Gazdák Lapja, 1905. október (4. évfolyam, 38-43. szám)

1905-10-20 / 42. szám

4-ik oldal

GAZDAK LAPJA

október 20.

azt a kérést intézzük: méltóztassanak a kertészet

érdekében kifejtendő hazafias törekvésünket oly módon is előmozdítani, hogy célunkat ismerőseik körében ismertetve, azokat törekvéseink folytonosságáról és szükségességéről meggyőzni és köztilök legalább egyet tagnak megszerezni igyekezzenek.

Egyesületünk a kertészet összes ágait óhajtja fejleszteni, tanácsadója kiván lenni mindazoknak, akik kertészettel akár nagyban foglalkoznak, akár csak néhány növény ápolásában lelik örömüket; — lapunk — „Kertészeti Lapok“ hti tolmácsa, kifejezetten független harcosa kiván lenni a hazai kertészetnek, de ez csak akkor lehet, ha mindenki teljes odaadással hozzájárul a munkához.

Ha minden egyes tag csak egy tagot szerez is az egyesületnek, azonnal abban a helyzetben leszünk, hogy ígéretünket úgy- a tagságidij, valamint szaklapunk tekintetében beválthassuk. Hisszük és reméljük, hogy e fölhívásunk nem kiáltó szó a pusztába, hanem mindenkinél, aki a kertészetnek őszinte hive és barátja, igaz visszhangot is fog kelteni, — és ekkor mi ujult erővel nézhetünk a jövő küzdelmei elé.

Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület igazgatósága.

Hasznos tudnivalók.

— Miről ismerhetjük meg a jó fejőstehenet ? Legbiztosabb ismertető jele a jó fejőstehénnek a finom — lehetőleg vékony bőr és szőrözet, a nagy, nem húsos tőgy — csontozat, vékony hosszú fark, duzzadt tejerek a bőr és hashártya között, a tömör s kicsiny szarv — s a jó tehenet jellemző, szelíd tekintetű fej. Ezen minden praktikus gazda előtt jól ismert jeleken kívül újabban egy német gazda következő megfigyeléseket tett, a jó fejősteheneken mindig előforduló külső jelekről. Szerinte a farkbojt és az üstök szőrö- zete jól tejelő teheneknél némi hullámosságot mutat, a gyapjú göndörségéhez hasonlót és pedig hullámosságának félköralakunak kell lennie. Ha a hullámosság túl megy a félkörnek megfelelő ivén, úgy ez a német gazda szerint túlságos elfinomodás jele, mely együtt jár a gyenge csontozattal. Ezeken kívül fontos jelnek mondja a szempillák teljességét, ugyszinte a finom szőrözet jelenlétét a fülek, nemző szervek és a könyök ízület belső felületén. „Tejg.“

Odvas fát soká termésben lehet még tartani, ha öbleit kavicscsal vagy kődarabbal kitömjük s hamus cementtel vagy mészhabarcscsal eltapasztjuk a lyukat, hogy igy a viz bejutástól s a továbbkorhadástól megóvjuk. A fa szinte föléled és efajta kezelésre bővebben is terem utána.

— A földesúri jogon gyakorolható halászati jog

nem tartozik feltétlenül magához az ingatlanhoz. Ha a halászati jog gyakorlására vonatkozó igény az ! 888 : XIX. t.-c. 3 §-a szerint kellő időben bejelentett, ez mint földesúri jog önállóan is érvényesíthető.

— A szölötörköly mint takarmány. A szőlőtörköly, még ha az törkölybor-készitésre használtatott is előbb, csak keveset vészit tápláló értékéből, mert csak az alkohol és a bor szárazanyagát képező alkatrészek vonatnak el tőle s igy etetésre még mindig teljesen alkalmas. A szőlőtörköly tartalmaz százalékokban: frissen 4.28 fehérje-félét, 1.01 zsírt, 19.06 extraktot, 8.13 cellulózét, 6.50 alkoholt, 57.20 vizet; csigerké- szités után 4.16 fehérje félét, 1.00 zsírt, 17.86 extraktot, 8.13 cellulózét, 6.170 vizet. Eszerint úgyszólván minden tápláló-anyag visszamarad, csak korszerű ize tűnik el. A törköly eltartására a következő eljárást ajánlják: A törkölyt 5 százalék sóval rétegesen meghintve kádakba tapossák, melyet azután bármely módon gyorsan elzárnak, hogy a levegő hozzá ne férjen. A sózás által nemcsak a tartósság fokoztatik, de mint takarmány izietesebbé is lesz. A besavanyított törköly főleg birkákkal etethető és pedig kevés szénával keverve. Egy-egv birkára naponkint elég teljes istálló- zásnál 4 kiló, legelő mellett 2 kiló.

