Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1606-1611 - Városi Levéltári Füzetek 5/2002 (Győr, 2002)

Regeszták 1606-1611

1610. február 2. 797. (IV. 68.) Antal deák szolgája és atyafiai képviselőjüknek Czako Eöttues Jánost vallották. 1610. február 5. 798. (IV. 68-69.) A győri harmincados felperesként Szombathelyi (Zsombathely) Péter deákot ügyvédnek vallotta szolgája, Lanczman György ellen. - Az alperes révfalui Szalay (refaluy Salay) Gergelyt ügyvédnek vallotta. A felperes azt kívánja, szolgája álljon vissza a szolgálatba és töltse ki a szolgálata idejét. - Az alperes erre a bírákat arra kérte, tekintsék meg esetét és döntsenek abban, vissza kell-e mennie szolgálati helyére, avagy nem. Végzés: minthogy a felperes a bíró előtt panaszt tett az alperes ellen, hogy az meglopta volna, azért indoklással tartozik („okait adni"), ugyanis a bírónak tisztéből adódóan módjában áll, hogy afféle gonosztevőt, ha más miatt lett elfogva felszabadítson, de ez büntetőpert (criminalis causa) illet. A felperes kijelentette, ő megfelel, ha [az alperes] meghallgatná. - Az alperes a város törvényéhez tartja magát. Végzés: a város törvénye szerint az időpontot megengedik, mert az előző feleletében „nem adta magatt be az derek töruenben, hanem ciak az vissa ados felöl volt az tractatio ", és mint fogoly, kezességen van. A felperes tiltakozik egyrészt kárai, kárvallásai, másrészt a jövendő, a következő szegődött szolgái miatt. Azt kívánja, a kezesek - ha most ők ugyanazon feltételek mellett vállalják a kezességet - a törvénynapra állítsák elő, hanem úgy azt kívánja a minél előbbi törvényszékre tétessék az ügye, mert neki itt egy szolgája sincs. Az alperesért Vida Imre és Balffy (balffy) Sebestyén vállalta a kezességet. 799. (IV. 69-70.) A komáromi (Comaromy) alkapitány (őnagysága) és görög Öttvös (Eöttues) Sándor között az alábbi végzés tétetett. A bizonyításokból kitűnik, hogy amikor az ötvös (ötues) Győrbe feljött [az alkapitány] szablyáját kipróbálta, és nem az ország igaz ezüstjének találta. Ezt néki rögtön fel kellett volna küldenie, nem kellett volna ennyi ideig viselnie és az aranyat elkoptatni. Akkor köteles lett volna az ötvös őnagysága 31 tallérját visszaadni. De minthogy [az alkapitány] ezt akkor nem tette meg, a szablyát, ahogy akkor volt adja oda a görög (gőrőgh) Öttvös (öttues) Sándornak, aki köteles néki a 31 tallért megfizetni, mert még a tanúk közül is némelyik azt vallja, hogy a [szablya] nem jó volt, ha ismeri, nem vette volna meg [az alkapitány].