Gazdák Lapja, 1904. január (3. évfolyam, 1–5. szám)

1904-01-15 / 3. szám

2. oldal. GAZDÁK LAPJA. 3-ik szám. E szerint tehát részünkről ezentúl az Olasz­országból behozatalra kerülő borokra éppúgy, mint a többi államokból származó borokra nézve az általános vámtarifa 20 aranyforintos vámja fog 'alkalmaztatni. Átmeneti intézkedésként még az a megálla­podás jött létre, hogy a marsala-borokból, melyek korábban évenkint 4000 mm. erejéig voltak a 3 írt 20 kr. kedvezményes vám mellett behoz- hatók, 1904. évi január hó végéig részünkről a korábbi kedvezményes vám mellett legfeljebb 2000 mm. bocsáttassák be, mely mennyiségbe azonban a múlt évben behozott 700 mm. betu­dandó, úgy hogy tényleg január hó folyamán leg­feljebb 1300 mm. inarsalabor lesz kedvezményes vám mellett behozható. Annak dacára, hogy ez intézkedés január hó végéig még nagymennyiségű bor olcsó behozatalát teszi lehetővé, de mert a vámklauzula végleges megszüntetésére van kilátásunk, mégis nagy meg­nyugvást okoz az bortermelőinknek, mert a maga­sabb vámtétel a silányabb minüségü olasz borok behozatalát ki fogja zárni, s igy a magyar borok fogyasztása emelkedésével annak ára is emel­kedni fog. De fontos ez intézkedés boraink renoméja tekintetéből is, mert amig olcsó, silány bor beözön- lése volt lehetővé téve, addig az előbbi időben világhírű magyar bor jóliire sokat veszített az ide­gen borokkal történt összeházasítás folytán. Most már tőlünk függ, hogy jó szőlőművelés, helyes fajták megválasztása és különösen jó pince­kezelés mellett borunknak előbbi világhírét vissza­szerezzük. A méhészeti statisztika. Az ország méhészeti állapotát előtüntető statisz­tikai kimutatáshoz a bejelentési ivek e napokban küldettek be a közigazgatási hatóságokhoz, igy al­kalmam volt néhány ilyen Ívbe betekinteni s azon sajnos tapasztalatra jutni, hogy azok a méhészet tényleges állapotát nem mutatják ki úgy, a mint az valóban áll; nincs szándékomban vádolni az ada­tokat beküldő körjegyzőket, sőt hajlandó vagyok elhinni, hogy az adatokat az illető méhészek részle­tes kikérdeztetése után jegyezték be ; azonban isme­rem a népnek azon osztályát, mely leginkább moz- gathatatlan ópitményü, úgynevezett paraszt kasokkal űzi a méhtenyósztést, s tudom, hogy alig akad csak egy is, a ki bevallaná azt, hogy méhészkedik s mennyit termel mézben, mennyit viaszban, még ke- vésbbé a körjegyző kérdéseire, mert szentül meg van győződve, hogy az a hivatalos személy, ki adók elő­írásával foglalkozik, nem kérdezheti a méhészet álla­potát más célból, mint hogy, azt is megadóztassa, s nincs az az ékesszóló, ki őt más véleményre han­golná. Ily körülmények közt a méhészet állapotáról megbízhatóbb adatokat csak úgy nyerhetünk, ha e célra a néptanítók segítségét kérjük, kik közül sokan foglalkoznak méhészettel; igy a bejentósi ivek ezekhez lennének kiküldendök szeptember hóban, a mikor a kasokkal méhészkedők a mózeladást eszközük A tanító egy-egy községben inkább tudja a méhészet­tel foglalkozók számát s több ideje is van közvet­len kikérdezés által biztosabb adatok birtokába jutni, mint az amúgy is mindenféle dolgokkal túlterhelt körjegyzőnek. Az itt elmondottakat a Szatmármegyei Gazda­sági Egyesület méhészeti szakosztályának figyelmébe ajánlom, hogy, ha és amennyiben szükségét látná, e tárgyban az országos méhészeti felügyelő úrhoz fel­irat intéztetnék. Papp Sándor Vármegyénk területére nézve maga a szakosztály is megtehetné, hogy körlevél utján a tanító uraktól adato­kat szerezne be, minthogy azonban a tanítók erre nem kötelezhetők s igy kétséges, hogy minden községből sze­rezhető volna-e be ily utón adat, az ily eredménynyel inkább a hivatalos utón beszerzett adatok kiegészítése lenne csak célszerű. Szerk. A répamag termesztéséről. Ma már nálunk Magyarországon is sokan ter­mesztenek takarmányrépa-magot, a melynek ára bár utóbbi években meglehetősen olcsó, mégis termelése elég haszonnal űzhető, különösen abban az esetben, ha megteszünk mindent arra nézve, hogy ne csak jó minőségű, de sok mag is teremjen. Valóban érde­kében volna mindenkinek legalább anuyi magot ter­melni, a mennyit saját gazdasága szükségei, mert ez által is apasztaná kiadásait s igy fokozná gazdasága tiszta jövedelmét. Hogy mindez ideig a répamag termesztése job­ban el nem terjedt, annak jó- részt az az oka, hogy a hibás kezelés folytán a répa nem ad kielégítő maghozamot s enne oka leginkább a hibás trágyá­zásban kereshető és található fel. A magnak való répát április hó folyamán kell tudvalevőleg kiültetnünk; mindjárt a kiüttetés után oly erőteljes fejlődésnek indul, hogy junius végén már virágában van s a földfeletti részek teljesen ki vannak fejlődve. Júliusban csak a szárrószek vasta­godnak s a magvak képződnek, a mely célból már kész tepláló anyagra van szükége a növénynek. Vagyis az következik a mondottakból, kogy a nö­vény összes tápanyagszükségletét rövid két hónap alatt, májusban és júniusban kell, hogy fedezze. Semmit sem ér tehát, ha a magrépa alá tavaszszal trágyázunk, mert az istálótrágya nehezen oldódik s igy nem nyújt táplálékot a növénynek akkor, amikor arra a legnagyobb szüksége volna. De sőt akkor sem oldódik fel eléggé az istálótrágya, ha őszszel lesz alászántva; azt okvetetlenül az elővetemény alá kell adni, közvetlenül az elültetés előtt pedig gyor­san oldódó műtrágyákat kell alkalmazni. Egy ide­vágó kísérletem alkalmával szuperfoszfát és chili­salétrom alkalmazásával négyszerte nagyobb magter­mést volt alkalmam elérni, mint a minőt elértem ugyanazon talajon műtrágya alkalmazása nélkül. Más hasonló kísérletek is ugyanilyen eredményre vezet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom