Gazdák Lapja, 1904. július (3. évfolyam, 27–31. szám)
1904-07-29 / 31. szám
Julius 29 GAZDÁK LAPJA. 3-ik oldal A zsombolyai eljárás szerint elrakható a csala- mádé oly módon, hogy a füidszinén kezdenek egy 4—6 méter széles, tetszés szerinti hosszúságú kazlat, melynek fenekébe száraz izéket vagy szalmát raknak, a zöld csalamádé azután rendes módon kazaloztatik és a midőn a kazal 4 méter magas, tetejét kevés szalmával befedik és a mint az összerakott takarmány annyira felmelegedik, hogy belényulva melegségét kézzel nem bírjuk elviselni, 30—40 cm. földréteget rakunk a tetejére. A leföldelés olyan módon történhet, hogy a kazal mellé üres szekeret állítanak, erre deszkákat raknak és a földet egy munkás a bedeszkázott szekérre, egy másik pedig innen a kazalra dobja. Előbb a földnek felét rakjuk a kazalra és ha néhány nap múlva az leülepedett, feldobjuk rá a többi földet is úgy, hogy a felülete domború legyen és az esővíz könnyen lefolyhasson rólla. A zsombolyai eljárással nemcsak csalamádét, hanem más takarmányt is eltehetünk télre, a melyet zölden már nem etethetünk fel és az őszi esőzések miatt szénává nem száríthatunk. A mohart különben is szokás tarlóba vetni, ezt nem annyira zölden, hanem inkább szénává szárítva téli takarmányozásra használjuk. A mint valamely tarlófőld felszabadult, középmélyen felszán:andó és elboronálva 11—13 cm. sortávolra lehetőleg sekélyen, 1—2 cm. mélyen vetendő. Kát. holdankit szórvavetésnél 20—30, sorosvetésnél 18—25 liter vetőmag szükséges. A kikelés gyorsítása czéljábói vetés után hengerezni tanácsos, A mohar fejlődéséhez rendszerint csak 70—80 napot igényel és ezért a júliusban vetett mohar szeptemberben kaszálható, ha kikelés után egy-két esőt kap. A lekaszálással nem kell sietni, hanem meg keli várni, mig kalászait teljesen kihányta, mert a tapasztalat szerint a korán kaszált mohar szőrösebb és az állatok nem eszik oly szívesen, mint a teljes virágjában kaszált, kevésbbé szőrös mohart. Szénatermése kát. holdankint 15—30 métermázsa lehet, ha az őszi esőzések miatt nem lehet szénává szárítani, szükség esetén bezsombolyázható. A köles szintén gyorsfejlődésü növény és tarló- veteményül nagyon jól használható. Rendesen magjáért termesztik, de termelhető zöldtakarmánynak is ; nehezebben szárítható szénává; mint a mohar. Tarlótörés után azonnal vetendő, takarmány termelés czéljábói 12 — 15 cm. sortávolra, 1—2 cm. mélyen vetjük. Vetőmagszükséglet szórtvetésnél 20—30, sorosvetésnél 12—18 liter. Vetés után boronálni és hengerezni kell Termése kát. holdankint 50—60 q zöldtömeg, vagy 15—20 q széna lehet. Kaszálni akkor kell, ha bugáját hányja, miután szénává nehezen szárítható, lehetőleg zölden etetendő, a felesleg pedig rossz időjárás esetén bezsombolyázható. Ha magnak hagyjuk meg, szalmája a legjobb minőségű tavaszi gabonaszalmának takarmányértékével bir. A pohánka vagy tatárka szintén tarlóvetemény, ezt legtöbbször magja miatt termelik, de lehet zöldta- takarmánynak is termelni, sokat azonban nem jó belőle etetni, mert az állatok pohánkabetegséget kapnak tőle. Nagy előnye, hogy igénytelen és gyorsan fejlődik, Júliusban vetve szeptemberben már virágzik és teljes virágzása előtt kaszálandó. Takarmánytermelés czéljábói szokták mustárral vagy kölessel keverten vetni. Tarlótörés után azonnal vetendő 16—18 cm., jobb talajokon 24 cm. sortávolra, 1—2 cm. homoktalajon 3—4 cm. mélyen. Szórtvetésnél kát. holdankint 70—90 liter, sorvetésnél 50—60 liter vetőmag szükséges. Termése 30—60 q zöldtömeg lehet. Csakis más takarmauyfélékkel keverten és mérsékelt mennyiségben szabad etetni. A fehér mustárt Németországban már régebben termelik, mint a fejős tehenek igen jo takarmányát és tavaszszal vagy nyáron vetik. Nálunk ezen időszakban a földi bolha nagy károkat okoz benne, ha azonban augusztus végén vagy szeptember elején vetjük és csak némileg kedvező az időjárás, késő őszre jó zőldtömeget adhat, mert a kisebb fagyok iránt nem érzékeny. Az alföldön ritkán sikerül. Ezen növénynyel a zöldtakarmányozást késő őszig ki lehet nyújtani és vele lehet befejezni, azonban bezsombolyázni a mustárt nem szabad, mert csípős izt kap és nem eszik az állatok. Augusztus végén, szeptember elején vetendő 20 —30 cm. sortávolra, vetőmagszükséglet kát. holdankint. szórtvetésnél 15 —18, sorosvetésnél 12—15 kg. lehet, Vetés után 6—7 hét múlva kaszálható és 60—80 q zöidtömeget adhat egy kát. holdról A csibehurnak eiőnye, hogy igénytelen, gyorsan fejlődik jó minőségű takarmányt szolgáltat, de száraz kiima alatt nem diszlik, és ezért szeptember elején vetendő, a mikor már nehány esőre van kilátás. Különösen szereti a jobb minőségű homoktalajokat (az alföldön nem sikerül), ha néhány esőt kap, vetés után 7—8 hét múlva kaszálható. 11—13 cm. sortávolra vethető, 1 — 2 cm. mélyen, vetés után boronálni és hengereztetni kell, a vetőmagszükséglet szórtvetésnél 12—15, sorosnál 9—12 kg. A közönséges válfaján kívül van egy „óriásidnak nevezett válfaja is, ez azonban igényesebb, 10—11 hétig fejlődik és mintegy 50 százalékkal több vető mag kell belőle. Zölden és szénává szárítva etethető vagy bezsom- bolyáz h ihó, szénatermése 8—15 q, zöldtakarmányter- mése pedig 25—35 q lehet kát. holdankint, A fagy iránt érzékeny és ezért a hideg idő beállta előtt íeletetendő vagy bezsombolyázandó. A tavaszi borsó és őszi árpa keveréke szintén nagyon alkalmas arra, hogy vele a zöldtakarmányo- zást késő őszig kinyújthassuk és esetleg bezsom- bolyázva téli takarmány készletünket szaporítsuk Ezen keveiék oly módon vethető, hogy kát. holdankint 1 hektoliter tavaszi borsót és fél hektoliter őszi árpa keveréket juíius—augusztus hóban 20—25 cm. sortávolra vetik, vetés után boronálni és hengerezni, kikelés után pedig ismét boronálni kell. Kedvező időjárással a keverék október—november hóban nagymennyiségű zöldtakarmányt ad és ez fejezheti be a zöldtakarmányozást, a fölösleg pedig bezsombolyázható. Télen át a tavaszi borsó visszamaradt töve kipusztul, az árpa megmarad és ez jövő év tavaszán vagy kora1, zöldtakarmónyt ad, vagy pedig magnak hagyható. A takarmányszükség csökkentésének másik eszköze az, hogy őszszel olyan takarmánynövényeket vetünk, melyekkel tavaszszal korán lehet megkezdeni a zöldtakarmányozást. Ezen takarmány-növények : a takarmány rozs, biborhere, szöszös-bükköny-keverék, őszi borsó és bükkönykeverék, keszthelyi keverék. A takarmányrozs lehetőleg frissen trágyázott földbe, sűrűbben vetendő, mint a magja végett termelt és a kora tavaszszal kalászhányás előtt kaszálandó. Szénakészitésre nem alkalmas, mert nem sok értékű szénát ad, de az őszi / keverék etetéséig jó
