Bana József: A lövöldöző „Levélhordozó”. Jegyzetek Győr történetének lapjaihoz - Városi Levéltári Füzetek 3/2001 (Győr, 2001)

II. Személyek, személyiségek

Angyal főkapitány a sürgönyt elolvasta, háromnegyed taktusban kétszer körüljárta a szobáját és becsöngette az egész győri rendőri személyzetet. — Urak, magukra ma délután nagy feladat vár. A miniszter őkegyelmessége vonatára ott Bicske táján fölkapaszkodott József cigány harmincad magával, s velük van a vajda is. Ezt a harminc cigányt minden feltűnés nélkül, elevenen szállítsák be a városházára. Mikor a miniszter úr őkegyelmessége különvonata a sok vendéggel berobogott a győri pályaudvarra, a rendőrhadnagyok és a közönséges rendőrlegények egyszerre rohanták meg a kalauzt. — Hol vannak a cigányok? — Hol a vajda? — Hol vannak a purdék? De sehol egy cigány, sehol egy purdé, sehol a vajda kinézésű ember. A rendőri személyzet haptákba vágta magát a főkapitány előtt, s jelentetést tett. — Bolonddá tettek bennünket főkapitány úr. Angyal valamennyi emberét a pokolba kívánta, s maga indult a cigányok keresésére. Egy igazi cigány kinézésű úriembert csakhamar felfedezett. Meleg ambícióval tette kezét a barna képű úriember vállára: — Milyen motívum hozta Ont Győrbe? — A lokomotívum. — Es mi a szándéka Önnek itt? — Sok minden, de kicsoda Ön? — Angyal vagyok. — Az ördög hiszi. —Armandnak is hívnak. — Úgy, hát akkor kétségtelenül rokona az „ Armand és Szerelem", törvényszékileg bejegyzett színházi cégnek. Angyalnak ebből elég volt és továbbállt. Elég a dologból annyi, hogy Angyal egyenesen a hivatalba ment, elolvasta a sürgönyt mégegyszer, s a következő választ menesztette Rudnayhoz: „A cigányokat letartóztattam. A vajdával együtt a Peissnerbe zárattam. Győr szab. kir. város jóvoltából rabkoszton tartottam őket: Fogjot esznek és pezsgőt isznak. Angyal. " Ha a cigányasszonyok és lányok mesélni tudnának... Ki itta meg a püspök úr miseborát? Aesculapnak, a világ első patikusának kivételes talentumú, méltó utóda volt Forgách János, Győr város legöregebb gyökösjogú patikájának tulajdonosa. A még a jezsuiták által 1630-ban alapított és a Széchenyi téren, a Koréin házban lévő „Megváltóhoz" címzett patikáját Prohászka Ede örököseitől vásárolta meg 1910-ben 160 000 aranykoronáért. A „Megváltó" patika eredetileg a jezsuiták rendházában (most bencés rendház) volt. Hogy az 1777-98 közötti időben kik voltak a tulajdonosai, arra vonatkozóan hiányosak a feljegyzések. Nemes Forgách János Budapestről került Győrbe. A köztudat szerint a legtöbb patikus bogaras ember. A mi Forgáchunknak bogara nem volt, de humora, kedélye, virágos jókedve annál is inkább — mondhatni „dupla adagolásban". Fiatal éveiben hajlamos volt kalandokra. Az egyik kollégájával Párizsban beállt az idegenlégióba, ahonnan rövidesen mindketten megléptek. Kipróbálták Amerikát is. New Yorkban, mint harmonikás utcazenészek keresték meg a mindennapi — vagy inkább minden órai — fröccsre valót.