Dominkovits Péter: Győr város tanácsülései és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VIII. 1637–1641 - Városi Levéltári Füzetek 14/2013 (Győr, 2013)
Regeszták - 1639. év: 126–165. sorszám
1639. év 55-68. oldal akinek jelentős vagyona a bíró joghatósága alatt van. Kezest most nem szükséges állítania. Az alperes visszatér az általa mondottakhoz. Méltó módon kíván másolatot a felperes tanúinak vallomásáról, mert máskülönben velük szemben nem tud kifogást támasztani. A felperes szerint e perben a tanúbizonyításról nem adható másolat, mert bírói ítéletre került a bizonyítás, és most már más nincs hátra, mint az utolsó végzés meghozatala. Az alperes ugyanazt kéri, mint föntebb. Végzés: A polgári törvényszék által megerősített gyakorlat és a jogszokás alapján köteles a felperes kezest állítani, a bizonyításról pedig másolatot adjanak ki. A felperes Horvát (Horuatt) Ferenc (nobilis) győri polgárt, egykori bírót, tanúként állította, és nem állt el saját nemesi előjogától. — Mindkét fél a benyújtott bizonyításról másolatot kér. 155. (VIII. 23-26.) Felvétetett Szabó avagy Landovith (Landouicz) János felperes pere Szalay (Zalaj) avagy Ragacz Márton alperes ellen. A felperes képviseletében ugyanaz, aki a keresetben, visszaidézvén a keresetet az kívánja, az alperes indokolja meg az adósság meg nem fizetését és a hat tallér megtartóztatását. Az alperes ugyanazon ügyvédje, aki a per felvételénél, méltadanság miatt ünnepélyesen tiltakozik, és mások mellett mondja: aminő 14 akó borra hivatkozik a felperes a keresetében, hogy azt az alperesnek adta volna, arra ő azt mondja, ő is adott a felperesnek Böjté (Bőyte) Miklós úr borai közül hitelben egy 14 akósat és egy fertályosat. Az alperes nem tartotta meg hatalmaskodva a felperes borának az árát, hanem ő is kérte a felperestől. így kölcsönösen kérték egymástól a borok árát. Az alperes kérte is a számvetést, hogy ezt követően az fizessen, aki még adós valamivel, de ennek elmaradása a felperesen múlott. Az alperes erre most is kész. Ami pedig a hat tallért illeti, azt az alperes nem tartotta meg, sőt, a felperes társ volt a 93 akó bor ügyében, de azt Semberger (Zimbirger) János esküdt is elismerheti, hogy az alperes azt mondta, kész megadni a felperesnek, mikor az érte küld. Amikor a borok árát az alperes megfizette volna Böyte úr szolgájának, és azt pénzben elrendezték volna, az alperes haza akart menni még „kukért”, amikor a felperes azt mondta, ne menjen el, kölcsönöz annyit neki. így történt a dolog, ezért a méltatlan kereset miatt az alperes a felperessel szemben ítéletet kér, valamint a felperes keresete alól önmaga felmentését kéri. A felperes ünnepélyesen tiltakozik az alperes ügyvédjének felelete miatt. Nem kíván a keresetétől eltávolodni. Számára úgy tűnik, az alperes ügyvédje nem kíván egyenesen felelni a keresetre. Az alperes ebben a perben egy másik pert is befoglalt, mi szerint az alperes adott volna a felperesnek Böjté (Boite) úr szolgájától vett boraiból miképpen előadja, 4 % akót. Ami pedig a számadást illeti: nem hogy a felperes nem készült volna rá, de valójában az alperest nem tudta rávenni, de most a keresetet látva ezzel a helyzettel akarja magát menteni, holott ez már késő. Ami pedig a megtartás ügyét illeti, ennek a büntetését semmiképpen sem kerülheti el, mert ez a bírák által is 65
