Gazdák Lapja, 1904. január (3. évfolyam, 1–5. szám)
1904-01-08 / 2. szám
AcrjII I. évfolyam. 2-ik szám. Szatmár, 1904. január 8. Gazdák Lapja KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A ▲ SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET-, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY EGYLET-, A SZATMÁRMEGYEI AGARÁSZEGYLET- ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. Előfizetési ára egész évre 6 korona. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai, valamint az Északkeleti Vármegyei Szövetkezetek Szövetsége kötelékébe tartozó szövetkezetek díjmentesen kapják. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Bercsényi-utcza 19. szám, hova úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a megrendelések, reklamácziók és hirdetési ajánlatok is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. — Telefon 14 szánj. A kocsmai mérés korlátozása. Csak nehány éve még, hogy a földműves osztály kivándorlása hazánkban nagyobb mérveket ölt 8 már is oly veszedelmes jelensógkép lépett az nálunk fel, hegy az összes érdekelt tényezőket komoly munkára serkentette, hogy módot találjanak a kivándorlás csökkentésére. Az első nagyobb számú akció, mely e kérdéssel széles mederben foglalkozott, az 1902. évi miskolci kivándorlási kongresszus volt, hol a közélet első emberei adtak találkozót egymásnak, hogy a megindult néppusztulásnak elejét igyekezzenek venni. Ez a kongresszus számtalan okra mutatott rá. Ezek az okok a földmivelési Viszonyok elhanyagoltsága, a magas közterhek, egészségtelen hitel viszonyok, szabadon garázdálkodó mindenféle fór májú uzsora, a kereskedelem, különösen a tőzsde túlkapásai stb. stb , de mindnél közvetlenebb s a leggyorsabban pusztító okul a mértéktelen szesz élvezetre mutatott rá. A kocsmázás népünket testileg-lelkileg és anyagilag tönkre teszi, adósságba, uzsorába, pusztulásba hajtja 8 igy utoljára is a végrehajtó dobja megszólal s külföldre menekülni kénytelen. S hogy az a nép anyag, mely tőlünk menekül, nem züllött nép, csak a hazai légkörben nerii bírja íenttartani magát, mutatja az a körül'méíiy, hogy az uj viszonyok közt nemcsak becsülettel fenttartja magát, de sőt néhány év mülvá kis -vagyonnal kerül vissza, hogy megmentse itthon pusztulásnak indult házacskáját- kikéi, A hiba tehát nem a népben, hanem a viszonyainkban van, nem ap i^zákosság szenvedélye pusztit, hanem a törvényeink által nem korlátozott alkalom, mely népünket a kocsmaajtón keresztül a pusztulásba viszi. Már a miskolczi kivándorlási kongresszus kimondta, hogy az első feladat az iszákosság korlátozása ; de egyúttal konstatálta azt is, hogy kormányzatunk pénzügyi viszonyai e törekvés■■■ megvalósítását megnehezítik, mert a pálinka ivás mértékének korlátozásában magának az állqnpház- tartásnak törekvéseivel állunk szemben, .hisz az államjövedelem nagyrészét a szeszadó teszi ki. Yaljuk be, szomorú viszonyok ezek, mikor maga az állam pusztítja a nemzetet s még kilátásunk sem lehet arra, hogy a viszonyok változzanak, hisz államháztartásunk oly sokba kerül, hogy a fedezetet a nép pusztítása nélkül előteremteni nem tudjuk. Pedig valamit tenni mégis kell. Első á nem. zet, melynek kedvéért az állam van s az az államA Szatmárvármegyei Takarékpénztár ^7 ingatlanok fele értékére. Konvertálja az előbbi drágább terheket 4 százalékos záloglevél alapra. Előlegét ad beraktározott terményekre. Mérsékelt kamatlábú kölcsönt nyújt jó hitelű vallóra- — Elfogad kamatozásra takarékbetéteket. —
