Gazdák Lapja, 1904. október (3. évfolyam, 41–44. szám)

1904-10-28 / 44. szám

okt. 28. GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal. a gépek olyanok, hogy tetszés szerint rövidebb, vagy hosszabb szecskát vághatunk velük, mert pi. a lónak inkább 1 V2 cm. hosszú, marhának pedig inkább a 2 Vs cm. hosszú szecska felel meg. A szecskaetetésnek pedig nem csak az az előnye, hogy igy nem szórhat­ják el az állatok a takarmányt, hanem az is. hogy csak a szecskával tudjuk az állatokat arra ösztönözni, hogy sok szalmát egy nek, mert csak a szecskán lehet azo­kat a ruiveleteket keresztül vinni, melyek a szalma puhitását s Ízletességének növelését célozzák, s me­lyek a következők: 1. Mint leghatásosabb eljárást a füllesztést ajánl­juk, melyhez legalább három deszkaládára van szük­ségünk, melyek házilag készíthetők, s oly nagyok, hogy az egész napra eső takaimány egy ládában fér­jen el ; de ha sok az állatunk, akkor inkább több lá­dában füllesztünk egyszerre, mer.; az egyes ládát nem célszerű mindegyik oldalán 1 V2 méternél nagyobbra készíteni. A füllesztés maga pedig úgy történik, hogy a takarmánykamara tiszta földjére rétegenkint rakjuk a füllesztendő takarmányokat. A rétegeket sós vizzel hőven meglocsoljuk, esetleg szilva- vagy más moslé­kot is önthetünk rá. A rétegekbe rakhatunk szecskán kívül polyvát repcebecőt, babhüvelyt, felaprózott répát, vagy burgonyát, korpát, darát stb. Ha moslékunk nincs, minden 10 kg. száraz takarmányra 6—7 liter vizet vegyünk. Az egyes rétegeket jól letiporjuk, a láda szegleteiben pedig kézzel tömjük, nehány deszkát teszünk reá s kövekkel megterheljük, hogy a takar­mány állandó nyomás alatt maradjon. A tak ram ny két napig marad a ládában, mely idő alatt íolmelogszik s kellemes borsavanykás izüvé válik, s emia t, vala­mint puhasága miatt, igen szeretik az állatok. Ha a láda tartalmát feletettük, akkor nem tanácsos abba azonnal újra fülleszteni, hanem előbb jól kimossuk s egy napig szellős helyen száradni hagyjuk aze, hogy a deszkák meg ne dohosodjanak. Ezért mondtuk az előbb, hogy legalább 3-szor annyi ládát kell készlet­ben tartani, mint a mennyi egy napra szükséges. Meg­említjük még, hogy szükség esetén láda nélkül is fül- leszthetjük a takarmányt, pl. úgy, hogy a kamra, vagy istálló egyik szegletébe rakjuk s tiporjuk azt, de ez nem olyan jó, mint előbbi, mert a szabadon maradt oldalon könnyen romlik a takarmány. Á füllesztés kü­lönben igen nagy figyelmet s tisztaságot tételez fel, s kivált a takarmánynak jó letiprására s a ládák tisz­tán tartására nagy súlyt kell fektetni, mert máskülön­ben könnyen penészesedik s dohosodik a takarmány. (Folyt, köv.) A most használatban levő deszkaköpü és annak hibái.*) A deszkaköpü 4 darab összeszegezett tölgyfa­deszkából áll, alj és tetővel ellátva, elől középen kijáró­val, alól egy □ deméternyi tisztitó lyukkal, — belől minden oldalról keresztfák vannak benne. A köpük különféle magasságúak. A kinek ily deszkaköpüje van, csak akkor lesz hajlandó az átalakításra, ha annak hibáit ismeri, azért szükségesnek tartom azokat elmondani: 1. A rajat belefogni igen kellemetlen és sokszor nem sikerül, mert midőn az egy □ demnyi nyíláson a rajat fakanállal rakják be, — az anya könnyen meg­*) Bácskái Sámuel csapi ev. ref. lelkész „Útmutató a desz- kaköpük átalakítására és a vereckei kettős kaptárral való ir.éhészke- désre“ cimü füzetéből. 85 fill. beküldése melletc portómentesen meg­küldi a szerző. sérül, vagy megérintve fölrepülhet, — ha az anyát nem találják a köpüben, a raj visszamegy ; sőt más­nap is elhagyja a köpüt, ha megsérült az anya, vagy ha a füstöléstől elveszti szagát, a család fel nem is­merve, meg is öli. 2. Ha a család meganyátlanodik, sem meganyási- tani, sem mással egyesíteni nem lehet; igy vagy a szi­poly rontja össze a lépeket, vagy a fiatal méhek óital rakott petékből kelt herék tömege pusztítja el, vagy idegen méhek rabolják ki és már nem, csak a meg- anyátlanodotiat, hanem gyakran az egész méhesben levő családokat is elpusztítják, kirabolják. 3. A méhcsaládot sem ősszel nem vizsgálhatjuk meg, hogy van-e elegendő építménye, méze, és népe, sem tavaszszal nem tudhatjuk meg, hogy nem pené­szesek-e a lépek, nem veszett-e el az anya, van e méze, nincs-e benne sok herelép? melyek mind a családnak, mind a tulajdonosnak nagy kárt okoznak. 4 Ha a köpü tele is van mézzel, a család meg­ölése nélkül nem vehetünk el belőle. A család meg­ölése után is a köpüt szét kell rombolni, a lépek szét­szakadoznak, a méz szétíblyik; — e mellett a méhek- nek igen becses virágporos lépeket sem lehet fel­használni. 5. A kijáró középen van. A méhek az elhullt morzsákat, virágpor maradványt, elhalt méheket, elrom­lott fiasitást vagy nem képesek kihordani, vagy csak nagy munkával. Az ott maradt szemét káros fér­gek tanyájául szolgál ; az alsó tisztitó lyukon pedig csak kora tavaszszal tisztítható, mig a család meg nem szaporodik, mig fenékig nincs méhvel. 6. A kijárón betett 5—6 cmnyi széles, úgyneve­zett járó-deszka, nemcsak felesleges, — mert azon a méhek úgy sem járnak, — hanem az építményt is megrontja és sok hely marad mellette üresen. 7. A minden oldalról betett keresztpálcák sem szükségesek, mert a lép irányában levők az építke­zést akadályozzák, a méz kiszedésénél is igen alkal­matlanok. Ezen hibák is igazolják, hogy a deszkaköpük átalakítására nagy szükség van, hogy azokat helyesen és a célnak megfelelőleg használhassák. Hírek. = Vásárengedélyezés uj rendje. Gróf Tisza Ist­ván belügyminiszter leiratot intézett valamennyi gaz­dasági egyesülethez, amelyben tudomásukra hozza, hogy a föidmivelésügyi s kereskedelemügyi miniszter­rel folytatott tárgyalások után úgy intézkedett, hogy jövőben mindennemű vásárengedélyezési, vásárhelye­zési, vásárrendtartási és helypénz-dijszabási ügyek­ben a törvényhatóságok kötelesek véleményadásra felhívni az illetékes gazdasági egyesületeket és köz- gazdasági előadókat. Ily ügyekben eddig csak a ke­reskedelmi kamarák adtak véleményt. A törvényható­ságok jövőben a vásárügyeket a beérkezett vélemé­nyekkel együtt terjesztik fel döntés végett a kereske­delemügyi miniszterhez. — Lóvásárok Galíciában. A galíciai lóvásárok az orosz-japán háború kitörése óta teljesen megváltoztak. Azelőtt ugyanis az ottani vásárokon gazdag gyűjtemény volt található az orosz (főleg Orloff ügető) és az orosz­lengyel lovakból, továbbá a magyaroszági lókereskedők is mindig nagyobb szállítmánnyal jelentek meg a piaco­kon, valamint a német gyarmatosok Galíciából. Az orosz lókiviteli tilalom életbeléptetése után azonban az oroszországi lovak teljesen elmaradtak és a magyaror­szági telhajtás is sokkal kisebb lett mint azelőtt. (Vvl.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom