Levéltárismertető és fondjegyzék - Városi Levéltári Füzetek 2/1999 (Győr, 1999)

Bevezető

Az önállóság visszanyerése természetesen együtt járt az irattermelés növekedésével. Érthető, hogy az 1750 körüli városházbővítés {emeletráépítés) nyomán a levéltár is bővült, ugyanakkor szükségessé vált az iratok rendezése. Erre a munkára bizottságot alakítottak. Működésének eredménye nem lehetett sikeres, hiszen 1758ban az udvari kamara előterjesztést kért olyan személy alkalmazására, aki a levéltár rendbetételére és vezetésére alkalmas lenne. Ez az első utalás önálló (függetlenített) levéltárnoki állás létrehozására. Ettől kezdődően, mintegy 100 esztendőnek kellett eltelnie, míg a város önálló levéltárnoki tisztséget rendszeresített. A megindult huzavona függvényévé, kifejezőjévé vált a központosításra törekvő hatalom és az autonómiára törekvő város ellentétének. Egyúttal tükröződött benne a kor levéltárszemlélete. Visszatérve az 1758-as rendezésre, érdemes megemlíteni, hogy ez volt az első sikeres, eredményes próbálkozás a levéltár anyagának áttekintő feltárására. A város által kinevezett bizottság javaslatára a rendezést végző nótáriusnak 100 aranyat fizettek. Egyébiránt a rendezések, hivatali átigazítások sorsát nem érdemes részleteiben taglalni. Lényegében a központi (helytartótanácsi, udvari kamarai, királyi biztossági) törekvések keresztezték a városi önkormányzat érdekeit. Ezért hol az egyik, hol a másik fél önálló levéltári hivatalt sürgető törekvése feneklett meg. A városnak azonban (bármely fél javára alakult a helyzet) időről időre lépnie kellett. Amiként gazdasági szerepe nőtt (pl. gabonakereskedelem), az ezzel párhuzamosan növekvő igazgatási ügykörbővülés elengedhetetlenné tette a levéltári anyag folyamatos kezelését, időszerű rendezését. Szinte versenyt kellett futnia az idővel, hiszen erre magasabb helyekről ugyancsak más indíttatástól vezérelt inspirációkat kaptak. Nevezetesen II. József uralkodása idején, amikor is rendszeres jelentéseket kellett adniuk közvetlenül a királyi biztos számára. Időközben a levéltár ügyeinek intézése az aljegyző hatáskörébe került. A növekvő archívum problémájával a városi hatóságnak egyre komolyabban kellett foglalkoznia, mígnem 1825-ben felterjesztést írtak az Udvari Kamarához, amelyre viszont most ők adtak úgymond halogató választ. A levéltár ügye Czech János polgármester, majd főbíró működése idején kezdett igazából rendeződni. Az ő kezdeményezésére teremtettek rendet a levéltár iratanyaga és berendezése körül. A felhalmozott régi és kevésbé értékes iratokat összegyűjtötték és Újvárosba, egy a tanács tulajdonát képező házba szállították (1836). Közben egyre gyakrabban került szóba a külön levéltárnok szükségessége, mígnem 1845-ben a tanácsülés többek között az alábbiak szerint nyilvánította ki véleményét: „... ezért a magisztrátus nem tehet üdvösebbet, mint azt, hogy ezen város levéltárhoz egy levéltárnoki hivatalnak 300 pengő forint évi fizetés mellett leendő felállítását ezen tanács által minden úton eszközöltetni és annak betöltését a tisztújításkor megtarthatni kéri. " Egy esztendővel később a helytartótanács is arról értesítette a várost, hogy önálló levéltárnoki tisztséget kell létesítenie.