Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1600-1605 - Városi Levéltári Füzetek 4/2001 (Győr, 2001)

Regeszták

1604. június 11. 455. (III. 20.) Felvétetett a Komáromy István és a Docy János közötti per. - A felperes, Komáromy István beadta bizonyítását. - Az alperes tagadja, hogy ö ilyet szólott volna, a bizonyságok ellen szól, Nagy Gergely és Szeöcz Lukács gyilkosok, és Mosonyi (moszony) Pállal szemben is kifogással él. - A felperes tiltakozik, az alperes még emlékezhet arra, hogy az egész vitézlő sereg megszabadította Nagy (Nagj) Gergelyt, s ha ideje lesz, a többi miatt keresni fogja. -Végzés: a pert addig felfüggesztik („maragion silentiomban"), amíg a felperes tanúit megtisztítja („ megh purgalia ")

239 amennyiben a megtisztítás után helyükön maradnak, vallomásukat megértve az uraim ítéletet mondanak. Mindez a jövő törvényszéken történjék meg. 456. (III. 20.) Bottka János a pápai Huszár István képében, Pázmán (pazman) Ferenc, Balogh (Ballogh) Péter, Csaby (Ciaby) Mihály, Posztós (Postos) Bálint, Palotay István, Saffrait Mihály, Vince Balázs, Szegy Gergely, Nagy László és Szeöch (Zseöch) Benedek „es az ö esküty" előtt tiltakozik, hogy egy Inesny avagy Asztaljártó (astal Jarto)

240 János nevü szolgája Huszárnak elszökött, aki annak egy 100 ft-ot érő paripáját is elvitte. Ezért, ahol elkaphatja, szabadon megfoghassa. 457. (III. 20.) Udvardi (Vduardy) Mátyás (Mártás !) [vallomása:] Sebestyénné, (Sebestienne), Orsolya asszony, Mészáros Mihály anyja. Egykor Tar Imre adta megtartásra az ezüstmüvet Anna asszonynak. Egykor, Karácsony táján odament Tar Orbán, és Anna asszonynak azt mondta: „hozd eleö az ezüst pohárban ", ő előhozta és így ittak belőle. Ital közben mondotta Anna asszony: „ad ennekhem az partekhatt". 80, majd 90 ft-ot kínált érette, végül 102 ft-ban alkudtak meg, „es 2

f. ada Anna aszony megh az arraban". Minthogy Anna asszony az árát nem adta meg, Tar Orbán a 2 ft-ot visszaadta búzában. Később is odajőve Tar Orbán, Anna asszonytól az ezüstnemük („ezüstpartekhamott") kiadását kérte, „mert azt hallom hogy az föl egresy gáton költözik". Erre Anna asszony megnyugtatta, hogy az nagyon biztos helyen van. Tar Orbán ennek ellenére a kiadást kérte, mondván, „ven ember vagiok es most nem khereshetek helete". De végül is nem kapta meg. Mindezek után, amikor Ambrus deák mennyegzőjére ment Anna asszony és a vermet azért felbontották, hogy ő a szoknyáját kivegye, hirtelenjében „nem cinalhatak be az röitökhett", és a gyorsan ott termő tatárok a rejtekhelyet megtalálták. A tanú azt már nem tudta, hogy onnan mit vittek el és mit nem, és azt sem, hogy átalagban, vagy ládában volt-e, csupán azt, hogy ő egy alkalommal, még a veremben, zsákban adta oda néki. 239 A jegyző először „ megh purgaliak magokhatt" szófordulatot írt, majd áthúzással javított. 240 A másik név sor szélére írt betoldás.