Gazdák Lapja, 1904. augusztus (3. évfolyam, 32–25. szám)

1904-08-05 / 32. szám

2-ik oldal GAZDÁK LAPJA aug. 5. róla. Mi voltunk azok, a kik részint e lap ha­sábjain, részint memorandumokban s egyébként is már jóval előbb sikra szállottunk a kisbirtok tehermentesitése mellett s ezt most is legmele­gebben karoljuk föl; de mert tudjuk azt, mily áldozatokat követel, mennyi ága-boga van a kér­désnek, s mily kevés érzék van még általában nálunk az ilyes kérdések iránt: most ugv sze­retnék e kérdés megoldását dűlőre juttatni, hogy belátható időn belül ne kellessen vele ismét elő­hozakodni ; hogy a baj gyökeresen gyógyittassék. Épen azért ismét csak arra mutatunk, a honnan a baj származik : a parasztbirtokoknak egyenlő és természetben követelhető öröklési osztályára, mint a mely öröklési rend állandóan magában hordja a kisbirtok eladósodásának kény­szerűségét. Nézetünk szerint tehát mindaddig, I mig a kisbirtokra ezen öröklési rend fennáll, keresztülvihetünk akárhány tehermentesitést, egy emberöltő vagy még kevesebb idő alatt ismét oda jutunk, a hol ma vagyunk. Mig ha a paraszt­birtokra ezen öröklési rendet megszüntetjük s törvényi eszközökkel lehetővé tesszük, hogy nor­mális parasztbirtokok alakulhassanak, a már meglevők továbbra is fenmaradjanak: akkor egyszersmind biztosítottuk a kisbirtok számára is annak lehetőségét, hogy az áttérjen az extenziv gazdálkodásról az intenzív gazdálkodásra, a mi­kor is saját erejéből képes lesz a most tervezett tehermentesítés után az eladósodás örvényeit el­kerülni s a család számára biztos létalapot nyúj­tani, melyre a gazda bizalommal, szeretettel és hittel támaszkodjék a gazdasági, társadalmi s egyéb bajok és gondok közepette : mint gazdag és szabad polgára e hazának és nem hazátlan, nemzetközi socialista íöldosztója, mint ma, az egyenlő öröklési rend korában. Védekezés a takarmányhiány ellen. (Folytatás.) A biborhere rövid tenyészideje folytán különösen alkalmas arra, hogy mint közbeszurt takarmánynö­vény termesztessék. A talaj iránt e növény nem tá­maszt nagy igényeket; megterem mindazon homok és agyagtalajokon is, a hol a talaj sekély volta, vagy egyéb okok miatt a lucerna és lóhere már sikerrel nem termeszthető, ha az nem túlságos nedves. Legna­gyobb terméseket a tevékeny vályogon szolgáltat. Az újabb tapasztalatok szerint, ha a biborherét augusztus végén, az Alföldön szeptember hó elején elvetjük s ha kedvező időjárás mellett még őszszel megerősödhetik, kifagyástól nem kell tartani. Nagyon sietni a vetéssel nem célszerű, mert az őszszel tul­buján fejlődő növény a vastag hó takaró alatt a meg­fulladás veszélyének van kitéve. Viszont különösen hűvösebb vidéken szeptember elején túl vetni nem ta­nácsos, mert nem erősödik meg annyira, hogy a telet biztosan kibírná. Igen hideg éghajlatú, exponált, hegyes vidékeken termelése nem ajánlható. A vetőmag szük­séglet k. holdanként a szórt vetésnél 15 -20 kg,, so­ros vetésnél 12—17 kg. A vetés keresztülvitele céljából a kalászosok, vagy éppen egyéb nyáron letakarodó növény után a talajt aratás után nyomban középmélyeu megszántjuk, a beéredés után a vetöszántást eszközöljük s a ma­got rendes gabona sortávolra, vetőgéppel sekélyen alátakarva, elvetjük. A kikelt herét azon őszszel le­geltetni nem ajánlatos, ha a tél fagya a talajt nagyon felszívta, fellazította, tavaszsza! a megszikkadás után lehengerezzük. A kaszálással a teljes virágzás bekövetkeztéig várunk, a mi’ rendesen május első felében következik be. Tavaszszal lassan indul, de csakhamar rohamosan kifejlődik. Termése kisebb, mint a lóheréé, vagy lu­cernáé ; tápértéke is csekélyebb, gyorsabban elfásul, az állatok szőrözött levélzete miatt eleinte nem eszik oly szívesen, de ha megszokták, kissé fonnyasztva egész jól megeszik. A takarmánytermés levétele után a föld korai tengerivel, csalamádéval vagy más nyári takarmánynyal azonnal bevethető, vagy pedig repce és más ősziek alá igen jól előkészíthető. A szöszös bükkönykeverék termesztése ott he­lyén való, a hol az értékesebb takarmányt nyújtó őszi keverékek termesztése nem jár kellő eredménynyel. Az igen hideg éghajlatú, nyílt fekvésű helyektől elte­kintve, az ország minden vidékén biztos eredményt ad, amennyiben a téli hideget minden veszély nélkül elviseli. A talaj iránt igen csekély igényeket támaszt, gyenge minőségű homok és agyagtalajokon, a hol a borsós keverék bizonytalanul terem s csak kevés ter­mést szolgáltat, kitünően megterem. Előveteményül bármely nyáron lekerülő gabo­naféle és egyéb növény alkalmas, mely után a talaj a lekerülés után közvetlen alkalmazott tarlóbuktatással s azt követő középmély vetőszántással készítendő elő. Az alkalmazandó keverék 40 százalék rozsból, 60 szá­zalék szöszös bükkönyből áll, belőle 100—120 kg. vetendő k. holdanként. A hol nagyobb területet kell bevetni, ott ajánlatos több részletben vetni, mert ha tavaszszal nagyobb mennyiség áll rendelkezésre, mint a mennyit 8—10 nap alatt feletethetünk, úgy a rozs, mint a szöszös bükköny elfásul s az állatok nem eszik oly szívesen. A vetést kezdhetjük szeptember közepén és pedig sorvetőgóppel gabonasortávolra. Az elvetett keverék semmi ápolásban nem része­sül, habár fellazult talajon a tavaszi hengerezés jó hatással van. Tavaszszal az összes őszi vetésű éves takarmánynövények között legkorábban, már május elején nyújt zöld takarmányt, és pedig igen nagy tö­meget, mely minőségre nézve nem oly kitűnő ugyan, mint pl. a jó borsós keverék, mert levele és szára szőrös, valamivel keményebb az előbbinél, de meg­szecskázva az állatok szívesen fogyasztják. Mindezen okoknál fogva ezen keverék, különösen az alföldi ho­„LAXATIN CUKORKA, egy igen kellemes izü és felette enyhe hatású hashajtószer, mely úgy gyermekeknél mint felnőtteknél hasznosnak bizonyult. Orvosok ajánlják és rendelik betegeiknek. — Ára 70 fill. — Már 80 fillér előleges beküldése ellenében (bélyegekben is) egy doboz mintaként bérmentve küldetik. Készí­tője HORVÁTH JÓZSEF gyógyszerész, Szatmár-Németi. 126 —113

Next

/
Oldalképek
Tartalom