Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VII. 1631–1636 - Városi Levéltári Füzetek 13/2011 (Győr, 2011)
Regeszták - 1633. év: 223–305. sorszám
1633. Regeszták 223-305. sorszám Végzés: Miután az alperes a teljes keresetet tagadta, és végső ítélet is tétetett, az alperes nem kérheti a perátküldő levél másolatát. Adassék ki az ítéletlevél a felperes asszony számára és az elbocsájtó levél. Az alperes fél a teljes persorozatot fellebbezni kívánja. — Végzés: tétessék át. 269. (VII. 163-164.) Felvétetett a fent megnevezett Éva asszony (mulier), Pápai Miklós felesége mint felperes pere Szabó avagy Somogyi (Somogj) István alperes ellen. Az alperes képviseletében ugyanaz, aki fentebb, a saját érvelései közül a harmadik törvénykezési időpontban elmondottakhoz kíván visszatérni, mindehhez hozzátéve: Az alperes tanúi vallomásait nem lehet elfogadni, mert ahogy az első tanú, Lukácsi (Lukaczy) Szabó Lőrinc vall, az igen ellenkezik Nagy László vajda ellen az alperes több tanúja eskü alatt tett vallomásával. 1.) A felperes beadott tanúvallomásainak másolatából is az egyértelműen kitűnik, hogy Horvát (Horuat) Mátyás, felesége győri házát, Hídvégi Barbély (Barbelj) Istvánnak 110 ft-ért, zálogjogon adta el. Ebből az következik, hogy nem az alperesnek adta el. 2.) A megnevezett Lukácsi sem nevezte meg, hogy mekkora összegért adta volna el az alperesnek. 3.) ügy tanú, nem tanú. Ami pedig az alperes többi tanúinak vallomását illeti, minthogy [a tanúk] neve nem jól került megnevezésre, ami miatt a deák nem érthette meg, hogy kicsodák is azok a személyek — itt Nyirő (Nirő) Margót és Szabó Pál 80 évesről van szó. A felperes keresetében megnevezett házról ők semmit sem vallanak, hanem csak az egyik, hallomásra hivatkozva szól valami 50 ft-on vett pincéről, a másik pedig valami pénzen vett házhelyről szól. Egyikük sem vall az ügyben, kitől vette meg. így ezeket a tanúkat, mint nem helyes nevükön megnevezett bizonyságokat, elvetésre kívánja. Végül: Annak, hogy az alperes a saját eskütételével kívánja az érveit megerősíteni, az efféle perben semmiféle hely sem adható, ugyanis a földesurak úriszékén Lakatjártó Mátyás eskütételét sem hagyták helyben, hanem újabb bizonyítást kellett tennie. Sőt, ha az alperes esküt is tenne, másolatokat nem kérhetne, hisz az előtt már a Nagy László elleni perben megtette, így a felperes kéri, a peres ház néki megítéltessék. Az alperes ügyvédje méltadanság miatt tiltakozik és mondja: a felperes ügyvédje különféle kifogásai nem fogadhatók el, mert azok nem ehhez a keresethez valók. A felperes keresetében pedig egy pince kapcsán semmiféle említés sincs, csak a házról, ami a tanúk vallomásából és az akkori Hager [?] leveléből kitűnik. Ahogy ezekből kitűnik az is, hogy az alperes ugyan ezt a házat vette a felperes asszony atyafiától és anyjától, és ez akkor egy puszta ház volt, amit az alperes épített fel. Ezért az alperes azt kívánja, amit korábban, a tanúvallomások fogadtassanak el, ő a házban megmaradhasson, azt neki ítéljék. A felperes visszatér a korábbi érveléséhez. Végzés: Minthogy az alperes a saját kötelezése szerint elegendő tanúval bebizonyította, a peres házat ő pénzért vette, ezért a bírák a tanúvallomásokat helyben hagyják, a felperes asszonjt méltatlan kereset miatt megbüntetik. A felperes tiltakozik ezen végzés miatt. Szerinte az alperes 40 ft-nál többet nem követelhetne az ő pincés házáért, azt is zálogjogon, mivel a megnevezett eskü alatt tett tanúvallomásokból kitűnik, hogy azt a házat mindenestől fogva a felperes atyja, Horvát Mátyás 116 ft-ért zálogolta Barbély Istvánnak. Barbély István pedig a [ház] nagyobb részét 70 ftért Nagy László vajdának adta, így a fentmaradt részházat Barbély többért nem zálogosíthatta az alperesnek 40 ft-nál. (E két összegből áll össze ugyanis a 110 ft-os zálog.) A ház számára történő megítélését kéri. Az alperes tiltakozva mondja, a felperes érvelésének nem adható hely, az alperes a végzéshez tartja magát. 86
