Gazdák Lapja, 1905. február (4. évfolyam, 5–8. szám)
1905-02-03 / 5. szám
Február 3. GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal. hogy akár egyiknek, akár másiknak az érdeke kisebb vagy nagyobb a másikénéi. A mezőgazdaság üzleti életében az állat állománynak az a része szerepel tehát, mely vétel és eladás tárgyát képezi. Veszi a mezőgazda az igáserő pótlására, a hizlálásra szánt anyagot és a növendék állatokat. Még pedig olyan számban, amennyi hiányzik tenyészet nyújtotta állatok figyelembe vételén kívül. Eladásra kerül pedig a selejtes öreg tehén a lejármo- zott ökör és a beteges jószág, még pedig olyan állapotban amilyenben van és eladásra kerül a hizlalt állat, melynek létszámát adja a direkt ezen célra nevelt gulyabeli tinó és a tehenészet céljára vagy igáserőre nem alkalmas fiatal jószág. Ezeket a mezőgazdasági adatokat előre bocsátva, nézzük már most : mily módon kerül a forgalomba az állat. Kereskedelmi szempontból osztályozva az állatokat, két csoportot kell megkülönböztetnünk: az export és a belforgalom részére alkalmas anyagot. Csak az az állat alkalmas az export céljaira, mely teljesen kihizott állapotban van. Megkülönböztethetjük tehát a belföld részére nevelt és az export céljaira hizlalt jószágot A növendék jószág vevői rendszerint a gazdák, a hízotté az exportőrök. Mig azonban az előbbi években a gazda közvetlen szerezte be állatjait, ma a sok ügynökre kénytelen bízni a bevásárlást. Az export céljaira való bevásárlást szintén ezek az ügynökök végzik megbízóik részre és ugyanilyen módon sohasem tudni, hogy a közvetítő ügynök tényleg a megbízó érdekeit követi-e vagy pedig az ellenfelét. A különféle kereskedelmi vállalatoknál sok mindenféle fajtája az ügynököknek van alkalmazásban. Alkalmazásuk sok helyen jogosult és a vállalat érdekében szükséges. Azt azonban nem tartom helyesnek, hogy olyan kereskedelmi vállalat szolgálatában legyenek, amely Magyarországon nincs. Magyarországon tagadom, hogy van állatkereskedő. Gazdaságunkban elővettem a hizlalt állatokról szóló eladási kötleveleket 15 évre viszszamenőleg és minden egyes esetben bécsi, müncheni, berlini, sőt francia vevőkre akadtam, az ügyletet megkötő egyén pedig csak az alkusz szerepét játszotta. Már most felmerült a kérdés, miért van ez igy. Bizonyára sok oka van ennek. Mégis vegyük szemügyre a főbb momentumokat. 1. A kereskedő még mindig lenézett ember nálunk. Különösen az állatokkal űzött kereskedőt semmire sem becsülik. Kereskedőink pedig, a helyett, hogy a maguk igazát és önérzetét védenék, sutba dobják a régi foglalkozást és elfelejtik, hol szerezték vagyonukat és fölcsapnak földbérlőnek. A naiv émberek azt hiszik, hogy ezzel pozíciót szereznek. Szó sincs róla. Eddigi cimük az volt, hogy: kereskedő ezután földzsaroló. Nem vagyok-e inkább a kereskedők közt tekintélyes ember, mint a gazdák közt annak salakja ? Mert olybá veszik őket. 2. Annak, hogy a magyar állatkereskedelem nem tud fellendülni, további oka a vasutak elzárkózottsága. A tarifákat alig lehet megállapítani a díjtételek labirintusában. 3. A szállítás és értékesítés körül felmerülő különféle nehézségek homályba burkolása. Ezek a nehézségek okai annak, hogy nem tud magyar állatkereskedelem fejlődni és közvetve ily utón jön létre a gazdáknak ezen a téren hangoztatott panasza. Maróczi Jenő. Hírek. — Népies gazdasági előadásokat a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület, mint az előző években, úgy az idén is rendez a politikai izgalmak elmúltával. Felkérjük azért ez ügy barátait, hogy előadások tartására vonatkozó javaslataikat, illetve ajánlataikat az idő rövidségére való tekintettel mielőbb szíveskedjenek a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület titkári hivatalához juttatni. — Helyreigazítjuk lapunk múlt számában „Lapunk mai száma“ cimii hírének azt a részét, mely a nagybányai választókerületben végbement országgyűlési képviselőválasztásról refferált. A téves információ alapján jelzett megválasztott képviselő nem Szappanos Gerő függetlenségi, hanem az eddigi képviselő: Bay Mihály agrár szabadelvű, amely tévedést annál nagyobb örömmel regisztráljuk, minthogy a választásban igy gazda érdekeink nagyobb érvényesülését látjuk. nos ember szeretetének. Mindaz, amit a közgazdász követel, annyi, hogy7 az emberszeretet legyen valóban szeretet s hogy ne ártson azoknak, akiken segíteni akar. Szomorú elgondolni, hogy eddig sok szerencsétlenséget okoztak éppen azok, akik csak jóttenni akartak. Szomorú látni továbbá ezereket, akik abban fáradoznak, hogy sorsukon javítsanak oly eszközök által, melyeknek épen ellenkező eredménye van, a sztrájkokat értem, midőn ellenszegülnek valamely gépnek és a vagyon szerzést különböző módon akadályozni iparkodnak. A munkások saját maguk érdekében csináltak közgazdászatot : ők önmagukat akarják meggazdagitani, midőn fejőkbe veszik, hogy az igen nagy7 vagyon termelését akadályozzák. Ők szintén belátják közvetetlen eredményét annak, amit cselekesznek, de nem látják be, hogy mi a későbbi következése. Épen igy áÜ a dolog a szabad kereskedés kérdésével. Mi Angliában már régóta beláttuk a kereskedelem szabaddá tételének bölcsességét. Mas országokban, sőt az ausztriai gyarmatokon is, mindamellett törvények vannak kibocsátva avégre, hogy az embereket gazdagabbakká tegyék, megtiltván nekik más országok termés fölöslegeinek használatát. Az emberek jelenleg nem akarják belátni, hogy a vagyon úgy gyarapodik, ha azt ott termelik, ahol az legkönnyebben és legnagyobb mennyiségben termelhető. Minden üzlet, minden város, minden nemzet azt kell, hogy szállítsa, amit legolcsóbban adhat és egyébb czikkek azon helyekről kell, hogy hassanak, ahol azok legkönnyebben előállíthatok. A közgazdászat arra tanit bennünket, hogy mesz- szebb lássunk annak eredményénél, amit teszünk, s ne csak egyszer, hanem az egész állam, sőt áz egész emberiség javát tartsuk szem előtt. Anglia mostani virágzását nagy részben annak a tudománynak köszöni, melyet Smith Ádám adott az emberiségnek az ő „Nemzetgazdaság“ cimü könyvében Ő tanított meg minket a szabad munka és szabad ipar becsére. Most már száz év múlva nagy könyveinek kiadása után, nem volna szabad annyi megtévesztett embernek lenni, akik az ő tanításaival ellenkezőleg járnak el, sikertelenül működnek. Bizonyos, hogy, ha az emberek az igazi közgazdászatot nem értik meg, csinálnak maguknak egy hamisat. Ez okból parancsoló szükségesség, hogy senki, se férfi, se nő ne fogjon bele semmibe, miről magának tiszta fogalmakat nem alkotott.
