Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1600-1605 - Városi Levéltári Füzetek 4/2001 (Győr, 2001)

Regeszták

lomásuknak nincs helye. [Az alperes] a káptalan levelével be tudja bizonyítani, hogy a házat Szíjártó István vette meg, és ezt az iratot be is adja. Az ötödik tanú, Galacy Pál csak a segítségről szólt. A hatodik tanú, ahogy azt maga is vallja, atyafi, ami miatt [az alperes] tiltakozást tesz, ítéljék meg az uraim, tanúskodhat-e ő e perben, avagy nem. A jelzett atyafiság leginkább a címerlevelekkel kapcsolatban mondottakból tűnik ki, mert azt állítja, ő váltotta azt ki. Továbbá azt mondja; ,, Syarto Istuan kett azzoniat tartota Vámos Dienesnek az vey peniglen egiett, ott alatt penig azt mongia hogi mind el hanta ökett holott ez A. sem tagadhatia hogi nem tartota volna Syarto Istuan holott kys hazasetota ollian nagy drágaságban ". A hetedik tanú, Kosár Piroska ellen is saját maga vallását fordítja, míg a nyolcadik tanú vallomását az elhangzottak homályossága miatt nem fogadja el, az a keresetet sem bizonyítja. Mindezek miatt az alperes azt kívánja, a felperes a házból menjen ki és annak a 24 ft-os bérét fizesse meg, továbbá méltatlan perlekedés miatt méltatlanságban maradjon, és a szegény elhalt Szíjártó István „regestromátt" beadja. A felperes kéri, az általa beadott bizonyítékok istenessen olvastassanak meg, hogy azokat [a bírák] megértsék, és az szerint ítélkezzenek. Nem akarja kifogásokkal [az uraimat] terhelni, törvényt vár. Az [alperes által] beadott „cédulának" semmi helye sincs, mert sem pecsét, sem bármiféle hitelt érdemlő ember neve akik előtt bármiféle adásvétel megtörténhetett volna - nincs rajta. Amennyiben az eddigi bizonyítékok nem lennének elegendők, és ezt törvény mondaná ki, úgy hajlandó feleségestől megmondani, „hogy az Vámos Dienesne, Syarto Istuan khezebe adta ". Az alperes ügyvédje szerint a felperesnek a bizonyítás után nem szükséges esküt tennie. Ha esküdni akart volna, úgy inkább az első kérelmezési szakban kellett volna ezt kívánnia. Az ország törvényei szerint jószág, pénz dolgában az első kérelmezési szakban ötvened magával, a második kérelmezésnél huszonötöd magával, a szakaszban tizenketted magával kell esküt tennie. Ha [a felperes] esküdni akar, az ország törvényei szerint tegye meg. Végzés: a törvénykező uraim a bizonyítékokat megolvasva és megértve fejenként az alábbi döntést hozták: a ház ügyében, állapotában nyilvánvaló, hogy azt nem Vámosfy!] Dénes vette, hanem ő csak némi összeget, 40 ft-ot adott kölcsön. A győri káptalan levelei egyértelműen bizonyítják; a házat Szíjártó István vette, és az reá, feleségére és maradékaira száll. Ezért a házhoz a felperesnek, Vámos Dénes örököseinek semmi közük sincs, hanem az Szíjártó István árváié és maradékaié, akárhányan is vannak. Ami pedig az elhalt Vámosi Dénesnétől maradt pénzt, marhát, ruházatot illeti, az ügyben az alábbi döntést hozták: mindkét fél által beadott iratokból megértették, hogy az elhunyt Szíjártó István kezéhez mind a készpénzből, mind a marha árából jutott. Ezért Szíjártó István maradékai kötelesek Vámos Dénesné leányának, Csiszár (Cysar) Mátyásnénak 46 ft-ot készpénzben lefizetni. Ha bármely félnél valami ezüstmü, vagy fehér ruházat van, azt köteles mind a két fél eskü alatt előadni, az után azon egyenlően osztozzék meg a felperes