Gazdák Lapja, 1903. december (2. évfolyam, 49–52. szám)

1903-12-04 / 49. szám

,H.-évfolyam. Szatmár, 1903. deczember 4. 49-ik szám. C“0 k V lAZDÁK LAPJA. ^ KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET-, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY EGYLET-, A SZATMÁRMEGYEI AGARÁSZEGYLET- ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik minden pénteken. Előfizetési ára egész évre 6 korona. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai, valamint az Északkeleti Vármegyei Szövetkezetek Szövetsége kötelékébe tartozó szövetkezetek díjmentesen kapják. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Bercsényi-utcza 19. szám, hova úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a megrendelések, reklamácziók és hirdetési ajánlatok • ~ is intézendők. ■ Kéziratok nem adatnak vissza. — Telefon 11. szám. A földmivelésügy állami támogatása. A külföldi ipar és kereskedelem hatal­mának láttára nehány évtizeddel ezelőtt nálunk is kiadták a jelszót, mely szerint a magyar csak úgy lehet boldog, ha ipara s kereske­delme fellendül. E jelszóval aztán neki fog­tunk ipart csinálni mesterségesen, anélkül, hogy a helyzet természetes fejlődésére figye­lemmel lettünk volna s gondolkoztunk volna azon, hogy váljon egészségesen fejlődő ipar nem igépyel-e olyan alapot, melynek kifejlesz­tése előbbre való feladat lenne, melynek el­maradása mellett óriási áldozatok, munka, küz­delem sem fogja iparunk >t olyanná fejleszt­hetni, amilyen ily áldozatokat megérdemel. Sok törekvés és áldozat veszett már kárba azért, mert a természetes fejlődés szem­pontjait szem elől tévesztettük A meserséges törekvés következményeként lépten-nyomon elkényszeredett, satnya eredményeket tapasz­talunk. így állunk mi az elébb említett állami támogatásokkal. Évtizedeken keresztül minden feleslegünket, minden készletünket, minden igyekezetünket az ipar fejlesztésére fordítottuk, a földmivelés érdekeit egészen elhanyagoltuk, kormányzatunkban ennek érdekei tért nem kaptak, igy azt szabályozó nehány hiányos törvényünk végrehajtásáról sem volt aki gon­doskodjék, a mezőgazdasági érdekek ma is csak a magánosok utján fenttartott társadalmi intézmények által vannak képviselve, az állam dédelgetése, támogatása mellett megerősödött kereskedelmi és iparkamarai intézményt amott még portómentességgel, vasúti kedvezménynyel sem támogatott Gazdasági Egyesületek pótol- gatják, anyagi eszközök hiányában legnagyobb­részt, sajnos, az ügy fontosságához képest alig számbavehető eredménynyel. Ma aztán kezdjük belátni, hogy iparunk nem fejlődik úgy, mint kívánatos volna, mert iparvállalataink leggyakrabban minden oldal­ról nyerhető támogatás kihasználása végett alakulnak, a vállalkozó szellem teljesen hiány­zik, malmaink csak őrlési forgalom érdekében engedélyezett vámkedvezménynyel bírják a versenyt fenttartani külfölddel a magyar búza jó hírnevének feláldozása mellett, czukorgyá- raink kénytelenek korlátozni termelésüket s az ily viszonyok közt produkált határozottan drága és rendszerint kevésbbé jó minőségű magyar ipartermék fogyasztását lehetővé egye­dül önfeláldozó honi ipar pártolásunk teszi. Az egyéb tényezőktől elvont milliárdok, törekvés és idő eredménye tehát megfeneklett. Megfeneklett pedig azért, mert az ipar alapja a nyers termelés s igy ipart teremteni kifejlett nyers termelés nélkül nem lehet, s addig, mig ennél az évtizedek mulasztásait pó­tolni nem tudjuk, addig az eddigi erőfeszítésünk­nek sem lesz látszata; pedig az olyan épület falait, melyet betetőzni nem tudunk, mert e helyett az alapját kell újra erősilgetni, ha veri az eső, ez annak sokat árt s az ilyen építés­nél rengeteget károsodunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom