Dominkovits Péter: Győr város tanácsülései és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VIII. 1637–1641 - Városi Levéltári Füzetek 14/2013 (Győr, 2013)
Bevezető
Bevehető A város vezetője, a forrásokban főbíró (judex primarius civitatis Jauriensis), avagy bíró, városbíró. Az 1636/1637. évben Horvát (Horváth) Pál, 1637/1638 során Segesdy István viselte e hivatalt, akit 1638. május 16-án újraválasztottak, 1639-ben pedig hivatalában megújítottak. Oppaka György, Miskey Pál esküdtekre (belső tanácsosokra) hivatkozva Esterházy Miklós nádor Segesdy alkalmatlanságára hivatkozva és arra, hogy hivatalát már viselni sem akarja, új bíróválasztást írt elő, aminek a város 1639. augusztus 5-én eleget tett; újra Segesdyt megválasztva, aki így az 1639/1640. évben is viselte a (fő)bírói hivatalt (1639. Nr. 144., 150.). Őt az 1640/1641. évben Oppaka György követte, akinek bírói esküje is jegyzőkönyvezésre került (1640. Nr. 194.). A tárgyidő- szak utolsó bírájává az 1641/1642. évre Benkovith / Benkovich Pétert választották meg. Ismert helyettes bíró (substitutus bíró) működése is. A sors fintorának nevezhető, hogy Tar István esküdt helyettes bírói tevékenységével alkották meg a Szent Erzsébet napi bevételekről szóló városi rendszabályt, azaz statútumot (1640. Nr. 236.), miképpen a következő esztendőben Csiszár István substitutus bíróként látott el feladatot (1641. Nr. 248.). A tárgyidőszakban jegyzőváltásra került sor. A korábban ügyvédi tevékenységéről is jól ismert Káldy Miklós után, 1639. július 20-án Torkos János esküdött fel jegyzőnek (Nr. 142.), majd halálát követően, kevesebb mint egy esztendővel később, 1640. április 24-én e hivatalra Farkas Andrást választották (Nr. 192.). A jegyzőváltás a jegyzőkönyvi bejegyzéseken is érzékelhető; míg Káldy a bírósági esetek rögzítésére törekedett, Torkos, majd Farkas esetében hangsúlyosabbá vált az amúgy is kevés közigazgatási jellegű ügy feltüntetése. A jegyzőkönyvi bejegyzések túlnyomóan polgári, kisebb részben fényi tő, olykor büntetőpereket rögzítenek. A felek többnyire ügyvédekkel képviseltették magukat, így a bejegyzések az ügyvédi replikáknak, érveléseknek, kifogásoknak, bizonyításoknak gazdag tárházát nyújtják. A tárgyidőszak legkeresettebb ügyvédeit Czunko/Czanko/Czonko Mihály, Harassy Mihály, Jagasich/Jagosich János, Kris Mihály személyében tudhatjuk be, de természetesen másokkal is találkozhatunk (pl. Csajághy Mihály). A későbbi kutatás egy fölöttébb érdekes szempontja lenne a vármegye törvényszékén, a nagyobb úriszékeken (pl. szentmártoni főapát úriszékén) és a szentszéken tevékenykedő ügyvédek adattárának elkészítése. A polgárfelvételek - miképpen fentebb jeleztem - a polgárság rekrutációjának, a város és társadalma kapcsolatrendszerének, valamint városvezetői általános felfogásának (pl. nyitott, avagy zárt) kitűnő forrása. A tárgy- időszak polgárfelvételei sorából több oszmán hódoltsági területről, avagy peremterületről Győrbe költözött személyről is adatokat kaphatunk. így 1637-ben Jósa János Szerecsenből, hódolt területről érkezett Győrbe, került a polgárok 8