Dominkovits Péter: Győr város tanácsülései és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VI. 1627–1630 - Városi Levéltári Füzetek 12/2010 (Győr, 2010)
Regeszták - 1627. év: 1–137. sorszám
1627. év Regeszták 1-137. lan urai] - miképpen ez az értesítésükből (relatio) kitűnik - erre azt üzenték, hogy ez a szegény alperes asszony olyan pénzen áruitassa ki a borokat, amilyen most forgalomban van, úgymint pozsonyi pénzen, amelyen akkor mind az aranyat, mind a tallért váltották. És ő ezzel kínálja meg a gyámokat, vagy a felpereseket. Ha ők nem vennék fel, úgy adja a bíró kezéhez. Tehát az alperes a káptalan urainak meghagyása szerint cselekedett, és ez a pénz most is a bíró kezénél van, de azt sem a gyámok, sem a felperesek fel nem vették és el nem költötték. De ahogy már mondotta, minthogy az alperesre ennél semmi több nem maradt, hanem minden az ő férje fiára, Tott Györgyre szállt, azért ezt ő fizesse meg. Minthogy a javak a teherrel háramolnak, [azt] neki kell megfizetnie, mert [az özvegynek] mindezen kívül két árvája is maradt, akiket a maga keresményével kell naponként eltartania. A felperes szerint a keresetből az világosan kitűnik, hogy a tartozást az alperes asszonynak kell megfizetnie, mivel a káptalanban jó pénz helyett az ún. hosszú pénzzel kínálta meg a felpereseket. Tehát, hogy az alperes ilyesféle kiegészítéseit egy csokorba kössék, a felperesek azt kívánják, hogy az alperes hatalmaskodás terhe mellett az adósságot a kamataival együtt juttassa vissza. [A felperes fél] ítéletet kér. Az alperes méltatlanság miatt tiltakozik és azt kívánja, hogy az adósság megfizetése háramoljon az örökösre, ő fizesse azt meg. ítéletet kér. Végzés: Minthogy az alperes asszony ügyvédje az ő sok magyarázata és a körülmények előszámlálása közepette megvallotta és nem is tagadja azt, hogy a keresetben megnevezett adósság az ő férjéről a jog szerint nem szállott volna rá, és azt ő a férjével együtt el nem költötte. Valamint azt is vallja, hogy [az alperes asz- szony] nem sokkal a férje halála után a felpereseket megkínálta, de nem jó, hanem a pozsonyi pénzzel. Emellett az is kiderül, hogy ugyanezen ügy miatt mostohafiával, Tott Andrással már perben áll. A bíró urak szemük előtt tartván mind az alperes asszony által tett jelentéseket, mind az ö jelentős beavatkozását, és azt is, hogy a megírt adósság bár egyaránt lehetett az sok, avagy kevés nekik, de ebből az elhunyt urával, a jó emlékezetű Tott András deákkal közösen költöttek, akinek a javait és az adósságait az alperes asszony vette kezeihez. Mindezek mérlegelésével az urak teljességgel és egyedileg megítélték és így felszámították a „...zaz niolcua[n] niolchad fel magiarforintot... ”, amit köteles az alperes asszony a felperesek számára megadni és az ő kedvüket keresni. Az alperes asszony a földesúr úriszékéhez kíván fellebbezni. - A felperes nem akarja, hogy a per áttételre kerüljön, az alperes ügyvédje sokszor számot vetett, amiből kitűnik, hogy az alperes asszony adós. Minthogy pedig ez tiszta adósság, a felperes fél ragaszkodik a bírák előző döntéséhez. Végzés: [a per| áttétetik. 46
