Gazdák Lapja, 1903. július (2. évfolyam, 27–31. szám)
1903-07-30 / 31. szám
2. oldal. GAZDÁK LAPJA. 31. szám. állattenyésztésünk siralmasan extenziv. Miért? Mert nincs tőkénk a befektetésekhez. És mégis a földbirtokos egyre-másra vásárolja a bank- részvényeket, a tehetősebb gazda pedig megtakarított pénzecskéjét beteszi a bankba, had kamatozzék; azután az is, ez is kesesvesen panaszolkodik, mikor a termények ára a közepesen alul van, hogy termelésével annyi hasznot sem ért el, amennyi utánjárását, keserves verejtékét megfizetné. Pedig ha 20 százalékkal többet fektetnének be gazdálkodásukba, az talán 50 százalékkal emelné a termelési eredményt. De nincs mit befektetniük, mert a pénz bankrészvényekre kellett, a megtakarított filléreknek pedig jobb helye van a „spór- kaszszában.“ Azzal is segíthetnének magukon, hogy termelésük értékét mesterségesen emeljék, nyersterményeiket fogyasztási czikkekké dolgozván föl, miáltal produktumaiknak tágabb piaczot, jobb búza árat találhatnának. Igen, de ehez is tőke szükségeltetik, no meg egy kis vállalkozási szellem. Azonban a tőke a bankba van fektetve, a magyar vállalkozási szellem pedig kimerült a — gründolásban. Az olcsó külföldi pénz kielégíti hitelünket s mi pénzszegény ország csekély tőkénkkel mégis fölveszszük azzal a versenyt, mit csak úgy állunk meg, hogy drágán istápoljuk a legkétesebb hitelt is, alkalmat adván ezzel a gyakori bankbukásokra, melyek legjobban sújtják azokat a részvényeseket és betevőket, kik gazdálkodásuk szükséges berendezésétől vonták el tőkéiket, hogy azokat koczkázatos bankokba fektessék. Semmi szükség nincs arra a versenyre, melyet a gomba módre elszaporodott pénzintézetek abban fejtenek ki, hogy boldog-boldogtalant pénzhez juttassanak, természetesen jó drágán, midőn az egészséges hitel ugyanis könnyen és olcsón nyer kielégítést. És vájjon a honi tőkéket lekötve tartó bankok hány embernek nyújtanak keresetet ? Él belőlük a könyvelő, pénztáros, meg a hivatalszolga. Hol volnánk, ha a bankokban elhelyezett részvénytőkék és betétek iparvállalatokba lennének fektetve! Hány millió munkás kéz nyerne tisztes keresetet, hány magyar család boldogulást, hány ezer szegény szabadulna meg a keserves vándorbottól és még keservesebb koldusbottól! Az elsatnyult birtokosságnak, a koldusbotra jutott munkás elemnek nem a halom- számra alakuló pénzintézetekre van szüksége, melyek elszedjék kenyerét, hanem iparra, mely kenyeret nyújtson. Iparvállalatok nélkül földmivelésünk rablógazdálkodássá lesz, kereskedelmünk pedig elsenyved, s a diplomás pályákra tóduló tömeg ijesztően fogja csakhamar előtérbe tolni a társadalmi éhségnek azt a kérdését, melynek proletariátus a neve. Nem azt mondjuk mi ezzel, hogy a gombostűtől kezdve a chronometerig mindenféle iparczikkre vállalatokat létesítsünk. Oly iparczikkekre kell vállalatainknak irányulniok, melyek haszonnal értékesithetők s csak olyanokat importálnunk, melyeket itthon nem érdemes gyártani. É czikk szüli keretében nem lehet czé- lunk felsorolni ama számtalan iparvállalatot, melyeket rendkívüli nagy haszonnal fejleszthetünk. Elég ha ezúttal általánosságban csak azt hangoztatjuk, hogy nálunk, mint pár ex- celence agrár államban, mindazon iparágaknak íejlesztése, melyeknek gyökere a mezőgazdaságba nyúlik, nemcsak életbe vágó létkérdés, hanem tisztességes haszonnal járó vállalkozás is. Hic Rodus, hic salta! Itt nyilvánuljon a vállalkozási kedv, nem a bank gründolásban, ebben keressen gyümölcsözést a tőke, gyarapítván nem csupán önmagát, de ezt a kiszipolyozott szegény országot is. Szüksége van a magyarnak tőkére is, vállalkozási szellemre is. Ne fecsérelje el egyiket sem inproduktiv intézményekre. IntenA szemétben is kincset lelhetnek mindazok, kik megismerkednek az országszerte elismert, kitűnő szerkezetű és legolcsóbb eredeti „Kalmár *- féle gabonatisztitó gépek és rosták sokoldalú előnyeivel. — Szíveskedjék QW' vagyongyűjtés czéljából ezen kiváló magyargyártmány legújabb ingyen árjegyzékét kérni: különleges termónytisztitó gépgyárától, Hódmezővásárhelyről, melynek áttekintése után tisztában lesz ön a dolog valódiságával. Kalmár Zs. utóda 17 1—4