a szövetkezetek nálunk nemcsak szalonképesek, de népszerűek is.“ Felhívjuk ennélfogva a vármegye tisztelt lelkészei, jegyzői s tanítói figyelmét ismételten a hitelszövetkezetek áldásos működésére ; egy­szersmind felkérjük, hogy alakítási törekvéseik-, kel forduljanak egész bizalommal az „Orszá­gos Központi Hitelszövetkezet“ szatmári képvi­selőségéhez. —5. —s. Házinyul tenyésztés. Megfoghatatlan, hogy a házinyul tenyésztés ter­jedése hazánkban oly nehezen halad előre, dacára annak, hogy a húsdrágulás már évek óiá emelkedik s ennek hatása alatt a szaklapok egyértelmüleg a leg­nagyobb lelkesedéssel karolták fel ezen tenyésztési ágazat előbbre vitelét. Valószínű tehát, hogy az ok itt is abban rejlik, mert nálunk csupán társadalmi utón, állami támogatás nélkül, megáll minden ! Nemzetgazdasági szempontból pedig eléggé saj­nálatos ez, minthogy éppen a nyultenyésztés általános terjesztése volna alkalmas arra, hogy a nép jólétét emelje. Különösen a szegényebb és a középosztályon volna az okszerű nyultenyésztés által segítve, mivel az olcsó és Ízletes uyulhus beszerezhetése heti néhány korona megtakarítást jelentene s igy ez a sorsukkal való elégedetlenséget bizonyára csökkentené. Házinyulat most is eleget tenyésztenek az ország­ban, csakhogy sajnos, niég mindig csak kísérleti állat­nak tekintik, csak megtűrik, s legcsekélyebb figyelembe sem részesítik: helyes takarmányozás, megfelelő leetre - cek, nagy istállózás nélkül; vért'elfrissités pedig telje­sen mellékes. Ha már nemzeti önérzetünk nem engedi, hogy osztrák vagy német szomszédainktól tanuljunk, vegyük mintául a tenyésztési ágakban is jóval előbbre haladt angolokat, belgákat, franciákat, hollandiakat s segítsünk az ő eredményeiken felbuzdulva nemzeti jó­létünket emelni; nem nagyhangú szónoklatokkal, gyü- lésezésekkel és üres frázisokkal, hanem azzal, hogy a vékonypénzü ember megélhetési módját olcsó, tápláló, életerőt és ezáltal munkakedvet adó nyulhussal előse­gítsük., Éppen úgy, mint baromfitenyésztésünk ma már a külföldi exportban számottevő tényező, okszerű te­nyésztés mellett ugyanazt a nyultenyésztéssel is elér­hetjük és azt hiszem, hogy az egykor majd a kivitel révén hazánkba jövő néhány százezer koronára már most is szükségünk volna. Sokan vannak, a kik tenyésztenének nyulakat, de részint nem akarnak a kedves kis állatokkal foglal­kozni, mások meg a hiányzó, vagy drágának vélt al­kalmas tápláló anyagok beszerzését sajnálják, sőt so­kan vannak, a kik máris foglalkoznak nyultenyésztés­sel s az első balsiker után elvesztették kedvüket. Pe­dig nem is tiz, hanem csak két parancsolatot kellene a tenyésztésnél betartani, a mit nagyon könnyű szer­rel lehet. Levegőre és tisztaságra van első­sorban szüksége a nyúlnak, a táplálkozás, illetve táp­anyagok minősége csak másodsorban jöhet tekintetbe. Nem csak kisvárosban, vagy falun lehet a nyul- tenyésztést megtelelő helyen űzni, lehet annak a nagy­városban is annyi helyet szorítani, a hol egy-két láda, vagy ketrec gyanánt alkalmazható petroleumos hordó elfér. Kenyérhéj, a szemétládába kerülő zöldség, ká­poszta, vagy saláta levél, répa, burgonya s egyéb kony­hahulladékok nagyon alkalmas táplálóanyagok és úgy­szólván semmibe sem kerülnek, a kezelés pedig nem nehezebb és nem igényel több fáradságot, mint a ba­romfitartás. Mahler Károly. Csemegeszőlőkereskedel műnkről. Általánosan tapasztalt tény, hogy bár termelni tudunk, kereskedelmi tekintetben a csomagolás és gaeagaggiggyr-'i" Iüí3.e!33. ssőlőbirtokos olvassa cimü szőlő- és borgazdasági szaklapot, mely 38. évfolyamában jele­nik meg igen gazdag és változatos tartalommal. Evenkint. két színes műm el lékletet ad ingyen. Negyedévi előfizetési ára 3 K, egész évi 12 K. aszrr-—— Kiadóhivatal és szerkesztőség Budapest, IX. Ü!lői-ut 25. ri^ssssasssa

Next

/
Oldalképek
Tartalom