Gazdák Lapja, 1904. április (3. évfolyam, 14–18. szám)
1904-04-22 / 17. szám
GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal _ápril 22. sok nak, élükön Luzatti miniszternek tehát nincs igazuk, midőn a leköszönt ^Zauardelli kormánynak azt lobbantják szemére, hogy nem tette függővé a hármas szövetség megújítását bizonyos kereskedelmi politikai engedményektől, mert ha a szövetség megújítása előtt gazdasági garanciákról eshetett szó: Olaszországnak kellett volna ilyeneket nyújtani nekünk Ha a politikai érvektől eltekintünk és a kérdésnek tisztán gazdasági oldalára szorítkozunk, akkor az Olaszországgal szemben való engedékenység szószólóinak két argumentumával találkozunk. Az egyik a külkereskedelmi statisztikára és arra a tényre támaszkodik, hogy Olaszország kevesebbet exportál hozzánk, mint amennyit mi ekszportálunk Itáliába, a másik: monarkiánknak Romániával való vámháborujában vallott kudarca. Az első érvet könnyen megdönthetjük, mert valamely kereskedelmi szerződést nem lehet tisztán a forgalom számadataira való hatása szerint megítélni. Nem az export és import értékének végösszegei a mérvadók, hanem a forgalomba került áruknak miné- müsége a döntő, mert egyedül csak arra szabad figy e- lemmel lenni, hogy minden egyes vámváltozásnak milyen hatása volt vagy van a nemzeti termelésre, az áruk belföldi áralakulására és a gazdasági viszonyok fejlődésére. Nem a végszámok összegei, hanem a gazdasági viszonyok állapota képezi a helyes bírálat, helyes mértékét. S mit látunk? Nálunk a legutóbbi 12 esztendő alatt dacára a szakadatlan külső és belső békének, a közjóiét csökkenése volt észlelhető, mig a velünk szerződéses Olaszország szerencsétlen háborúkat, felkeléseket, pénzügyi válságokat és közigazgatási botrányokat nemcsak kihevert, hanem ez idő alatt iparát hatalmasan fel tudta lendíteni, tökegazdagsá- gát gyarapította, készfizetéseit újból felvette, járadékainak árfolyamát még soha el nem ért magasságra emelte. Ezen tényekkel szemben semmit sem bizonyít az, hegy kivitelünk Olaszországba 122 millióról 17 7 | millió lírára emelkedett, mert be vaa-a bizonyítva, hogy a kivitel által gazdagabbakká lettünk, vagy hogy az általunk kivitt árukon nem tudtunk volna vagy csak jóval kedvezőtlenebbül túladni, jha Olaszországgal nem kötöttünk vala tarifális szerződést ? Szövetségünk hivatalos szakközlönye, a „Magyar Borkereskedelem“ 1903 október 17-én 42-ik számában részletesen taglalta az Olaszországgal való áruforgalmat s bebizonyította, hogy Olaszország az 1&91-ben kötött szerződésekkel nagy győzelmet aratott. Mi Itáliába csakis ö rá nézve nélkülözhetetlen nyerstermékeket exportálunk. Fa- és lókivitelünk egész exportunknak 80 százalékát alkotja, ezért tehát semmi érdekünk sincs, hogy Olaszországgal minden áron szerződjünk. Ehhez járul 12 év előtt még jelentékeny czukorkivitelünk elvesztése, az olasz serfözőipar fejlődése, szeszkivitelünk pedig ma már csupán állami export és kartellprémiumok ■ segítségével tengődik és ez okból közgazdaságunkra nézve káros. Olaszország pedig mihozzánk a boron kívül, melyre semmi szükségünk nincs, részben kidolgozott ipari termékeit, rész ben pedig oly termékeit küldi, melyeket könnyen nélkülözhetünk, melyek tehát luxuscikkek. így állván a dolgok Olaszországnak vámháboruval való fenyegetőzése nem vehető komolyan és sán- tikál a másik argumentum, a Romániával