Források és ritkaságok a Győri színjátszás történetéből a 17. század elejétől 1849-ig I. - Városi Levéltári Füzetek 9/2007 (Győr, 2007)

Győr színjátszása a kezdetektől a reformkor végéig

ális hírek és események, mübírálatok, karcolatok és színészportrék) nyomon kisérték a helyi színészetet: A német nyelvű Vaterland 1844 és 1846 között je­lent meg, míg a magyar Hazánk 1846-tól 1848-ig tudott fennmaradni. Az 1848. évi forradalmi események kirobbanása előtt két héttel már fel­olvasták a győri színházban az országgyűlési ellenzék felirati javaslatait. A for­radalom előestéjén pedig a győri ifjak félbeszakították az előadást, hogy eljátsz­hassa a színházi zenekar a „rebellisnek" tartott Rákóczi-indulót. A forradalmi időszakban a helyi színház országosan is vezető szerepet játszott, akkor, amikor az ország számos színházát bezárták: 1848 kora nyarán például Hetényi József társulata agitációs, propagandamüsorokat játszott a publikumnak A szabad sajtó első szüleménye cím alatt. Ennek keretében elsőként Szigeti József: Egy táblabí­ró a martiusi napokban, vagy: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség című darab­ját mutatták be, majd egy győri nemzetőr mozgósító jellegű propagandamüvét játszották el A tömeges népfelkelés címmel. A szabadságharc idejéről szinte semmilyen forrással nem rendelkezünk, ezért is figyelemreméltó Szuper Károly színész - a későbbi korok vidéket járó neves színigazgatója - naplóbejegyzése Győr városáról a honvédnek állt színészek szemszögéből: „Győr, 1849. május 22. Ma Hetényivel és Horváthtal (Veszprémből) Győrbe rándultunk széttekinte­ni, hogy lehetne-e ott a magyar hadsereg előtt színi előadásokat tartani. Utunk­ban Győrhöz közeledve örömrivalgást hallunk a Győrből zászlókkal előrevonuló katonaságtól és kérdésünkre azt válaszolják, hogy örvendetes hírrel érkeztünk mi be Győrbe s ennek örömére az egész város rögtön feldíszített nemzeti zász­lókkal, este pedig kivilágíttatott és a magyar hadsereg tisztikara táncvigalmat rendezett a redutban (vigadó). [...] Május 26. Latabár (Endre) földim is hoz­zánk szegődött. Mi pedig karmesternek tettük, hogy énekes darabjainkat jobban adhassuk. Ma tartottuk első előadásunkat a színházban: Egy táblabíró a márci­usi napokban című darabot zsúfolt ház előtt, óriási lelkesültség, egetverő de­monstrációk között. A közönség fele piros zsinóros honvéd volt, ezek kardcsörte­tésé, s kivált a vezérkar tetszéstapsa minket is rendkívüli módon fellelkesített. A színlapról még megtudhatjuk, hogy a darab teljes cime: „Egy táblabíró a már­ciusi napokban, vagy Szabadság — Egyenlőség és Testvériség. Egészen új ere­deti vígjáték, jelenkorunkhoz alkalmazva, írta Szigeti József pesti színész- Tör­ténik 1848. márciusában. Ugyancsak a színlap alján olvasható: „Társaságunk 12 színi előadást adand, oly móddal léphetvén csak egyességgel az itteni vállal­kozó német színigazgatóval, hogy minden nap két előadás leend a városi szín­házban, egyik nap du. 4-kor a magyar és este fél 8-kor a német, másnap du. a német és este a magyar" A szabadságharc leverését követően - az ország számos városával ellen­tétben - Győrött nem tiltották be a magyar nyelvű színjátszást (valószínű, hogy a komáromi fegyverletételt követő kompromisszumnak és a rendkívül erős ma­gyar színi bázisnak köszönhetően). 1849-től Gócs Ede tartott magyar nyelvű

Next

/
Oldalképek
Tartalom