Gazdák Lapja, 1905. április (4. évfolyam, 14–17. szám)
1905-04-14 / 15. szám
április 14. GAZDAK LAPJA 3-ik oldal. Versenygyülés. A Szatmármegyei Lóverseny Egylet f. hó 12-én tartotta Szatmáron, a városháza tanácstermében igazgató választmányi ülését, melyen jelenvoltak berencei Kovács Jenő elnök, Helmeczy Pál, Jékey Zsigmond, berencei Kovács Miklós, Luby Gyula és Poszvék Nándor titkár. A múlt ülés jegyzőkönyvének megjegyzés nélkül való hitelesítése után a titkár jelentette, hogy a múlt évi totalizateur számadásokat a földm. miniszter ur tudomásul vette, az 1905, évi lóversenyre subvenciót eddig felajánlani szívesek voltak Szatmárnémeti szab. kir. város 800 és az Urlovasok Szövetkezete 1500 koronát. Az ülés a jelentést örömmel vette tudomásul, az eddig megszavazott segélyért köszönetét fejezi ki, s miután reményű, hogy a szokott többi azubvenciót is meg fogja kapni, a feltételeket ennek a reménynek az alapján fogja elkészíteni. Olvastatott az Urlovasok Szövetkezetének átirata, mely szerint a f. évi verseny intézőségbe részéről Liptay Béla urlovas Szövetkezeti tagot delegálja. A delegálást az ülés kész örömmel veszi. Elhatározta az ülés, hogy a Gazdák Lapját, mint ! az Egyesület hivatalos közlönyét a megegyezés szerinti í 50 korona évi átalány összegének ellenében az Egylet minden tagja részére továbbra is megrendeli. Uj tagokul véglegesen felvétettek Luby Gyula Vámos-orosziból, Pika Miklós Pozsonyból és gróf Dé- genfeid Sándor Erdőszádáról. Ellenben kilépés folytán töröltettek a tagok sorából : Dr. Kőszeghy Andor N.-károlyi, Horácsek Vilmos, nagybányai és Scliwendt József alezredes szatmári lakosok. Végre a f. évi verseny feltételek állapíttattak meg a következőkben: Verseny feltételek. Szatmár, 1905 szeptember 23. szombaton d. u. 3 órakor, kocsiverseny a Pettyén—szatmári országúton, Szatmár irányában. Találkozás Pálfalva végén. Ügető verseny. 300 kor. egyleti dij tiszteletdij- jakban. Ebböi 200 kor. ért. tiszteletdij az első, 100 kor. ért. tiszteletdij a második, tétek összege a harmadik beérkező kettős fogatnak. Nevezhetők Szatmárnémeti szab. kir. városi és Szatmármegyei birtokosok tulajdonát képező lovak. Orosz és Amerikai vérü üge- tök kizárva. E versenyt már egyszer megnyert lovak 200 (kétszáz) méter térhátránnyai indulnak. Táv. kb. 4000 méter. Té 0 korona, f. v. f. Nevezési határidő szeptember 15. Kettős téttel nevezni az oszlopnál is lehet. Csak egyleti tagok 4 kerekű, 2 ülésü kocsin hajthatnak. Versenykocsik kizárva. Minden versenyző fogat egy versenybírót tartozik vinni. A verseny lefolyása körül más intézkedés hiányában az Urkocsisok Szövetkezetének verseny szabályai mérvadók. Szatmár, 1905 Szeptember 24 vasárnap d. u. fél 3 órakor. I. Mezei gazdák versenye. Dij 200 korona. Ebből 100 K. az első, 60 kor. a második, 25 kor. a harmadik, 15 kor. a negyedik beérkező lónak. Táv. kb. 1600 m. futhat minden Szatmárnémeti szab. kir. városi és Szatmármegyei földmivelö kisgazdának tulajdonát képező 3 éves és idősebb lova nyereg nélkül. Legalább 5 lónak kell indulni, hogy a dijak kiadassanak. ti. Sikverseny. 