Dominkovits Péter: Győr városi tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái V. 1622-1626 - Városi Levéltári Füzetek 11/2008 (Győr, 2008)
Regeszták - 1622. év: 1—95. sorszám
A megjelent alperes ügyvédje szerint a felperes kívánsága nem fogadható el, mert a kereset nem büntetőperen alapult, hanem egy 80 ft-os tartozáson. Az alperes ez szerint kér ítéletet. A felperes visszatért a korábban általa előadottakhoz, mivel az alperesnek ebben a városban semmiféle öröksége sincs és császári (ciasari) lakosként más földesúr joghatósága alá tartozik. Végzés: a felperes kívánságát nem fogadják el, mindezt a törvény szerint még az első kérelmi szakban kellett volna vitatnia. Az alperes ügyvédje előadja: ami Balogh János tanúvallomását illeti, abból világosan semmi nem tűnik ki. így az sem, hogy az alperesek vették volna el, avagy elveszett volna a keresetben említett 80 ft. Amennyiben ez világosan kiderült volna, akkor is csak egyetlen egy vallomás volt, ahhoz hasonló több nincs. Egyébként ez a vallomás még a pénz elveszése előtti helyzetről szól. Ennél is jelentősebb kifogás a [Hármaskönyv] III. rész 27. címe alapján tehető, ez pedig a következő: a felperes egy paraszti személy, míg ő ellene mint nemes személy ellen kellene perelni. Ami pedig a bizonyítást illeti: Szabó Mátyás kihallgatása nem azt bizonyítja, amiről a kereset szól, hanem 2 vagy 3 „szöleö feö ételről" szól. Ami pedig a sereg előtti, Rup nevű tanút illeti, amit ő vall, annak sincs a keresethez köze. Az egy régebbi ügy volt, az a pénz már a bíró kezénél van. A mondott pénzt pedig az alábbi helyekről szerezte: öccse 22 ft-ot adott, „kiuel pástot vett kjn niert" 25 ft-ot, Szabó András Markó nevű szolgájától 4 ft-ot kért, Mihóktól 19 ft-ot, Varga Imrétől 1 ft 90 [d.-t|, Balogh Jánostól 1 ft 40 d-t, Szőlősi (Sőlősi) Györgytől 60 d-t, Szabó György fiának 90 d. [a része?], Tóth [...] 9 „eniemet el adtam... " 5 f. Noha ezekről az alperesnek nem kellene számot adnia, inkább a felperesnek kellene magyarázatot adnia, hogy az övé hogy lett. A felperes, pedig nem kíván bizonyítani és annak teljességgel hiányzik, hogy a maga által állított keresetet bizonyítaná. Mindez által őt oktalanul háborgatja. A fogott bírák (arbiter uraim) a tanúkat vizsgálják meg a kereset szerint, mert ebből kitűnik, hogy a tanúk, ha számszerűen elégségesek is lennének, [a vádhoz] már nem elégségesek, ugyanis az alperes a keresettel kapcsolatban tisztító igazolást (expurgatio) kíván. Valójában [a felperesnek] nem kellett volna a kezdeti kereset elől elállnia. A felperes szerint nem fogadható el az alperes maga mentése, és a tanúk ellen szóló kifogásai sem használhatnak. Ugyanis a per nem nemes személyek közötti, az ügyvéd és a tanúk pedig elégségesen meg vannak nevezve. Ahol meg valamiféle adósságról emlékezik szól, az a bírák előtt sem állhat meg, mert az csak beszélgetés és nem eskü alatti dolog volt. így azt sem a felperes, sem a bírák nem hihetik el. Amiatt pedig tiltakozik a felperes, hogy az alperes olyan személyt is mondott (Gyurkó), aki azelőtt nem volt felírva. A beadott bizonyításból kitűnik az alperes tékozlása, pazarló költségessége, ura jószágában tett kártétele. Ezért kell az alperest elmarasztalni, hisz Csaplár János gondjaiba vette a láda megőrzését. Továbbá a Gyurkó miatt is el kell marasztalni. A korábban elmondottakkal együtt a bíráktól ítéletet vár. Minden bizonnyal a pénzösszeg származására utal a további hiányos feljegyzés is. 21