Élősövóny létesítése. Ha a fonott sövény jól és tartósan van megkészitve, s ha a tetejébe tövises gályákból elég széles köre lett készítve, úgy az élősövény készítése már azért is felesleges, mert a kerítés tövében, tehát árnyékban, sem a galagonya, sem a csipkerózsa nem fog jól diszleni és igy idővel a kétes négylábú kártevők ellen nem ad elegendő védelmet. Mindazáltal inkább a galagonyával, mint a csipkerózsával tegyünk kísérletet, mert ez még jobban tenyészik a kerítés árnyékában, mint a vadrózsa és sarjadozása sem okoz annyi alkalmatlanságot. Elhatározásunknál azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a galagonya-lepke előszeretettel rakja erre petéit, szintúgy a pókhálós hernyók is el szokták lepni és ha a növény lombozatát letarolták, neki esnek a gyümölcsfáknak ; szóval: a galagonya féregtanya a legtöbb vidéken. Ha valahol ez az eset nem állana fenn, vagy ha vállalkozunk ennek tisztántartására, úgy ültethetünk galagonyát sövénynek. Mivel pedig a vadrózsa cs a galagonya magvai nehezen kelnek ki és a gyorsított csi- ráztatási eljárások a legtöbbször, vadász-nyelven szólva : csütörtököt mondanak, azért a legbiztosabb marad amaz eljárás, hogy a megszedett magvakat aj kert valamelyik félreesőbb sarkában egy 59 cm. mély és megfelelő szélességű gödörbe elrétegezzük most őszszel és csak a jövő őszre vetjük el magiskolába, úgy, mint a gyümölcsfa magvakat szokás. Ha minden jól ment, úgy 1907. évben kikelnek és ettől számítva 1—2 év után kikerülhetnek a kerítés mellékére, ahol 6—8 évi ápolás után védelmet fognak nyújtani. Mivel pedig ez hosszadalmas eljárás és a magcsemeték aránylag olcsók, azért majdnem jobb ilyeneket vásárolni és azokat a még most ősszel jól elkészített talajba kiültetni. Galagonya helyett ültethetünk svéd sövényrózsát, amely teljesen télálló, erősen tövises és a galagonya-csemetékkel egyenlő áru. A Gleditschiát és a Maciurát azért nem merjük ajánlani, mert ezek erős telek alkalmával tövig lefagynak. A— Fonnyadt növények felüditése. Még olyan növényeket is fel lehet a következő módon üdíteni, melyeknek levelei már elszáradtak, bimbói pedig elfony- nyadtak. Kámforból és szeszből telitett oldatot csinálunk erre a célra, úgy, hogy annyi kámfort oldunk fel a szeszben, hogyha még többet teszünk bele, ez már nem olvad fel benne. Ebből az oldatból néhány cseppet egy liter vízbe cseppentünk, a melyben a kámfor előbb vékony réteget képez a vizen, de csakhamar összevegyül vele. Ebbe a folyadékba állítjuk a hervadt fonnyadt növényeket, 3—4 óra múlva, a fony- nyadt levelek újra kitágulnak, a fiatal, lekonyult hajtások újra felegyenesednek s a száraz kéreg, illetőleg héj újra ruganyossá, nedvdussá válik. Erre az igy felüditett növényeket jó földbe ültetjük s mig gyökeret nem eresztettek, árnyékban tartjuk. Nagy növényeket, sőt kisebb fákat is lehet ily módon felüditeni, a mennyiben gyökereit az oldatba állítjuk s a törzset és ághegyeket is megnedvesitjük vele.