1300 korona. Ebből 800 kor. adva Szatmárnémeti szab. kir. város, 500 kor. a Magyar Lovaregylet által. 800 kor. az elsőnek, 300 kor. a második, 1 ö0 kor. a harmadik, 50 kor. a negyedik beérkező lónak. Kevesebb induló esetén csak a megnyert dijak üdatnak ki. 3 év, és id. belföldi lovak részére, melyek az 1904 és 1905 években 760 kor. értékű versenyt nőm nyertek. Táv. kb. 1600 m. Teher 3 év. 65, 4 év 70, 5 év és id. 73 kgr. Kanca és heréitekre 1 és fél kgr. kevesebb. Minden 400 K. össz- nyeremény után 1 kgr. több halmozva 3 év.-nél 7 kgr.-ig, 4 év és id.-nél 5 kgr.-ig. Félvéreknek 5 kgr. engedmény. Lovasok, kik még versenyt nem nyertek, 5 kg. sulyengedménynyel lovagolhatnak. Beiratás 10 kor., további 10 kor. az indulóktól. 111. Hölgyek dija. Yadászverseny 200 kor. ért. tiszteletdij az elsőnek, 100 kor. értékű tiszteletdij a második, 50 kor. ért. tiszteletdij a harmadik beérkező lónak, 4-ik beiratási diját menti. Táv. kb. 4000 m. 19. Tőke. Hogy sok vagyont termelhessünk, ezenfelül még szükségünk van valamire, t. i. tőkére, mely a munkásokat, mig a munkával foglalkoznak, fenntartsa. Az embereknek napjában egyszer, hogy ne mondjuk kétszer, háromszor — eledelt kell kapniok; ha tehát nincs eledel készletük készen, egyszerre el kell távozniok és azt úgy kell megszerezniük, ahogy lehet, éhség mi atti féltőkben. Gyökereket kell ásniok vagy fümagva- kat szedniök, vagy ha lehet, vadállatokat kell fogniok. Ha igy dolgoznak, rendesen nagj' munkaerőt használnak fel, csekély haszonnal; az ausztráliai benszü- lötteknek néha nagy fát kell kőbaltákkal levágniok, ami igen nehéz munka, vagy hogy megfogjanak egy vagy két fiahordót, känguruht. Az ily módon kézből élő embereknek sem idejök, sem erejök nincsen úgy intézkedni, hogy eledel és ruházathoz a legkönnyebb módon jussanak. A föld felszántása, megboronálása, gabnával való bevetése s ezenkivül bekerítése sok munkát kíván; mindennek megtörténte után várni kell hat hónapig, mielőtt a termést be lehetne takarítani. Bizonyára a nyert eleség mennyisége, a munkához viszonyítva tetemes, ámde a vad indiánok és egyéb vad törzsek addig nem várhatnak, mig a termés megnő ; a szegény ausztráliai benszülöttek kénytelenek fűmagvakat szedni, avagy férgeket és fiahordókat keresni minden nap. Egy jó japán közmondás azt mondja: „Áss egy kutat, mielőtt szomjas vagy“ ; ennek teljesítése bizonyára igen kellemes dolog. Ámde legyen előbb tőke, hogy addig megélhessünk, mig a kutat megássuk. Hasonlóképpen, csaknem minden módja a nagy fáradság nélküli vagyon szerzésnek megkivánja, hogy eledel készlettel rendelkezzék, hogy a munka és a várakozás ideje alatt abból élhessünk ; ezen készlet neve : tőke. Tőke hiányában az emberek folytonosan nehézségekbe ütköznek és éhség veszélyének vannak kitéve. Miss Martineau „Elet a vadak közt“ cimü első elbeszélésében a közgazdaságról gyönyörűen irta le a jó remény foknál lévő gyarmatosok helyzetét, akik azt képzelik, hogy a bsuhmanok megtámadták és elrabolták összes vagyonukat, (Folyt, köv.)
