Gazdák Lapja, 1905. május (4. évfolyam, 18–21. szám)
1905-05-05 / 18. szám
3-ik oldal. GAZDÁK LAPJA. május 5. kel! hogy elférjen benne takarmánya. Ez megdönthetien igazság, és mégis a méhészetben ez igazságot mellőzik, minden helyen az országos félkeretii kaptárt ajánlják, a mely pedig egyáltalában nem felel meg a méhek életfeltételeinek. A kis keretben levő méz nem elegendő a család téli és kora tavaszi éleimére. Midőn jó hordás van, az anya bepetézi az apró kereteket, a nép elszaporodik, de nincs annyi méze, hogy rajat bocsáthasson, felemészti a nagy család; ezért használják a Hahnemann rácsot, mely a méhek gyilkolására igen alkalmas; ezért tanítják, hogy a költőtért a mézürben kell elhelyezni, az anyát a Hahnemann rácscsal odakell elzárni, alól aztán mézet gyűjt, télre aztán nincs nép, a méz is elfogy. Nemcsoda, ha nincs haszon. A ki keretes kaptárban akar méhészkedni, annak oly keretet kell használni, a melyben az anya tetszése szerint petélhessen, fenntarthassa a család népességét, de legyen elegendő hely a begyűjtendő mézre is. Az igen jó mézlegelöjü helyre a Boconádiét, a kevésbbé jó helyre, a Sőtérkaptárt legjobbnak tartom. A kisgazdákat pedig meg kell tanítani arra, i hogyan használják azon méhlakokat, melyekkel mé- hészkednok, de helyesen okszerűen. Egy méhész panaszkodott, hogy az elmúlt évben volt 3 jó családja, felszaporodott 13-ra, tavaszra 2 igen gyönge maradt meg belőle, Midőn elmondtam előtte, hogy ha a 3 törzsből csak 2—2 rajat enged kijönni, lett volna 9 és most mind jó volna, a 4 megrontotta mind és mikor lesz ismét 3 jó családja ? Mily öröme volt, midőn megtudta, miként lehet parancsolni a méhnek, hogy több rajat ne adjon, mint a mennyit ő akar elvenni. A korán rajzótól vegyen el 2 rajat, de a később rajzótól elégedjék meg egygyel. így nem lesz rósz törzse. A rajzás megakadályozására is azt tanácsolják némelyek, hogy az anyabölcsőket e! kell rontani, ezt pedig a legjobb akarattal sem lehet elérni, mert n?m találjuk meg mind. De ezt nem is fogja megtenni egy méhész sem. Mennyivel egyszerűbben célt érünk azzal, ha a rajat a rajzó törzs helyére tesszük, és ezt meg is tehetik könnyen. ügyes, azaz eszes s a munkában gyakorlott, hanem a tudományos ismeret is legyen vezére, azon dolgokat illetőleg, amikkel foglalkozik. A természet ismerete, széles értelemben, a dolgok okainak ismeretéből áll, vagyis annak tudásában, hogy minő dolgoknak kell összekerülniük, hogy bizonyos egyéb dolgok létrejöjjenek. így a gőzgépet azon fölfedezésnek köszönjük, hogy, ha vizhez hőt alkalmazunk, eredménye gőz, mely nagy erővel tör ki, úgy, hogy a fütőkamara, kőszén, kazán és viz képezi az erő okait. iMikor tehát valami munkát akarunk végezni, lehetőleg annak megtanulásával kell kezdenünk, mik azon okok, melyek azt legkönnyebben és legbőségesebben hozzák létre. A mint Sir John Herschel megmagyarázta, hogy a tudomány néha felvilágosit minket, hogy [azon dolgok, miket megcsinálni akarunk, valóban lehetetlenek, pl. az örökmozdony felfedezése, vagyis oly gépezet, mely magatói mozog. Máskor a tudomány megtanít minket, hogy azon ut, melyen valamit létesíteni iparkodunk, — téves. így a kovácsmesterek rendesen