Bana József: A lövöldöző „Levélhordozó”. Jegyzetek Győr történetének lapjaihoz - Városi Levéltári Füzetek 3/2001 (Győr, 2001)

I. Polgármesterek, közigazgatás, önkormányzat

Az éhes tehén nem tejel Ha igaz, Győr városa hamarosan olyan nagyösszegü kölcsönhöz jut, amiből játszva megvalósíthatja régóta dédelgetett álmát, a Zsinagóga és a Frigyes (hivatalosan II. Rákóczi nevét viseli) laktanya felújítását. Sikeres befektetés esetén mi győriek optimistán tekinthetünk a jövőbe. Győr egyszer már megmutatta, hogy jól tud a pénzzel bánni. A nagyszabású sikkasztás, mely Lacza Ferenc polgármesteren kívül még hatvanhét kisebb bűnös leleplezésével zárult, véget ért a középszerű kishivatalnokok uralma. Zechmeister Károly és Wennes Jenő polgármestersége alatt a város egyedülálló tettet vitt végbe. E rövid idő alatt sikerült megkétszerezni a város jövedelmeit, mindezt hasznos és gyorsan megtérülő befektetésekkel. Győrt a gyarapodásban az országban egyedül Szabadka előzte meg, amely telekspekulánsok révén háromszorozta meg a vagyonát. 1864 és 1914 között a város bevételei a tízszeresére, a kiadások pedig nyolc-kilencszeresére növekedtek. A beruházásokat hitelből valósították meg. így jött létre az egykori Frigyes laktanya, az új vashidak, vágóhidak, főrcáliskolák, villamosmüvek, csatornák és árvédelmi müvek. A szerencse is segített bennünket. A Baross Gábortól kapott központi pénzekből ingyen jutott a város a mai Baross hídhoz, Radó Kálmán kormánybiztos pedig a városnak adományozta a később róla elnevezett Radó-szigetet. Györ legfőbb hitelezője a Pesti Hazai Első Takarékpénztár volt, 1910-ben már 7 800 000 koronával tartozott a város a banknak. A kamatok öt százalék körül mozogtak. A folyamatos beruházások költségvetési hiányt eredményeztek, így pótadót vetettek ki. Ez az 1880-as években ötven százalék volt, míg 1910 körül már elérte a hetvenötöt. A gyárosok ingyen jutottak közművesített telkekhez. A kedvező lehetőségek idecsábították a tőkét és jöttek a munkáshadak is. Jövedelmező volt az ágyúgyári és gyárvárosi munkáslakások építése. E célra szövetkezetek alakultak. Wennes Jenő polgármester beszüntette a személyzetszaporítást, megreformálta a szegénysegélyezés rendszerét, valamint irgalmatlanul eladta a nem jövedelmező városi épületeket. A fejlődés az egyre tudatosabb és találékonyabb pénzügyi politikának volt köszönhető. A vagyonosodó polgárok, a jól fizetett munkások és közhivatalnokok voltak csak képesek a fogyasztásra. A fogyasztási adó szintén gyarapította a bevételeket, ehhez jött még a pótadó, a jövedelemadó és egyéb kisebb adónemek. Közismert mondás, hogy a tehénkéket fejni tudjuk, ahhoz előbb enni kell adni nekik. Nos, jelenthetem a fejés már megtörtént, most a táplálkozás ideje jött el. A fentieket a városatyák figyelmébe ajánlom, van mit tanulniuk az elődöktől.