Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1600-1605 - Városi Levéltári Füzetek 4/2001 (Győr, 2001)

Regeszták

ságokról másolat kiadása most nem tehető, hanem az alperes bizonyítson, adja be a bizonyítékokat,

224 mentse magát, különben a korábbi végzés szerint ítélkeznek fölötte. Az alperes tiltakozik a fenti végzést miatt és kedvezőbb végzést kér, ugyanis rabként az érvelése szerint azon bizonyságszedéseket, amelyekre az elmúlt törvénynapon magát kötötte behozta, de törvény ellenében arra nem kötötelezte magát, hogy azoknak mását ne kérje. Ezért a kért tanúvallomások mását néki ki kellene adni, hisz mentségére abból tanulni akar. A másik ok: büntelenségét, ártatlanságát fejével egyetemben e tanúvallomásokhoz kötötte, és minthogy ez az ő életében járó dolog, a azon tanúvallomásokat tanulmányozni kívánja („akaria megh latny azoknak az tanuknak vallasitt"), amelyek mellett igazságát és fejét védelmezhetné. Végzés: a tanúbizonyítások másolatát nem adják ki, azt előtte elolvassák, és majd úgy ítélkeznek, addig is az előző időponton tett végzéshez tartják magukat a törvénytevő urak. Az alperes a továbbiakban előrebocsátott tiltakozással mondja: [ő mint] rab a bizonyságokat azért szedte, hogy a tanúvallomásokkal ártatlanságát érvelése szerint bizonyítsa. Ez a bizonyítás most az uraimnál van. és ha nem lenne elégséges, úgy az ország törvényei szerint maga is megesküszik arra: amit cselekedett, maga oltalmára tette. Az uraim a bizonyságokat elolvastatták Mihály előtt. Az alperes a tanúvallomások előtte történt felolvasása után így szólt: az érvelése szerinti ártatlansága a tanúvallomásokból elégségesen kitűnik. Ugyanis az első nap őt arculcsapással, majd halállal fenyegették meg,

225 amit másnap arculcsapással és kard kivonásával [a másik fél] bebizonyított, aki meztelen karddal őt meg akarta ölni. Midőn már a kard az alperes testéhez közel járt, a szükségtől kényszerítve tette azt, amit cselekedett, mindenképpen maga oltalmára. A Hármaskönyv III. rész 22. címe szerint, ahogy ezen törvény (Dctm.) tartja, az önvédelemben megölt embernek „ mind dya es mind vere el vészen ", így törvényt vár. Végzés: a törvénytevő személyek számára a bizonnyságokból az bőven kitűnik, hogy Hans Igly fenyegetődzése/kötekedése („glokdosasa") után midőn [az alperes] Mihály a palástját levetette, akkor rajta még semmiféle seb sem esett, és ez a Mihály nem maga oltalmára, hanem szándékosan ugrott és ment reá [ti. Hans Iglyre], „es hatul által verte". Mert ha veszekedés közben történt volna, akkor a szúrás/gyilkolás („giokas") előröl esett volna, de [az alperes] „bosusagbol indult az glokasra", ugyanis ő akkor, amikor a mentéjét levetette, még mindez előtt elmehetett volna. A Hánnaskönyvben az is meg van írva, „hogl teliesegel lölkhlnek ismeretinek auagy vasárának ideien ha lehetseiges el tauoztasa az gilkosagott ", de e Mihály nem ezt cselekedte, hanem bosszúból, haragtól felindulva ugrott reá [ti. Ez a szövegrész lap szélre, szövegrész alá írt betoldás, miként a végzés konklúziója is áthúzásra, majd újólagos rögzítésre került. 225 Utána kihúzva: „ arcul ciaptak elöser ötett ".