Gazdák Lapja, 1903. szeptember (2. évfolyam, 36–39. szám)
1903-09-04 / 36. szám
11. évfolyam. Szatmár, 1903. szeptember i GAZDÁK KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET-, A SZ ATMÁRMEGYEl LÓVERSENY EGYLET-, A SZATMÁRMEGYEI AGARÁSZEGYLET- ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik minden pénteken. Előfizetési ára egész évre 6 korona. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai, valamint az Északkeleti Vármegyei Szövetkezetek Szövetsége kötelékébe tartozó szövetkezetek díjmentesen kapják. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Bercsényi-utcza 19. szám, hova úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a megrendelések, reklamácziók és hirdetési ajánlatok- ■------------- — 7— is intézendők. ... ----Kéz iratok nem adatnak vissza. — Telefon 14. szám. Meghívó. A Szatmármegyei Lóverseny-Egylet iolyó hó 9-én d. e. 11 órakor Szatmáron, a városháza tanácstermében igazgatósági ülést tart, melyre a választmány tagjait tisztelettel meghívom Szatmár, 1903. szeptember 2. bér, Kovács Jeni! elnök. Kiállításunk. Túl vagyunk már azon a régi felfogáson, melylyel a kiállításokat czifraságnak tekintettük. Gazdasági viszonyaink fejlődésével mindjobban érzi a gazda is, hogy terményeinek piaczot kell teremteni s minden alkalmat megragadni, ami a vevők figyelmének felkeltésével az értékesítés javára szolgál. Az a régi felfogás, hogy jó bornak nem kell ezégór, helyén volt addig, mig igényeink kisebbek voltak, termelésünk kevésbbé forsi- rozott s nem voltunk rá utalva a viszonyok teljes kiaknázására. — Amint a kereskedelem terén megszűnt az a ferde felfogás, hogy a szolid kereskedelemnek reklámra szüksége nincs s amint ép a jóval kifejlettebb kereskedelem valóságos harezot üz a hirdetésekkel, úgy ma a gazdálkodásnál is előtérbe lépett az a meggyőződés, hogy a gazdának egyúttal saját terményei kereskedőjének kell lenni, a közvetítő kereskedelmet lehetőleg nélkülözni az értékesítésnél s igy megfelelő reklám nélkül boldogulni nem tud. Vármegyénk pl. az idén oly bő gyümölcs- terméssel, különösen szilva és alma terméssel dicsekedhet, hogy valóban gondot ad annak értékesítése. A szomszéd országok termései oly csekélyek, hogy e termények keresettek is. És mégis azt látjuk, hogy mig egyes vidékeink, igy Nagybánya környéke e helyzetet kihasználva csak Berlinbe a szatmári vasúti állomáson keresztül naponként 30 vaggon szilvát szállít, addig Fehérgyarmat vidéke, hol pedig egyes községekben, mint pl. Nagy-Árban ugyancsak nagy gyümölcs termés van, szilváját értékesíteni nem tudja. Miben keressük -e körülménynek az okát? Abban, hogy Nagybánya vidéke teljesen gyümölcsére lévén utalva, folytonos kiállításokkal felhívta a külföld figyelmét s dicséretes exportot teremtett magának, mig az utóbb említett vidék ezt nem tette. Az a felfogás tehát, hogy a kiállítások hasztalan költségeskedés, csak kerékkötő értékesítési viszonyaink fejlesztése körül, melylyel sajnos, még mindig küzdenünk kell. Épen első sorban gyümölcstermelésünk érdekében ment bele gazdasági egyesületünk rendkívüli költséggel, rendkívüli fáradsággal az idei kertészeti kiállításba. Természetesen annál teljesebben érjük el czélunkat, mentül jobban fel fogjuk az iránt az érdeklődést kelteni, az érdekeltek közül mentül többen nézik azt meg s ezek előtt mentül impozánsak!) méretekben mutatják be termelésünket. LAP J/C
