Dominkovits Péter: Győr városi tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái V. 1622-1626 - Városi Levéltári Füzetek 11/2008 (Győr, 2008)
Regeszták - 1626. év: 453—612. sorszám
583. (I. 170-172.) Felvétetett vitézlő (egregius) Nagy György, a győri püspöki ház provisorának mint felperesnek a pere Beőken János (providus) alperes ellen. A felperes Dallos Miklós győri püspök ügyvédvalló levelével ünnepélyes tiltakozással előadja: 1626. május 17-én a fent megnevezett alperes az Istent és az ő igazságát nem félve, a világi törvénykezés büntetésével nem törődve, más hasonló gonosz társaival együtt a Veszprém vármegyei Mamáról 181 Tott Albertnek és Baso Ambrusné, Ilona asszonynak négy ökrét lopta el. A pásztorokat kegyetlenül fához kötözve, a legöregebbiknek a szemét bekötve került e gonosztett végrehajtásra. Az ökrökért Tallai György 182 veszprémi alkapitány levelével [a panaszosok] Győrbe jöttek. A megnevezett alperest a Győr vármegyei Újvárosban a felperes felkereste és megfogatta, az alperes pedig keményen, minden félelem nélkül a fenti tettet bevallotta, és a társai (complices) neveit is megvallotta. A felperes az alperes ellen, vallomása alapján ítéletet kér. Az alperes saját maga jelent meg és beismerte a tettet. Végzés: Minthogy az alperes saját vallomásából kitűnik, hogy ő az ökörlopásban tettestárs volt, de magát azzal menti, hogy ő a kárvallott emberekkel megalkudott. De ez a mentsége élete megőrzésére igen csak helytelen, mert most az alperesnek nem a kárvallott emberekkel, hanem a magisztrátussal van dolga. Mindehhez még az is hozzájárul, hogy az ökörlopásban részt vevő társai, akik most e végház főgenerálisának 183 fogságában vannak, a vitézlő törvényszék előtt szabad akaratukból megvallottak, hogy az ökröket őrző ártatlan gyermekeket a Bakonyban (bakon) az alperes kötözte a fához, és a társai intése ellenére azt mondotta, hogy az ökrök közül is kettőt elhajt, mert ő szegény legény és erre szüksége van. Mindez a vitézlő törvényszékben lévő főurak jelentéséből kitűnik. Azért, hogy más hasonló gonosz cselekedetre más emberek magukat ne szánják, ilyen gonosz cselekedetektől idegenkedjenek, és a szegény község békés állapotban, kár nélkül megmaradhasson, másoknak példájára akasztófára ítélik, de előtte kínvallatásnak vessék alá. 584. (I. 172.) Szalay (Zalay) Miklós ügyvédet vallott. 585. (I. 172-173.) Felvétetett Szalay (Zalay) Miklós győri polgár mint felperes pere Paxy Gergely alperessel, a néhai Paxy Barnabás fiával. A felperes képviseletében felvallott ügyvédje, Jagosich előadja: 1626. évben, Szent György nap (április 24.) táján, az alperes az isteni parancsot nem félve, és a világi törvény büntetésétől nem rettegve, midőn ezen felperes Győr vármegyében, Ikrény faluban fekvő földjein marháit és más jószágait legeltette, egy fehér ökrét és az Enesey Péternél is itt lévő tizedesnek is egy ökrét ellopta, és azon Gadag (gazdagh) Istók nevű legénynek, akit immár ezért fel is akasztottak, a kezéhez adta. Mindezt maga az alperes is megvallotta. Mindezeken kívül, a második 181 A Veszprém vármegyei Máma/Mama pusztára (praedium) Lipszky 1808. 408. p. Tállyay György veszprémi alkapitány: Pálffy Géza: A veszprémi végvár fő- és vicekapitányainak életrajzi adattára (16-17. század). In: Veszprém a török korban. Szerk.: Tóth G. Péter, Veszprém, 1998. (Veszprémi múzeumi konferenciák; 9.) ( a továbbiakban: Pálffy 1998.) 133-134., 160-161. p. - Zichy Pál töltötte be 1626-ban a veszprémi végvár főkapitányi tisztét. Pálffy 1998. 121. p
