Források és ritkaságok a Győri színjátszás történetéből a 17. század elejétől 1849-ig I. - Városi Levéltári Füzetek 9/2007 (Győr, 2007)

Győr színjátszása a kezdetektől a reformkor végéig

magyar és a győri színészet legendás alakjai közé tartozott. Éppen ezért - továbbá úttörő tevékenysége okán is - tevékenységét bővebben tárgyaljuk. A káinoki születésű (1781) székely nemesi családból származó Laborfalvi Benke József eredetileg ügyvédnek készült, de már 1804-ben elcsábította egy kolozsvári színtársulat. Igaz, debütálása nem hozott sikert, ezért Bécs felé vette útját, ahol továbbtanult és műfordításokat vállalt. Kolozsvárra visszatérve már képzett és művelt színésznek számított, ezért a színjátszással párhuzamosan színlapszerkesztést, fordításokat és dramaturgiai feladatokat is elvállalt. A hírneves kolozsvári színigazgató, Kótsi Patkó János pártfogolt]aként pályafutása alatt 170 dráma 182 szerepében játszhatott. Leginkább a klasszikus müvek hős- és apaszerepeiben tűnt ki, pl. a Hamlet minden jelentős férfiszerepét eljátszotta. Színházelméleti írásai (A theatrum tzélja és haszna [1809], Játék-szín [1810], A Pesten felállítandó magyar játékszínről [1832]) mellett gazdag nyelvtudását is kamatoztatta, többek között idős Alexandre Dumas, Kotzebue és Schiller műveinek magyarra ültetésével. Visszaemlékezéseiben Déryné több helyen is megörökítette Benke legendás szerepeit, ahogy ő nevezte: „Benke atyus"-ét. Nem véletlenül, ugyanis a jászberényi születésű Schenbach Rozáliát, aki egy gyógyszerész leánya volt, az egykori színházi berkek „Patyikus Rozi"-ját Benke keresztelte át Széppataki Rózává. A nagyobb erdélyi városokat érintő vendégjátékai után Pesten is sikerrel mutatkozott be Kemény Jánossal közösen vezetett társulatával, majd 1811-ben Győrben kapott játékengedélyt. Sajnos, meglehetősen kevés adattal rendelkezünk e jeles színháztörténeti eseményről. Bár évekig játszott a „vizek városában", repertoárját mégsem ismerjük. De számára és a győri polgároknak is fontos volt ez a vendégjáték-sorozat, amit a városatyáknak írt egyik leveléből vett idézet is bizonyít: „Győr olyan kenyeret és maradandóságot nyújthat a magyar játékszínnek melynél biztosabbat a hazában egy város sem adhat." Az sem túl közismert, hogy Benke győri vendégjátéka során maradt fenn az első magyar nyelvű színlap, amely Dugonics András: Bátori Mária c. színművének győri előadását tanúsítja. A darabban egyébként Gara Miklós szerepét játszotta a jeles direktor. Van ennek a korabeli színlapnak még egy színháztörténeti érdekessége is: jelesül, hogy a szereplők közül egy „idegent" is feltüntettek, aki nem volt más, mint Katona József, a magyar drámairodalom későbbi nagy alakja. További érdekessége Benke győri szezonjainak, hogy ebben az időben egy német színésztrupp is időzött a városban és e társulatnak szintén volt egy neves irodalmár tagja, a már többször említett osztrák Ferdinánd Raimund regény- és drámaíró, aki minden bizonnyal itt ismerkedett össze a majdani drámaóriással, Katona Józseffel. Bármily meglepő is, Benke József sikeresnek mondható vendégjátékai után nem sokkal, 1815-ben (más forrás szerint 1820-ban) felhagyott a színészmesterséggel, bár sohasem távolodott el a színház világától, még akkor sem, amikor 1820-ban megházasodott és a tanítói pályát választotta.