azt hiszik, hogy A rajakat általában estve teszik be a méhesbe. Ez igen nagy hiba, mert a raj minden kijáró méhét elveszti. Mihelyt beszállt a raj, azonnal helyére kell tenni. Nem akarom elszámlálni most a sok hibát, melyet a méhészek elkövetnek méheik körül, melyekkel úgyszólván lehetetlenné teszik maguk, hogy hasznuk legyen belőle. Megemlítem még, hogy őszszcl a legjobb családokat a mézért legyilkolják, holott erre szükség nincs. A 3-ik éves építményü jó családtól csak egy rajat vegyen el és az első raj kivonulásától számított 22-ik napon dobolja ki belőle a méheket, az még őszig beépíti a köpüt. A kidobolt köpüben levő mézet és lépet használja fel; tehát nem ősszel, hanem nyárban kell a hasznot, — méh ölés nélkül, elvenni. Csak ennyinek megtanítása is mennyire fellendítené a méhészet terjedését, A gazdasági egylet vegyen meg 50—100 darab jó és a népnyelvén megirt méhész könyvet, melyben a hibák is fei legyenek sorolva s azt osztassa ki a kis- i gazdák között ingyen. Minden méhésznek, mindent nem lehet elmondani, csak figyelmöket kell ráfordítani, aztán olvassák magúk, mit kell tenniök. Minden megyében több méhészkört kell alakítani; egy képzettebb méhész, — tanító vagy lelkész elnöklete alatt, s koronként tartsanak gyűlést, hol a gyakorlati dolgok mulattassanak meg, a kérdésekre feleletet nyerhessenek. Ezen köröket segélyezze a gazdasági egylet.*) Erőltetni nem kell semmire a méhészeket, a kinek a gyékény szalmakas tetszik, azzal méhészked- jék, de helyesen. A kinek kedve van keretes kaptárhoz, lehet neki ajánlani, de olyat, mely a helyi viszonyoknak megfelelő. A hol deszkából készítik a köpü- ket, ott különösen ajánlható a népnek a vereczkei kettős kaptár, melyet igen könnyen elkészíthet a fűrészelni tudó méhész, ezt a kinek kedve van keretekkel is berakhatja, de szabad épitményünek is használhatja, Ez az egész országban elvolt terjedve ezelőtt 100 évvel. Öreg méhészek vannak még, a kik emlékeznek rá, hogy a régi méhészek úgy méhészkedtek, hogy midőn tele volt a köpii, üreset tettek hozzá. De a méhészek, ha valamit tudtak, azt még gyermekeik *) Ugyan miből ? Szerk. a vas olvasztásnak legjobb módja, ha hideg levegőt fújtatnak a kemencébe ; holott a tudomány kimutatta, hogy a kohóba befuvott légnek, lehetőleg melegnek kell lennie. Aztán arra is gyakran képesít minket a tudomány, hogy munkánkat nagy munkaerő kíméléssel végezzük. A hajós vagy tengerész iparkodik kitanulni az árapály állását, hogy az áramot tetszése szerint használhassa útja intézésére. A légtünemény vizsgálók már térképeket is készítettek a tengerekről, melyek a hajóskapitányoknak mutassák, hol fognak a gyors utazásra legkedvezőbb áramot és szelet találni. Végre, a tudomány néha csodás dolgok fölfedezésére vezérel bennünket, miket máskülönben soha sem gondoltunk volna lehetségeseknek; elég legyen megemlíteni a fotográfia, a telegráf és a fonográf feltalálását. Bizonyára el lehet mondani, hogy az összes legfontosabb- haladások az ipar terén, — melyeknek legfőbb célja az embert az oktalan állat fölébe emelni, — a tudományból származnak. Virgiliusnak a költőnek igaza volt, mikor ezt mondá: „Boldog, aki a dolgok okait ismeri.“
