Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VII. 1631–1636 - Városi Levéltári Füzetek 13/2011 (Győr, 2011)
Regeszták - 1631. év: 1–120. sorszám
1631. Regeszták 1-120. sorszám peres asszony számára megfizetni, ha ezt ítélet kimondja. Ezáltal a ház maga számára történő odaítélését kéri. Minthogy a ház eladása során elévülés (p[rae] scriptio) sem történt, holott Kecskeméty 1603-ban vette meg azt, a panaszos pedig 1620-ban tett ellentmondást; így 17 évig volt ezen birtoklás alatt, és ha ebből a 17 évből leszámítjuk a Bocskai (Boczkaj) és Bethlen (Bottlon) háborúi „...idők elírt való es^tendőketh...”, akkor az elévülés (praescriptio) ügye nem haladja meg a városi privilégium [szerinti?] 12 esztendőt. így [a panaszos] ezért is azt kívánja, hogy a házat neki ítéljék meg. ítéletet kér. Az alperes ügyvédje ugyanaz, mint korábban, minden más előtt méltadanság miatt tiltakozik és mondja: a perújítás melletti feleletnek semmi helye sincs, mert a korábbi időpont alkalmával ugyanezen iratokat a földesúr akaratából a bírák megtekintették, és számításba vették azon ítéletüknél, hogy kinek volt nagyobb igazsága a peres házhoz. így mind az urak, mind mások vallomásai alapján méltóbbnak és igazabbnak találták azt, hogy a felperes asszonynak semmi köze sincs ahhoz a házhoz, és így őkegyelmék a bemutatott iratokat is semmisnek nyilvánították. De ez mindkét végrendeletből is kitűnik. Ahol pedig a panaszos mentségül azt hozza fel, hogy az elévülés (p[rae]scriptio) eltelt volna-e ebben az ügyben, arra azt mondhatja, az igenis eltelt. Kéri, hogy a bírák korábbi ítélete minden pontjában, záradékában a helyén maradjon és a panaszost méltatlanság miatt marasztalják el. A panaszos ragaszkodott a maga által elmondottakhoz és ítéletet kér. Végzés: Minthogy a panaszos asszony a keresetét egy néhai Nemes István, és Koronczay Menyhárt felesége, Sára asszonyai kapcsolatos rokonsági viszonyra alapozza, akik után őt ez a peres ház megilletné. Ok ugyan a házat már sok évvel ezelőtt eladták. Feleletében pedig azt akarja bizonyítani, hogy Sigmondicz Péter nemzedéke egy igaz leszármazás lenne, és ez a Sigmondicz is „... nagj idöuel... ” megvált e háztól, ami után az sok kézen forgott, ami kitűnik a nemes káptalan irataiból is. Mindezek nyomán a bírák semmiképpen nem térhetnek el a korábbi ítéletüktől, amelyben [keresetétől] elmozdításra került a felperes asszony; most is ehhez tartsa magát. A felperes asszony a földesúr úriszékére kíván fellebbezni. — Végzés: Tétessék át. 56. (VII. 60.) Felvétetett Gerdoricz Zsófia (honesta mulier), a néhai Szőllőssy György özvegyének mint felperesnek a pere — aki házastársa halála után e pert maga folytatja — Szappanczy Mihály alperes, mint a perújításban panaszos fél ellen. A felperes asszony (domina) képviseletében ugyanazon ügyvéd, mint korábban, ünnepélyes tiltakozást követően mondja: midőn a panaszos a felperes asszony férje számára kiadott ítéletlevelet (adiudicata leuelet) perújítás mellett megsemmisítette, akkor nem fizetett többet egy ezüst tallérnál, a szokott három forintot sem a bírák, sem a felperes fél részére nem tette le. Ezért a felperes minden más előtt a megsemmisítést kívánja, és a perújítás megsemmisítését azért is kívánja, mert a felperest a perújítás mellett nem idéztette. Kéri, hogy a korábbi ítélet a saját erejébe álljon vissza. Az alperes kijelenti: minthogy a felperes a kijelölt időpontra az esküt nem tette le, azért az alperes nem köteles felelni. Végzés: Minthogy az eskütételt az alperes a perújítással megakadályozta, de a perújítás mellé a felperes házastársát nem idéztette, ezek miatt az uraim a korábbi végzés helybenhagyását ítélik meg. Ezért őkegyelmük most sem térnek el korábbi ítéletüktől, azt a maga erejében meghagyják. A felperes ítéletlevelet és elbocsájtó levelet kér. — Végzés: adassák ki. 20
