Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VII. 1631–1636 - Városi Levéltári Füzetek 13/2011 (Győr, 2011)

Regeszták - 1632. év: 121–222. sorszám

1632. év 41-72. oldal

A felperes ügyvédje, ugyanaz mint korábban, előadja: minthogy az elmúlt időpontban beadta a tanúvallomásokat, kéri azok beszámítását, ítélethozatalt.

Az alperes képviseletében ugyanaz, mint korábban, méltatlanság miatt tiltakozik. Az alperes korábbi ajánlata és a korábbi végzés szerint kész bizonyítani, hogy közte és a felperes közötti háborúságot a felperes okozta, minden dolognak ő az oka. Ezért bemutatja a tanúvallomásokat, ami ha elégtelen lenne, úgy adott időpontban maga is kész esküt tenni.

A felperes szerint az alperes most beadott tanúvallomásainak semmi helye sincs, mert legelőször is az alperes az egész keresetet a maga teljességében tagadta, és a felperes által beadott tanúvallomásokból világosan kitűnik, hogy ő [a keresetben leírtakat] az alperestől ártatlanul szenvedte el.

Az alperes visszatér a maga által korábban mondottakhoz és azt Egri Márton szolgabíró megismerésével kiegészíti. ítéletet kér.

Végzés: Minthogy a felperes ajánlása szerint igen világosan bebizonyította a keresetében részletezett tettet, azért a bírák az alperest díján (homagium), úgymint [.. .]46 ft-okban megbírságolják.

A felperes ítéledevél és az elbocsájtás [kiadását] kéri. — Végzés: adassanak ki. — [A felperes] 25 dénárt lefizette.

133. (VII. 96.) Felvétetett Bajcsy (Bayczi) István mint felperes pere Lakatjárto (Lakatiarto) Márton alperes ellen.

Az alperes ugyanazon ügyvédje, mint korábban, amiatt, hogy a felperes nem állított kezest, a kereset alóli felszabadulását és erről maga számára felszabadítólevél kiadását kéri a bíráktól. - Végzés: adasson ki.

1632. [?] január 26.47

134. (I. 342.) A néhai Baksay (Baxay) István lébényi apát szolgája, Szombathelyi (Zombathelj) János a város közé adta magát. Szombat Mihály és Csiszár (Chizar) István voltak vele és mutatták be a nemes káptalan urainak. Mind az urak, mind a város elfogadta őt, ő pedig a város igazságát megadta.

1632. március 13.

135. (VII. 96.) Gerencsér (Gerenczerj) Szabó István az elmúlt időkben a felső hadakba ment és egy bizonyos emberrel 8 Vz ezüst tallért, hat korina aranyat, hét igaz jó aranyat, 21 dutkát és 3 császár garasát küldött. Ezt a pénzt jóllehet Landovith Szabó János vette kezéhez, de mivel a megnevezett Szabó István Szabó Tamást szolgálta és a pénz felvétele miatt is annak a Szabó Tamásnak írt, a bírák az eset bírói felülvizsgálata során úgy ítélték meg, hogy a megnevezett pénz a legény megjövetelétől Szabó János kezéből Szabó Tamáséba adassák, és Szabó Tamás kötelessége, hogy ezt a pénzt Szabó Istvánnak, vagy az általa hagyományozott személynek átadja. így ezzel ez a pénz Szabó Tamás kezébe került, a bírák

46 A pénzösszeg a jegyzőkönyvből kimaradt.

47 Bár a jegyző egyértelműen olvasható „Anno 1631. 26. die Men [sis] January” datálással jegyzőkönyvezte ezt a polgárfelvételt, az minden bizonnyal nem tolihiba miatt nem az. 1631. év, hanem az 1632. év elejére vonatkozik. Ugyanis a viszonylag szoros időrendben vezetett polgárfelvételi bejegyzések sorában az 1631. januári felvételek az. I. kötet 340. oldalán találhatók, továbbá ezt a bejegyzést közvetlenül 1631. december 31-iki, illetve 1632. április 24-iki polgárfelvételek határolják.

45