Gazdák Lapja, 1905. november (4. évfolyam, 44–47. szám)
1905-11-17 / 46. szám
1 november 17. GAZDÁK LAPJA. 3-ik oldal. mely a mezőgazdasági érdekek gondozásának elsőrangú voltát elismeri, mely tudja, hogy az érdekek sokat veszítenének, ha Ausztria és Magyarország között a szabad forgalom megszűnnék, illetve oly vámpolitikai megoldás létesülne, amely a mezőgazdaság érdekeivel nem számol. A gazdatársadalom uj vámpolitikai állásfoglalásáról másutt számolunk be ; itt csak annyit állapíthatunk meg, hogy az a közvéleményre nagy hatással volt s hogy egyesületünk, amely vámpolitikai kérdésekben vezető szerepet töltött be eddig, e szerepéből most sem esett ki. A parlamenti válság természetes kihatással volt nemzetközi viszonyainkra is. Sem Ausztriával, sem más külföldi állammal kereskedelmi viszonyainkat véglegesen rendezni mindeddig nem sikerült. A legteljesebb bizonytalanságban vagyunk, noha most már az az egy bizonyos, hogy Németország uj vámpolitikáját 1900. márc. l-ével föltétlenül életbelépteti, mely napig tehát Magyarországnak is valamely alapon külkereskedelmi viszonyait rendeznie kell. Hogy ez a rendezés nem az ügy fontosságához mért körültekintéssel és mérlegeléssel fog történni, az, tekintve a rendelkezésre álló idő rövidségét, nyilvánvaló. Ma már más megoldás nem képzelhető, mint a Széll-Körber-féle vámtarifa elfogadása. — Sem Ausztria, sem Magyarország nem fogja kockára tenni legfontosabb gazdasági érdekeit az által, hogy a vámközösség alapján már megkötött és még megkötendő kereskedelmi szerződéseket mellőzze és ez által mintegy kikapcsolódjék a világforgalomból, melynek irányításánál 1906 március hó l-ével uj szabályok is lesznek mérvadók. A német kereskedelmi szerződést az önálló berendezkedés föltétien hívei is elfogadják, bár annak gazdasági értéke aggodalmat keltő s bár a törvény egyenes rendelkezése ellenére jött létre. Ugyanígy vagyunk az olasz kereskedelmi szerződéssel, mely bár még megkötve nincs, de annyira kész, hogy csak aláírásra vár. E kereskedelmi szerződés megbolygatása épp nekünk, magyaroknak nem áll érdekünkben, nehogy az uj tárgyalások kapcsán az olasz borvámklauzula újra napvilágot lásson. Egy bizonyos azonban, hogy Magyarország addig nyugodt gazdasági fejlődésnek nem néz elébe, inig a nemzeti követelmények tekintetében a közvélemény meg nem nyugtatható, inig oly közjogi alap nem teremthető, amelyen a nemzet nagy többsége kialakulhat, s a nyugodt fejlődésnek hosszabb időkre nyújt biztos alapot. — Minden ideiglenes megoldása tehát a parlamenti válságnak csak fél megoldást jelent, úgy a kormány, mint a társadalom gazdasági tevékenységének kifejtése elé állandó gátat emelt. Csak teljesen rendezett parlamanti viszonyok mellett remélhető a gazdasági élet fellendülése, amelyre a politikai súrlódások a parlament és a kormány munkaképtelenségére súlyos békót vert. Ha pedig e két kereskedelmi szerződést elfogadjuk, akkor az Ausztria és Magyarország közötti viszony gazdasági alapja adva van, mert az csak a Széll-Körber-féle vámtarifán épülhet fel, mely utóbbi képezi alapját a kereskedelmi szerződéseknek is. Hogy közjogi tekintetben Magyarország önállósága miként domborítható ki, az politikusaink dolga, reánk nézve csak az a megnyugtató a mai zűrzavaros helyzetben is, hogy vezető politikusaink bölcs belátása teljes biztosítékot nyújt abban a tekintetben, hogy az országot gazdasági válsággal fenyegető kísérletezésekbe nem fogják belevinni s ha találnak is megoldást Magyarország közjogi önállóságának kidomboritására külkereskedelmi viszonyaink kapcsolatában is, úgy ez csak oly módon történhetik, hogy az az 1906. március hó 1 -ével életbelépő elzárkózó vámpolitikai irányzat hátrányait ne fokozza. Hirek. — Főispán változás Ugocsában. Gróf Csáky László ugocsai főispánt a király Szepesvármegye főispánjává nevezte ki, helyére pedig főispánul báró Perényi Péter neveztetett ki. — Házasság. Hodossy Sándor németfelföldi kereskedelmi attasé e hó 9-én vezette oltárhoz István- diban kölesei Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás és nagybirtokos leányát Katiczát. — Borkészletek nyilvántartása. „Budapesti Levelező“ cimü kőnyomatos egyik legközelebbi számában olvassuk a következő hirt: „A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete a borértékesítés előmozdítása végett legutóbb elhatározta, hogy tagjainak borkészletét nyilvántartja. Ez okból valamennyi tagjához felszólítást intézett az eladásra váró készletek bejelentésére. A nyilvántartást bárki megtekintheti az egyesület helyiségeiben. Időnkint ezeket a nyilvántartásokat az egyesület megküldi az Összes hazai s nagyobb külföldi borkereskedőknek, vendéglősöknek, Cíemege-üzlettulajdonosoknak és kávésoknak.“ E hir bennünket a legkellemesebb meglepetésben részesít, mert ebből látjuk, hogy az az akció amit mi újabban indítottunk, a szakkörökben visszhangra talált, sőt célszerűségét igazolja az a sietség, a mivel alig néhány héttel előbb megindított akciónkat a Szőlősgazdák országos Egyesülete magáévá teszi. A közösérdek mentül nagyobb szabású érvényre jutása céljából reméljük, hogy az országos egylet bennünket az egyelőre kijelentett programmjából még ez ideig hiányzó részletekben is követni fog, t. i. a bejelentett eladó készletek tételeit hivatalos lapjában állandóan, hetenként közzé fogja tenni, úgyszintén a hazai és külföldi szaklapokban e nyilvántartásra a figyelmet állandó, éves hirdetések alakjában felfogja hívni, a heti kimutatásokat a nagyobb borkereskedőknek és vásárlóknak állandóan megküldi, végre, hogylpalack-érett borokból minták raktáron tartásával könnyíti meg a borok forgalmát. — Mi ezeket is programmba vettük s eljárá
