Gazdák Lapja, 1904. április (3. évfolyam, 14–18. szám)
1904-04-15 / 16. szám
2-ik oldal GAZDÁK LAPJA. 16-ik szám. \ csak egy a különös, hogy a kereskedők a magyar kereskedelem nevében hirdetik a harcot, a magyar kereskedelem nevében, a mely nincs, a magyar gazdatársadalom ellen, mely ezer éve viseli állami életünk terheit. Valóban ilyen fejtetőre állitott állapot is csak nálunk lehetséges, a hol a kereskedelem hajbakapni akar a mezőgazdasággal azért a falat kenyérért, melyet ez még csak megszerezni — akar 1 még hozzá az a kereskedelem, mely minden egyéb lehet, csak nem magyar. Mert kereskedéseink csak osztrák vagy még idegenebb cégek expoziturái, melyek a helyett, hogy hazai termelés értékesítésével képviselnék a nemzet testében az egészséges és erőt adó vérkeringést, hitvány, idegen portéka özönével bénítják meg a nemzet karját a nemzeti termeié« felvirágoztatásában. A mai kereskedelmünk az a vérvesztő csatorna, melyen át száz és száz miliők vándorolnak ki az országból osztrák zsebekbe, a helyett, hogy itthon termékenyítenék meg ipari és gazdasági termelésünket. Számos olyan gazdasági és ipari cikkünk van, melyek minden tekintetben versenyképesek s alig-alig lehet kelendőségüket biztosítani, mert nincs — magyar kereskedelem, mely feladata magaslatán állana s belátná azt, hogy csak akkor van itt létjogosultsága és csak akkor követelhet magának kedvezéseket, ha szervesen tud munkájával beleilleszkedni a nemzet testébe, ha levetkőzi mai nemzetközi szellemét és kidobja boltjából az idegen árut utazóstul együtt. Ha idáig jut kereskedelmünk, pedig kell, hogy idáig jusson, ha élni akar, akkor ne féljen Sándor Pál, mi leszünk rajta, hogy kereskedelmünknek a legszabadabb mozgásba legnagyobb kedvezések adassanak meg a nemzeti termelés értékesítése körül. De mig ezt el nem érjük, addig a siker reményével vesszük fel a harcot a mai magyarnak mondott idegen kereskedelmünkkel s nincs kétségünk, hogy a józan közvélemény e küzdelmünkben mellettünk fog lándzsát törni. Elismerjük mi készségesen, hogy vannak derék magyar kereskedőink, a kik az igazi magyar kereskedelem érdekében s annak létesítésén legnagyobb örömmel működnének közre, de ma még kevesen vannak. Épen azért ezek küzdelme annál tiszteletre méltóbb, mert nemcsak a nemzeti gondolatot igyekeznek szolgálni a kereskedelemben, hanem a bővebb kenyeret is készek elutasítani magoktól, a mint igaz magyar érzésök s feladatuk átértése diktálja nekik, mintsem hogy hitvány idegen áruk borsos árából tömjék meg pénzes szekrényeiket. Ezek létküzdelme előtt, melyet a gyilkos idegen versenynyel kell vivniok, mélyen leemeljük kalapunkat s nem mulaszthatjuk el, hogy biztató szóval ne forduljunk feléjök: övék a jövő ! Mert magyarnak csúfolt osztrák kereskedelmünknek vagy át kell alakulnia a hazai termelést értékesítő nemzeti kereskedelemmé, vagy pusztulnia kell s e pusztulás nyomán fog az általunk is hőn óhajtott igazán nemzeti kereskedelem felvirulni. Addig pedig álljuk a harcot! A cserebogarak irtása. A mezőgazdaságról szóló is9i. évi XII. törvényeik VII. fejezetében a káros rovarok, s kifejezetten a cserebogarak irtására vonatkozó rendelkezések nem hajtatnak kellő crélylyel végre s ez által az egyes gazdák által folytatott védekezések sem vezethetnek kellő eredményre. Ennélfogva a földm. m. k miniszter a törvény idevonatkozó rendelkezéseinek szigorú végrehajtására a törvényhatóságok figyelmét most azzal az indokolással tartotta szükségesnek felhívni, hogy miután a cserebogár minden három évben szokott nagy mértékben megjelenni, még pedig legközelebbi nagymérvű megjelenése az ország túlnyomó részében a jövő 190ö. évre várható, egyes vidékeken azonban a rajzás egy évvel előbb — tehát már a folyó évben történik, — a védekezésnek sikere csak úgy várható, ha az nemcsak a rajzási évben, de azt megelőzőleg is kellő erélylyel folytattatik. A m. kir. állami Rovartani Állomásnak az irtásra vonatkozó útmutatását alábbiakban közöljük : Útmutatás a cserebogarak irtására. A cserebogár és lárvája, a mely utóbbit a magyar nép pajor, csimasz vagy pata néven ismeri, egyaránt kártékony a mező- és szőlősgazdára s az erdészre is éppen úgy, mint a kertészre. Minthogy pedig e bogár megjelenése országos csapás számba megy, az ellene való védekezésnek általánosnak kell lennie s a mezörendőrségről szóló 1894. évi XII. t.-c. 50. §-a tényleg el is rendeli, hogy „a cserebogarak tömeges megjelenésük alkalmával megfelelő módon puszii tandók.“ Minthogy a cserebogár kifejlődéséhez hazánkban — a magas fekvésű, hegyes fölvidéket kivéve — három év (H6 hónap) szükséges, azért náluik a cserebogár csak minden harmadik évben szokott nagy tömegben megjelenni, már pedig egyes helyi eltéréseket nem tekintve (amikor e bogár egy évvel elébb vagy egy évvel utóbb rajzik) rendszerint azokban az években, a melyek 3-mal maradék nélkül oszthatók: igy cserebogaras óv volt 189H. s legközeldbb az Bartók László arocraenaiajDan \T Szatmár, Deák-tér 19 sz lönlegességek, pipere- és illatszerek \ stb. (§1 mindenféle állat-orvosi gyógyszerek, készítmények, kötszerek, fertőtlenítő anyagok, gazdasági cikkek, kü- legolcsőbb árakon kaphatók. 57 7—26
