Dominkovits Péter: Győr város tanácsülései és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VIII. 1637–1641 - Városi Levéltári Füzetek 14/2013 (Győr, 2013)

Regeszták - 1638. év: 66–125. sorszám

1638. év 33-53. oldal nak, az alperes asszony, aki Ilona asszonynak más férjtől született gyereke, a házból ki­rekesztessék, és egy esztendő házbérét fizesse ki. ítéletet kér. Az alperes képviseletében Jagosich János (nobilis) tiltakozva a keresetről másolatot kér. [Végzés:] Adasson ki. 95. (VII. 319.) Felvétetett Barbély (Barbelj) avagy Fodor Ferenc győri polgár mint fel­peres pere Gombkötő (Gombkötő) avagy Kovacsics (Kouaczicz) Lukács győri polgár, alperes ellen. A felperes képviseletében Jagosich János előadja: 1638. évben, május 30. körül (circa festum Sanctissimae et Individuae Trinitatis), a fent megnevezett alperes nem tudni micsoda gonosz szándéktól vezettetve itt, a Győr vármegyei Győrött, a becsüle­tes Pesti Barbély (Pesthj Barbelj) István céhmester házánál, midőn több győri összehí­vott mesteremberek is ott voltak — és közöttük az alperes is ott volt, akkor az alperes a felperes nagy gyalázatára, tisztelet adassék, a következőket mondta: „Nem jámbor vágj, ugj mond es latrul jöttél ki nagj Zombatbulis, ottis kuruat tartottal, es az en aßoniom volt kuruad, azfelesegodis bestie hires kurua. ” A felperes becsületes céhmester, e gyalázatos szavakat a nyelwáltság büntetésének fenntartásával az alperes kétszeres díjáért sem szenvedte volna el. Azt kívánja, hogy az alperes a gyalázatos szavait a felperesre és feleségére ele­gendőképpen bebizonyítsa, és akkor büntessék őket úgy, ahogy afféle embereket kell. Amennyiben pedig nem tudja bebizonyítani, az alperes büntetődjék ugyanazon bünte­téssel. ítéletet kér. Az alperes személyesen megjelenvén tiltakozik, a keresetről másolatot kér. Végzés: adasson ki. 1638. július 25. 96. (VII. 320.) Segesdy (Segesdj) István Győr város bírája maga mellé véve Egry (Egri) Márton, Torkos Péter és Káldy Miklós urakat, valamint Tar István, Lukácsi (Lukaczj) Szabó István, Szűcs (Zwcz) György, Bolla Péter városi esküdteket, Káldy (Kaldj) Mi­hály győri nagyprépost elé ment, Horvát (Horuat) Pál tolnaiakra vonatkozó szerencsét­len híradása dolgában. Ugyanis a tolnaiak néhány szekérrel török árut hoztak Győrbe, és ezt az árut Horvát Pál Sokoró (Sokoru) kapu előtti kertjében rakták le, kezdték áru­sítani, és el is adtak már belőle. Ok mindezt a régi szent királyoktól adott kiváltságok ellenére tették, a város tudomására nem hozták az itt tartózkodásukat. Abban bíztak, minthogy az elmúlt napokban három szekér árut tudomás nélkül a városon átköltöz­tettek, ami által a raktárhelyet (locus depositionis) megsértették, ugyanúgy ezt most is megtehetik. A városi bíró az esküdtjeivel büntetésül négy vég bagazsiájukat hozatta el, amit a nagyprépost úr törekvésére megadott. Midőn a nagyprépost úr vitába ereszke­dett, Horvát Pál azt merészelte mondani, noha ő bíróságot viselt ember volt, de deák- talan lévén, nem tudta a város e szabadságát. Erre a prépost úr azt mondta, „...ha es( ideiglen nem tudtad, tudgiad ez vtan. Miképpen oltalmazhattad varasod szabadsagai?” E tetszést aratott dolgot a város jegyzőkönyvébe is beírták. 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom