Források és ritkaságok a Győri színjátszás történetéből a 17. század elejétől 1849-ig I. - Városi Levéltári Füzetek 9/2007 (Győr, 2007)

Győr színjátszása a kezdetektől a reformkor végéig

nyok, rendezvények is e teátrumban zajlottak, sőt az első időszakban inkább ez utóbbi mutatványok, cirkuszi látványosságok zajlottak az új színházban. Mégsem nyert sokat vállalkozásával a győri kávés (1801-ben egy kisebb tűzvész is sújtotta az épületet), mert 1802-ben közel 4500 forint tartozása miatt elárverezték színházát, és még a polgárlistáról is törölték nevét - igaz, Reinpacher 1807-ben, majd 1820-ban már pápai lakosként követelte a tanácstól anyagi kárpótlását, de érdemben nem foglalkoztak ezzel a kérelemmel. Az új tulajdonosnak, Gschwind János helybeli lakatosmesternek sem hozott anyagi hasznot a teátrum, ezért igyekezett hamar túladni az épületen. így került az némi huzavona után 4000 forintért a város tulajdonába 1804-ben. Bár a város olcsón jutott az épület birtokába, 1809-ben az átvonuló napóleoni seregek komoly károkat tettek benne, mert kaszárnyának és istállónak használták Thália győri templomát. A színház így nagyon leromlott állapotban került, de sikerült felújítani, így a reformkor előestéjén a város kulturális élete kiemelt helyzetben volt a rendi Magyarországon. A 19. század elején megkezdett felújítások eközben szinte folyamatossá váltak (1814-ben, 1816-ban, 1819-ben, 1822-ben és az 1830-as évek elején került sor erre), amelyekről a forráskötetben közölt specifikációk is képet adhatnak. Ezekkel a munkálatokkal egyidőben sok nevezetes vendégjáték is lezajlott, a folyamatosan toldozgatott teátrumban. Köztük az első, 1811. évi magyar színészbemutatkozás is figyelemreméltó volt, de Ferdinánd Raimund, később híressé vált osztrák drámaíró itteni, 1809. évi pályainduló fellépése volt talán a legrangosabb esemény. A színház ekkorra már közel 2000 forint évi tiszta jövedelmet hozott, a város vezetése azonban mégis elvetette az eredeti kőszínház-építési tervezetet és csak ennek a teátrumnak a fokozatos átalakítását vállalták. A sorozatos foldozgatásoktól függetlenül egy korabeli beszámoló nem túl hízelgő képet fest a városi színházról, amiről számos érdekes információt rögzített: „E sok reparálás után is a színház inkább hasonlított magtárhoz- Az előcsarnok faanyagból volt, hol a pénztár volt elhelyezve, a páholyokba a sétatér mindkét oldaláról falépcsők vezettek, amelyeket 1834-ben távolítanak el, s az első emeleten összesen csak 6 páholy állott, a többi része a középosztály által kedvelt u.n. második földszintet képezte, a második emelet volt a karzat. A színház belseje komor, s dísz nélküli, vagy inkább ízlés nélküli volt, faboltozatát, s az előfüggönyt nagy, idomtalan mythológiai ábrázolatok dísztelenítették." 1833-ban azonban a Theater-Verschönerungs-Verein (Színházszépítő Egylet) Ecker János elnök kezdeményezésére több évig tartó felújítási munkálatokba kezdett. Ennek eredményeként 1839-re megújult a régi Reinpacher-féle színház, aminek átalakítását a győri rajziskola tanára és a város neves építésze, Fruhmann Antal irányította. Az előcsarnokot kőből építették át, négy korinthoszi oszlopfős pilaszteri kiképezve. Közöttük volt a három, íves kapubejárat, növényornamentikájú szobrászdíszekkel. Az épületet méltán dicsérték e felújítás