Gazdák Lapja, 1903. október (2. évfolyam, 40–44. szám)
1903-10-09 / 41. szám
II. évfolyam. Szatmár, 1903. október 9. 41-ik szám. GAZDÁK LAPJA. KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET-, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY EGYLET-, A SZATMÁRMEGYEI AGARÁSZEGYLET- ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE! Megjelenik minden pénteken. Előfizetési ára egész évre 6 korona. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai, valamint az Északkeleti Vármegyei Szövetkezetek Szövetsége kötelékébe tartozó szövetkezeték díjmentesen kapják. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Bercsényi-utcza 19. szám, hova úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a megrendelések, reklamácziók és hirdetési ajánlatok — —. _ .. - is intézendők. ........... Kéz iratok nem adatnak vissza. — Telefon 14. szám. A berekesztés után. A most lezajlott napok aagy próbára, tették mindazokat, amik és akikannak szervezésére és sikerére befolytak. Próbára tették első sorban kertészeti termelésünket, annak helyes irányát, terményeink piaczképességét,a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület szervező és csoportosító erejét, próbára tették városunk, mint házigazda város hivatalos köreinek és lakosságának, másrészt a vármegye vezetőinek érdeklődését, hasonló körülmények között a házigazda szerep betöltése körül remélhető melegségét, tapintatát és buzgalmát, próbára tették kereskedőink, vendéglőseink szolid ügyességét, megbízhatóságát, de mindenek felett próbára tették azt, hogy képesek vagyunk-e impozánsabb fellépésre, le tudunk-é bonyolítani nagyobb ünnepélyességgel járó mozgalmat, egy olyan programmot, mely a figyelmet magasabbról és távolabbról ránk irányítja, úgy, hogy számtalan nehéztelés, félreértések és kudarczok helyett az elismerést és megelégedést ki tudjuk érdemelni. Ez a kiállítás a mi munkánk, a mi fáradságunk eredménye volt, igy magunkkal szemben udvariaskodás helyett őszinte bírálatot mondhatunk, amit nemcsak tehetünk, de sőt kötelességünk is tenni, hogy rámutassunk olyan körülményekre, melyek hasonló alkalmakkor mellőzendők, elkerülendők, vagy helyesebben alkalmazandók. Ez a kötelességérzet vezet bennünket, amidőn nehány czikkben foglalkozni szándékozunk irr már lezajlott kiállításunkkal a magunk iránt mindég megengedhető szigorúbb Ítélettel. Tökéletest ember nem alkothat, különösen olyan rendezést, mely nagyobb méretén ;1 fogva is sok irányban veszi igénybe a figyelmet, másrészt pedig anyagi érdekből költséges szervezet kerülésével kell létesíteni. Ha azonban minden ilyen rendezés sok kívánnivalót hagy is maga után, mégis fordulhatnak elő olyan hibák, melyek erősen befolyásolják az ilyen mozgalmak sikerét. — Ha ilyeneket kutatunk s mondjuk találunk, hasznát vesszük ennek a jövőben. Kiállításunkba bevontunk minden kört, minden tényezőt, ami ott érvényesíthette magát, vagy onnan hiányozni nem volt szabad. Ha tehát mégis hiányzottak volna, ennek nem a rendezőség, hanem a körülmények voltak okai. Fontos az elbírálásra tehát az, hogy e körülmények elkerülhetők, avagy kényszerítők voltak-é ? A jól eső méltánylás, elismerés mellett lehetetlen, hogy kritikát is ne halljunk több felől. Ez úttal meglehetünk elégedve, mert hangosabb a méltánylás, tehát az erkölcsi siker, mint a kifogás. De ha a kritika komoly és indokolt, nem volna helyes, ha ezzel nem foglalkoznánk, épen azért, mert tárgyilagosak akarunk lenni s az eredményt minden tényező teljes mértékű felbecslése után kell magunknak leszűrni a tapasztaltakból, magunknak,
