Gazdák Lapja, 1904. augusztus (3. évfolyam, 32–25. szám)
1904-08-12 / 33. szám
2-ik oldal GAZDÁK LAPJA aug’ 12. Vásárok alkalmával már nyilvánosabb a zsarolás, mert ha lovai /*. ökröt vagy bármiféle más állatot kiállit az eladó, még körül sem nézte magát a jámbor, már is 3—4 közvetitö lepi meg azon ajánlattal, hogy vevőt küldenek, de természetes 5—-iü írt., néha még nagyobb díj mellett; egy önérzetes egyén, ki ismeri portékáját, elutasítja őket, azt tartván, hogy a jó bornak nem kell cégér ; — ez aztán elég, hogy üldözzék ; megkezdődik a becsmérlés s lehet az eladandó állat bármily tökéletes, mégis a legrosszabbat kiáltják ki róla, számtalan benne fel nem tatálható hibát sorolva fel; egyik jön, a másik megy, ha vevő jönne is, elférniük, a tu- j lajdonost ingerük s oda viszik, hogy az jószágát nem adja el. Már most szeretném tudni, melyik tulajdonos nem veszti ily dolgok után türelmét, melyeknek szüleménye gyakran egy nem épen ékes stílusban tartott szóváltás, melybe néha a rendőrség is beleszól s ha esetleg tettlegességre mennének a felek, — a mi nem ritka eset — szegény eladót, mint csend háborúét kiutasítják a vásárról, ki azután bátran lemondhat még azon reményről is, hogy a legközelebbi vásárok valamelyikén eladhatja jószágát, mert az őt üldöző had ott is felkeresi. Igyekezzünk tehát terményeinket ügynökök kizárásával, lehetőleg közvetlenül a nagykereskedőknek eladni, mert ez által nemcsak a fentebb vázolt kellemetlenségeket fogjuk elkerülni, de az ilyen módon megtakarított pénz is számottevő összeget fog kitenni bevételeink rovatában. S. 4 Védekezés a takarmányhiány ellen. (Folytatás) A keszthelyi keverék őszi rozs és repcekeverékből ál! ; előnye, hogy nemcsak a jövő, hanem már a jelen évben is szolgáltat zöld takarmányt. Minthogy a keverék őszi rozs és repcéből áll, ennélfogva csakis jó minőségű közép kötött, televényes talajon érhetünk el vele sikert, a hol a káposztarepce buján fejlődhetik ; gyenge erőben levő talajokon öszszel alig ad valami termést, a tavaszi is csekély lesz. Megfelelő talajon bármely vidéken termeszthető, mivel a téii fagyokat mindkét növény elég jól kibírja, annál is inkább, mivel őszszel megkaszálva, a kipáilástól sem kell tartani. A vetésforgóban bármely növény után vethető, a melynél elég idő marad a talaj jó előkészítésére. Az előkészítést a repce kívánalmaihoz mérten, esetleg többszöri fogasolással és hengerezéssel egészen porhanyóra kell eszközölni, különben sikert elérni nem lehet. Augusztus 20-ika körül megkezdjük a vetést oly módon, hogy a vetőszántásra kézzel elszórunk 50 kg. őszi rozsot, ezt befogasoljuk, majd hengert járatva, utána sekély mélységre, sorvetőgéppel elvetünk 10 kg. őszi káposztarepcét 20—30 cm. sortávolságra. A hol őszszel tartós szárazság nem uralkodik, ajánlatos egy heti időközökben két, esetleg három részletet is vetni, hogy jövő tavaszszal ne kapjunk egy időben nagy tömeget. A vetőgép után hengerezünk s a henger után tövisboronát akasztunk a talaj felületének meglazi- tása céljából. Kedvező időjárás mellett az augusztusi vetésű keverék már október elején 15—20 cm. magasra nő s ekkor megkezdjük a kaszálást s folytatjuk az időjárás szerint november elejéig, esetleg végéig. Legjobb kisebb fogásonként harmat leszállta után kaszálni és 24 óráig renden fonnyasztva, eleinte több, majd kevesebb szecskával etetni, mert feifuvó hatása van. Ily módon az őszi takarmányozásnál körülbelül holdanként 60—7n q 24 óráig fonnyadt takarmányt nyerhetünk; tavaszszal ugyanoly mennyiségre számíthatunk. A nyert takarmány igen jó minőségű s az állatok szívesen fogyasztják, miért a zöld takarmány etetés kinyujtására előnyösen alkalmazható. A téli takarmányozás nehézségeinek leküzdését azzal is könnyíthetjük, ha azon takarmányféléket, a melyeket rendes években nem etetünk, vagy a melyeket az állatok csak legnagyobb szükség esetén esznek, bezsombolyázás, vagy cukorszörppei (meiasse) való mcglocsolás utján izletesebbé tesszük. Ha közvetlenül a tengeritörés után levágjuk a kórót és azonnal behordjuk, akkor abban van még annyi nedvesség, hogy kazalba rakva megpuhul és megszecskázva télen jól megeszik az állatok. A ton- gerikórót ezen célból törés után azonnal be kell hordani és a kévéket feloldva úgy kell kazalba rakni, a mint azt a zsombolyai kazal ismertetésénél leírtuk. A kazalba rakott tengerikóró fölmelegedés után már a vázolt módon leföldelendö. A répalevelet és cukorrépafejet rendesen öszszel etetik és télre nem teszik el, pedig bezsombolyáz.va, vagy földfeletti prizmákba rakva, jó takarmány és télen is szívesen eszik az állatok. A répalevelet és fejet úgy rakhatjuk prizmába, hogy 2 méter széles, egy ásónyom mély és tetszésszerinti hosszúságú árkot huzunk és ebben oly magasra halmozzuk fel a répafejet és levelet, a mily magasan az lehetséges és a mint az összerakott prizma melegedni kezd, 30—40 cmt. földdel borítjuk be. A zsurlós, békarokkás, csádés füvet, melyet az állatok szénává szárítva alig, vagy éppen nem esznek meg, bezsombolyázva szívesen eszik és azért ilyennek bezsombolyázásávai is növelhetjük téli takarmánykészletünket. A töreket és zsurlós szénákat, ha fűzzel hígított cukorszörppel (meiasse) meglocsoljuk, az állat szívesen eszi. Könnyithetünk még a takarmányhiányon lomb- takarmányok gyűjtése által is, s hogy a takarmányul is felhasználható szalmaféléket ne kelljen almozásra felhasználni, szükség esetén homokkal, tőzeggel, vagy tűlevelűek gályáival is lehet almozni. (Vége.) Hírek. — Gyászhir. Gazdasági közéletünket nagy csapás érte kézdivásárhelyi Vásárhelyi László, ország- gyűlési képviselő, az aradmegyei gazdasági egyesület és annak fogyasztási és értékesítő szövetkezete elnö-
