Gazdák Lapja, 1904. május (3. évfolyam, 19–27. szám)
1904-05-20 / 21. szám
KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET-, A SZATMÁRMEGY?! LÓVERSENY EGYLET-, A SZATMÁRMEGYEI AGARÁSZEGYLET- ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. M EGJELENIK MINDEN PÉNTEKÉ N. Előfizetési ára egész évra fi korona. A Szatmármegvei Gazdasági Egyesület tagjai, valamint az Északkeleti Vármegyei Szövetkezetek Szövetsége kötelékébe tartozó szövetkezetek díjmentesen kapják. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár,Beresényi-u. 19., hova úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a megrendelések, reklamácziók és hirdetési ajánlatok is in- tézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon 14. sz. Uj idők — uj emberek. Mikor először elolvastam, nem akartam sze- f meimnek hinni, elolvastam hát másodszor is, j hogy Csanádvármegye alispánja egy körrendele- í tét intézett főszolgabiráihoz, melyben lelkökre | köti, hogy gondosan törekedjenek a népet erköl-1 csileg nevelni, a közte elharapózott káromkodást, \ trágár beszédet s ilyes szokásokat irtani. Ez volt az egyik. A pécsi pénzügyigazgató körutat tett vár- jj megyéjében, s elszomorodva látta, hogy a nem j rég lezajlott parlamenti szóharc mily pusztítást [ vitt véghez a nép hazafias érzületében, elvegyült \ hát a nép közé s lelkes szónoklatokkal igyeke- j! zett a megingottakat hazafiságukban inegei ősiteni. I Ez volt a másik. Mikor ezeket olvastam, úgy éreztem, mintha egy uj kor szelleme suhanna el mellettem ; behunytam szememet s egy uj világ tárult föl előttem. Mi történt, hogy az alispán ur körren- j deleiben, tehát komoly, hivatalos Írásban hirdeti f a harcot a nép trágárságai ellen s főszolgabiráit j hívja fel a nép nemesebb erkölcseinek műveié- j sére ? Ki hallott hatósági személyektől hivatalos i utón erkölcsi prédikációt rövid idővel ezelőtt is? j Mi történt, hogy az alispán ur, mikor a népről \ van szó. nem csendőrt és szuronyt emleget, ha- j nem nemesebb erkölcsöket, mely még a károm- ‘ kodástól is irtózik? ( Nemde uj az is, hogy egy pénzügyigazgató, kinek hivatása a nép szemében a legellenszen-1 vesebb, e népszerűtlensége dacára szükségét érzi, hogy a nép közé menjen s ott a hazafiság | igéit hirdesse ; s mikor a nép hazafiságáról van j szó, nemcsak az adóprésre gondol, hanem meg- \ találja szivét is, melyet a hazafi gond szorongat, j a nép hazafiságának pusztulását látva, s nem j átalja hát magas hivatala dacára a néppel szóba áldani s az ingadozókat a jóban megerősíteni. Nincs közünk a politikához s ezért mindezeknek ezt az oldalát nem bolygatjuk; de a mai forrongó viszonyok között megnyugvással tekintünk e példákra, melyeket a Csanádi alispán és a pécsi pénzügyigazgató nyújtanak. Vajha ne csak egyes jelenségek volnának ezek, de a kormányzat ormáról szétáradó fuvalom, mely a nemesebb erkölcsök, tisztább hazafiság tüzet élesztené. És mikor ilyen szokatlan dolgokat látunk hivatalos személyektől és szinte magunkon is érezzük, hogy egész társadalmunk forrong, lázban ég: okvetlenül észre kell vennünk, hogy történelmi időket élünk. S akik a közélet ütő erein tartják kezöket s vonagló arcára függesztik tekintetűket, azok érthetik és érezhetik a mai napok fontosságát; azok előtt nem lehet elfödve napjaink történelmi jelentősége. Érezzük, hogy fordult az idő kereke, s uj korszak hajnala dereng mikor egészen komolyan veszszük azokat a kérdéseket, melyeknek feszegetése eddig sokak ajkára mosolyt csalt; mikor eleven valóság lesz az, a mit rövid idővel előbb elérhetlen vágyaink birodalmába száműztünk. Uj kor hajnala feslik láthatárunkon s az uj kor feladatai mint a fenti példák mutatják, meg fogják találni a maguk emberét. De nekünk még is kötelességünk, hogy az ébredő hajnalt kakas szóval köszöntsük, vakító fényére az álmos sze- müeket figyelmeztessük, nehogy hirtelen beletekintve elvakuljanak és vakon vésztőkbe rohanjanak. Ki kell tehát mondanunk, hogy immár elérkeztünk társadalmi és közéletünk sociális evolúciójához és ezért ne csodálkozzanak olvasóink, ha ezután gyakrabban fogjuk szóvá tenni a so- cialis problémát; mert ezt a jövőben meg kell oldanunk, kitérnünk előle többé nem lehet, saját
