Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VII. 1631–1636 - Városi Levéltári Füzetek 13/2011 (Győr, 2011)
Regeszták - 1635. év: 360–469. sorszám
1635. év 109 — 143. oldalszám kiadás és a méltadanság miatt tiltakozik. Végzés: A következő törvénykezési időpontban mindkét fél bizonyítsa a saját állítását, és ezt követően a bírák ítélkezni fognak. 388. (VII. 204-206.) Felvétetett Kapornaky Péter felperes pere Halastoy András özvegye, Anna asszony (honesta foemina) és leánya, Erzsébet, valamint Miklós fia, mint alperesek ellen. A felperes képviseletében ugyanazon ügyvéd, mint fent, azt kívánja, hogy az alperes fél egyenesen válaszoljon arra a keresetre, amelyről már másolatot kért. Különben ítéletet kíván. Mindegyik alperest Czanko Mihály képviseli, aki ünnepélyes tiltakozást követően mondja: A felperes alperesekkel szembeni keresete méltatlan, mert bár ő tartotta és ruházta őket, de az alperes asszonyok szolgálataival és fáradtságaival megelégedhetett volna. Ugyanis ők sütöttek, főztek, varrtak, hímeztek („...bimuarroj... ”), és minden más ház körüli munkát elvégeztek számára, és ezért semmi fizetésük nem járt. Az ország törvényei szerint szolgálatukkal meg kellett volna a felperesnek elégednie. Holott pedig a tízéves szolgáló leánykának érdeme szerint fizetés jár. Ami pedig a lakodalomra fordított költségeket illeti: minthogy egyező akarattal mindkét fél egyaránt költött erre, miképpen azt a „B.” alatti irat is bizonyítja, úgy tűnik, hogy a felperes a kimutatott pénzösszeget és ajándékot magához vette, és a másik félnek abból semmit sem adott. [Az alperes szerint] a felperes e költséget nem keresheti az alpereseken, ugyanis az a felperes akaratából is történt. Miképpen egykor azt megmondta az alperes asszony ura, a költségeket ne növeljék, mert ő szegény legény, és nem sokat költhet. Erre a felperes azt felelte, hogy ő soha nem házasította ki máshogy jóakaratából ezt az alperes asszonyt, csak mint saját gyermekét. Ami pedig Halastoy Miklós dolgát illeti: bár őt is tartotta, de sok munka árán, ő sokat szolgált [a felperesnek] szőlőmunkákkal, trágya (gané) és venyige hordásával, karóveréssel, bástyatöltéssel, palánk ásással. Mindezekkel a megnevezett alperesnek 150 napnál több munkája telt el. Úgy tűnik, hogy ennyi szolgálatért a felperestől nem csak tartást, avagy kentula dolmányt, hanem nagyobb fizetséget is megérdemelt volna. Hisz [Halastoy Miklós] ennyi idő alatt saját két öltözet ruházatát elszaggatta a felperesnél. Az alperes asszony harmadik árvájára pedig amit költött, arra azt mondhatja, hogy ezzel szemben az alperes apja javaiból semmit magának nem vett fel. Sőt, a házat is saját pénzén váltotta magához, így arra az árvára tett költségeket [az alperes asszonyon] ne keresse. Minthogy pedig a ház becsült értékét a felperes felvette, másfelől pedig a házrészekből önmaga kifizetését kívánja. A „C. és D.” alatt bemutatott iratokból kitűnik, hogy sem Anna, sem Erzsébet asszonyé a ház, hanem csak a Miklósé. Mindezek után [az alperes fél] ítélethozatalt kér. A felperes ügyvédje az alperes által vallottakról ünepélyesen tiltakozva az alperesek által „B. C. D.” alatt bemutatott iratok másolatát kéri, mivel azok tartalmát nem ismeri. Továbbá e hosszú szóváltásróol is másolatot kér. Tiltakozik azzal, hogy szabadjon néki a következő időpontban mindezek ellen vitatkozni és érvelni. Az alperes fél ügyvédje kijelenti, a felperes ügyvédje a „C. és D.” alatt bemutatott iratokról másolatot nem kérhet, mivel az a házról szóló kiváltságlevél és nem illeti a felperest. A kiváltságlevelekről (privilégium) amúgy sem szoktak másolatot adni. Az érvelésekről sem kérhet másolatot, ugyanis a bemutatott bizonyítékoknak és nem az érveléseknek adják ki a másolatát. Kéri, hogy [a felperes] az ügy érdemére feleljen. A felperes tiltakozását követően kijelenti: az ország törvényei szerint minden bíróság előtt bemutatott [dologról] kötelesek másolatot adni. Ezért a bemutatott bizonyítékok másolatát kéri. Ami pedig az érveléseket illeti: azok következtetését a felperes nem hallotta, így arról másolatot kér. 119
