Gazdák Lapja, 1903. december (2. évfolyam, 49–52. szám)
1903-12-04 / 49. szám
,H.-évfolyam. Szatmár, 1903. deczember 4. 49-ik szám. C“0 k V lAZDÁK LAPJA. ^ KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET-, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY EGYLET-, A SZATMÁRMEGYEI AGARÁSZEGYLET- ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik minden pénteken. Előfizetési ára egész évre 6 korona. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai, valamint az Északkeleti Vármegyei Szövetkezetek Szövetsége kötelékébe tartozó szövetkezetek díjmentesen kapják. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Bercsényi-utcza 19. szám, hova úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a megrendelések, reklamácziók és hirdetési ajánlatok • ~ is intézendők. ■ Kéziratok nem adatnak vissza. — Telefon 11. szám. A földmivelésügy állami támogatása. A külföldi ipar és kereskedelem hatalmának láttára nehány évtizeddel ezelőtt nálunk is kiadták a jelszót, mely szerint a magyar csak úgy lehet boldog, ha ipara s kereskedelme fellendül. E jelszóval aztán neki fogtunk ipart csinálni mesterségesen, anélkül, hogy a helyzet természetes fejlődésére figyelemmel lettünk volna s gondolkoztunk volna azon, hogy váljon egészségesen fejlődő ipar nem igépyel-e olyan alapot, melynek kifejlesztése előbbre való feladat lenne, melynek elmaradása mellett óriási áldozatok, munka, küzdelem sem fogja iparunk >t olyanná fejleszthetni, amilyen ily áldozatokat megérdemel. Sok törekvés és áldozat veszett már kárba azért, mert a természetes fejlődés szempontjait szem elől tévesztettük A meserséges törekvés következményeként lépten-nyomon elkényszeredett, satnya eredményeket tapasztalunk. így állunk mi az elébb említett állami támogatásokkal. Évtizedeken keresztül minden feleslegünket, minden készletünket, minden igyekezetünket az ipar fejlesztésére fordítottuk, a földmivelés érdekeit egészen elhanyagoltuk, kormányzatunkban ennek érdekei tért nem kaptak, igy azt szabályozó nehány hiányos törvényünk végrehajtásáról sem volt aki gondoskodjék, a mezőgazdasági érdekek ma is csak a magánosok utján fenttartott társadalmi intézmények által vannak képviselve, az állam dédelgetése, támogatása mellett megerősödött kereskedelmi és iparkamarai intézményt amott még portómentességgel, vasúti kedvezménynyel sem támogatott Gazdasági Egyesületek pótol- gatják, anyagi eszközök hiányában legnagyobbrészt, sajnos, az ügy fontosságához képest alig számbavehető eredménynyel. Ma aztán kezdjük belátni, hogy iparunk nem fejlődik úgy, mint kívánatos volna, mert iparvállalataink leggyakrabban minden oldalról nyerhető támogatás kihasználása végett alakulnak, a vállalkozó szellem teljesen hiányzik, malmaink csak őrlési forgalom érdekében engedélyezett vámkedvezménynyel bírják a versenyt fenttartani külfölddel a magyar búza jó hírnevének feláldozása mellett, czukorgyá- raink kénytelenek korlátozni termelésüket s az ily viszonyok közt produkált határozottan drága és rendszerint kevésbbé jó minőségű magyar ipartermék fogyasztását lehetővé egyedül önfeláldozó honi ipar pártolásunk teszi. Az egyéb tényezőktől elvont milliárdok, törekvés és idő eredménye tehát megfeneklett. Megfeneklett pedig azért, mert az ipar alapja a nyers termelés s igy ipart teremteni kifejlett nyers termelés nélkül nem lehet, s addig, mig ennél az évtizedek mulasztásait pótolni nem tudjuk, addig az eddigi erőfeszítésünknek sem lesz látszata; pedig az olyan épület falait, melyet betetőzni nem tudunk, mert e helyett az alapját kell újra erősilgetni, ha veri az eső, ez annak sokat árt s az ilyen építésnél rengeteget károsodunk.