viselt vám- háboruban vallott kudarccal való hasonlat is. A román példából nem nekünk, hanem Olaszországnak kell okulnia, mert mi a vámhaboru előtt «Románia nyerstermékeit világpiaci árakon vásároltuk tőle, ellenben oda bevitt ipari termékeinkért magasabb árakat kaptunk. mint a minőket Németország ipara akkoriban bárhol Is elért. Okuljon tehát Olaszország, mert az egyetlen kén kivételével összes export-termékei más országokból is beszerezhetők, sőt sok esetben nélkülözhetők is. Ezzel, azt hiszem eléggé kifejtettük, hogy sem politikai, sem pedig közgazgasági okok nem forognak fenn arra, hogy mi Olaszországnak a megkötendő vám- és kereskedelmi szerződésben akármilyen kedvezményt engedélyezzünk, legkevésbbé azonban a bor- behozatalra nézve. Nem szükséges még nagyjában sem vázolnunk, hogy bortermelésünk és borkereskedelmünk menynyit szenvedett 12 éven át a borvámklauzula átkos hatása alatt. Ezért nemcsak mindennemű borvámkedvezinények elejtését, hanem oly szerződést követelünk, mely az időközben megváltozott termelési viszonyokkal számol. Mi nekünk kereskedelem politikai értelemben immár a defensivától át kell térnünk az offensivához, mert mi rajtunk a sor, hogy az elszenvedett kiszámíthatatlan kárunkért mi követeljünk rekompenzációt Olaszországtól. Az olaszok borvám mérséklés iránti kívánságának szikrányi jogosultsága sincs. Tudják ők maguk is, hogy az Ausztria-Magyarországba való borkivitelüknek nagy jelentősége már nem lehet, hiszen belátható időn belül Apuiiát is tönkre teszi a filokszera, mely Szicíliából már is bort importáló országot csinált. A mi bortermelésünk pedig már annyira előrehaladott, hogy bennünket már a felesleg réme fenyeget. Ilyen körülmények között annál veszélyesebb volna az olaszoknak adandó vámkedvezmény, mert tudjuk, hogy Itáliának adandó bármely kedvezmény érvényessége kiterjedne a többi támkülföld mindazon bortermő államaira is, kik velünk a legtöbb kedvezmény alapján kötöttek szerződést. Ennek természetes következménye egy általános külföldi borözön lenne mert abszolúte lehetetlen, az olasz borok bármelyik fajának összetételénél fogva oly minőségi különleges jelzést kitalálni, melynek alkalmazása mellett, egy csakis olasz borok által igénybe vehető vámkedvezmény létesittethetnék. Ha már most a nagy borözönt megakadályozandó, akármilyen kis mennyiségre szoritnánk a vámkedvezményes borbehozatalt, a külföldnek nem nyújtanánk ezzel semmit, saját borgazdaságunknak pedig halálos döfést adnánk, mert a mi nehéz fajboraink termelése és értékesítése a legcsekélyebb borbehozatal által is tönkre tétetnék. De nem is az a szándékuk az olaszoknak, hogy mi hozzánk exportálják boraikat. Okosak és felvilá- gosodottak ők és ismerik a mi borgazdasági viszonyainkat. Tudják azt is, hogy Ausztriának szüksége van egy bizonyos mennyiségű házasitási célokra szolgáló fehér borokra és erre fáj a foguk. El akarják Cséplőgép-tulajdonosok figyelmébe! A minisz- montíi C7p|/rpr<u valamint hozzávaló kellékek, továbbá téri rendelet értelmében cséplőgépnél tartandó olcKI cfíj yjent0r szemvédő, minden színű üvegek üzletemben legjobb minőségben s legjutányosabb árban kaphatók. Látszerekben, u. m. fizikai cikkekben városi és kötszer gyári raktára Szatmáron, a színházzal szemben. hivatalnokok, uradalmi és állami tisztvi- Afittlor ft <vr»tiL-nc selők 25% árengedményben részesülnek, "iltuoi upiiüus.
