Morvai Gyula: Győri Polgárkönyv I. Mezővárosi időszak. 1600-1743 - Városi Levéltári Füzetek 10/2007 (Győr, 2007)

Bevezető

Egyes városokban a 15. század második felétől a kötelékbe felvett polgárokról polgárkönyveket vezettek. Közülük a soproni polgárkönyvekre azért érdemes felhívni a figyelmet, mert azok az Akadémiai Kiadónál megjelentek.

4 Ezekből nem csupán az derülhet ki, hogy évente vagy bizonyos időszakonként hány üj polgárral gyarapodott a település, hanem az is, honnan és esetenként milyen foglalkozású egyének kerültek községi kötelékbe. Tehát a polgárkönyvek népmozgalmi szempontból is becses értékű forrást jelentenek. A városok lakossága lényegében két alapelemből állt: olyanokból, akik már polgárjoggal bírtak; valamint olyanokból, akik állandóan ott laktak ugyan, de valamilyen okból nem teljes, hanem korlátozott jogú tagjai voltak a településnek.

5 A polgárságba való felvételnél előbb a polgárpénz befizetése, későbbiekben emellett a polgáreskü letételének kötelezettsége vált általános gyakorlattá. A polgárdíj, más szavakkal „váras igassága", taxa, Burgerwehrung, Gebühr, pecunia civilis stb. összegének nagysága korszakonként és városonként változott. Különbözősége az 1700-as évek közepére zűrzavaros helyzetet teremtett, a díjat emelni akaró helyi törekvések miatt. A polgáreskü lényeges része pedig a felelősség, különösen a város iránti köteles hűség fogadása. Győr várossá fejlődésének korai szakaszában, a település keleti, nem kellően erődített részét 1242-ben a tatárok és az osztrák herceg csapatai elpusztították. E szomorú eseményeket követően vendégtelepesek, hospesek érkeztek.

6 V. István a vendégnépeket a királyi várba telepítette, kivéve azokat az ispáni főhatóság alól, s felruházta őket a fehérvári polgárok által élvezett jogokkal, ami a Magyar Királyság területén az akkori idők szerinti legmagasabb szintű városi polgárjogi keretet jelentette.

7 Ez a kiváltság bizonyos adómentességi kedvezmények mellett árumegállítási joggal is járt. Ugyanakkor Győr igazgatási szempontból nem volt egységes. Királyi alattvalók mellett lakói voltak a káptalan és a püspök emberei is. A fehérvári jogokkal felruházott város a Radkersburgi béke után káptalani, püspöki fennhatóság alá került.

8 így ment ez egészen a török idők kezdetéig, mikorra a hadviselés, a védelmi tényező kezdett egyre fontosabb szerepet játszani. Már a mohácsi csatát követő esztendőben, de 1529-től bizonyosan rendeltek Győrbe német csapatoSzékcsfőváros házinyomdája, [é. n] Statisztikai Közlemények. 78.sz. Iványi 21. p. (továbbiakban: Iványi) 4 Házi Jenő: Soproni polgárcsaládok 1535-1848. 1-2. k. Bp., Akadémiai K., 1982. 5 Iványi 30-37. p. 6 Granasztói György: A középkori magyar város. Bp., Gondolat K., 1980. 52. p. 7 Csizmadia Andor: Győr küzdelme a szabad királyi városi rangért. In: Emlékkönyv. Győr, Győr Szabad Királyi Város közönsége, 1943. 4-28. p. (továbbiakban: Csizmadia) Csizmadia Andor: Győr közigazgatása a szabad királyi városi rangra emelkedés előtt. In: Győri Szemle, 1940. 3. sz. 165. p.