Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VII. 1631–1636 - Városi Levéltári Füzetek 13/2011 (Győr, 2011)
Regeszták - 1633. év: 223–305. sorszám
1633. Regeszták 223-305. sorszám 247. (VII. 152-154.) Felvétetett Huszár (Huzar) György felperes pere Szappanczi István alperes ellen. A felperes ugyanazon ügyvédje, mint korábban, kéri, hogy az alperes válaszoljon a keresetre. Az alperes ugyanazon ügyvédje méltatlanság miatt tiltakozik, majd előadja: azt a bírák is elismerhetik, hogy 1629-ben, Szent György nap (április 24.) táján, a nemes győri káptalan autenükusan kiadott kötelezőlevele mellett — amit az „A.” alatt bemutat —, midőn az alperes törvényes úton kereste néhai bátyjait, Szappanfőző Mihályt és Andrást, akkor a felek kezüket beadták. A bírák akkor [azt az egyezséget] vitték keresztül, hogy Szappanfőző András és Mihály kötelesek az alperesnek az akkor következő Szent György napra (április 24-re) [személyenként] 50 ezüst tallért és 55 magyar forintot adni. Amint lehetett, [Szappanfőző] András az adósságból ráeső részt az alperesnek megfizette. Mihály részéről pedig továbbra is fennáll az 50 ezüst tallér, 55 magyar forintnyi adósság. Sőt, miképpen az a „B.” alatt bemutatott iratból kitűnik, az alperes atyja után az atyai házból 50 magyar forint maradt. Ezek miatt kellett az alperesnek a felperes pénzéből Beccaria Virgillel {„...Virgilius vrammal... ’) megtartatni. Ugyanis Szappanfőző Mihály azon házbeli részét a nemes káptalan urai előtt az adósságért az alperes számára kötötte. Minthogy pedig Beccaria Virgil a ház felét, Szappanfőző András részét, 322 ezüst tallérért megvette, a másik felét pedig a felperesnek és Szőllősinének (Zólósine) csak 185 tallért kívánta adni. Ezért az alperes azt kívánja, hogy a megnevezett házból legelőször őt elégítsék meg az 50 ezüst tallér és 100 magyar forint értékben. Ugyanis ez az alperes az elidegenítéssel szemben ellentmondást is tett, miképpen azt a „C.” alatt benyújtott autentikus kiadvány is bizonyítja. Ez után gondolja meg a felperes, honnan elégíti meg az alperest. ítéletet kér. A felperes méltadanság miatt tiltakozik. A felperes az alperes házrészét senkinek sem adta el, sem a maga hatalmával el nem foglalta. Csak azt a részt adta el, amelyet Szappanczy (Zappanczj) Mihály fő emberek előtt adott, amit az „A.” alatt hitelesen kiadott irattal bizonyít. A Beccaria Virgillel kapcsolatos dolog a győri káptalan előtt keletkezett felvallólevélből — amit „B.” alatt mutat be — tűnik ki. Mindezeket a bírák vegyék számba, és azt kívánja, hogy a az alperes ettől a keresettel mozdíttassék el, és méltadan zaklatás miatt büntessék meg. ítéletet kér. Az alperes visszatér az általa korábban elmondottakhoz, hozzáadva: A felperes számára a peres házból a bírák semmiféle részt sem ítéltek meg, ítélethozatal útján a kezéhez nem adott, így abból ő sem adhatott semmiféle részt sem Beccaria Virgil úrnak. Végzés: A bírák a bizonyítékként beadott, a káptalan előtt kiállított felvallásból szerzett információk alapján úgy ítélik meg, minthogy Szappanfőző András és Mihály, bizonyos adósságok kapcsán egy szigorú kötelező levelet adtak Szappanfőző Jánosnak {és feleségének, Annának},84 illetve utódaiknak. Ez az „A.” alatti okiratból nyilvánvalóan kiderül. Ehhez képest az alperes Szappanfőző Mihály amikor a házból származó részéhez kívánt nyúlni, a felperest ismét bevitte magával a káptalanba, és azt a részházat újra felvallotta a felperesnek. Ez 1631-ben történt. De minthogy az első felvallás 1621-ből származott, a bírák méltányosság alapján úgy ítélik meg, hogy az alperes méltán keresi a perben említett adósságot, amit néki megítélnek. Az 1631. évi felvallásnak pedig az alperes ellentmondott. A bírák semmiféle méltadanságot sem vesznek ebben a perben észre. Ha ezen az adósságon kívül valami maradék adósság is fennállna, ahhoz a felperes szabadon nyúlhasson és abból magát elégítse meg. 84 A { } -be Irt szövegrész sor fölé írt betoldás. 78
