Levéltárismertető és fondjegyzék - Városi Levéltári Füzetek 2/1999 (Győr, 1999)

Bevezető

Az önállóság visszanyerése természetesen együtt járt az irattermelés növeke­désével. Érthető, hogy az 1750 körüli városházbővítés {emeletráépítés) nyomán a levéltár is bővült, ugyanakkor szükségessé vált az iratok rendezése. Erre a munkára bizottságot alakítottak. Működésének eredménye nem lehetett sikeres, hiszen 1758­ban az udvari kamara előterjesztést kért olyan személy alkalmazására, aki a levéltár rendbetételére és vezetésére alkalmas lenne. Ez az első utalás önálló (függetlenített) levéltárnoki állás létrehozására. Ettől kezdődően, mintegy 100 esztendőnek kellett eltelnie, míg a város önálló levéltárnoki tisztséget rendszeresített. A megindult huza­vona függvényévé, kifejezőjévé vált a központosításra törekvő hatalom és az auto­nómiára törekvő város ellentétének. Egyúttal tükröződött benne a kor levéltárszemlé­lete. Visszatérve az 1758-as rendezésre, érdemes megemlíteni, hogy ez volt az első sikeres, eredményes próbálkozás a levéltár anyagának áttekintő feltárására. A város által kinevezett bizottság javaslatára a rendezést végző nótáriusnak 100 aranyat fizet­tek. Egyébiránt a rendezések, hivatali átigazítások sorsát nem érdemes részleteiben taglalni. Lényegében a központi (helytartótanácsi, udvari kamarai, királyi biztos­sági) törekvések keresztezték a városi önkormányzat érdekeit. Ezért hol az egyik, hol a másik fél önálló levéltári hivatalt sürgető törekvése feneklett meg. A városnak azonban (bármely fél javára alakult a helyzet) időről időre lép­nie kellett. Amiként gazdasági szerepe nőtt (pl. gabonakereskedelem), az ezzel pár­huzamosan növekvő igazgatási ügykörbővülés elengedhetetlenné tette a levéltári anyag folyamatos kezelését, időszerű rendezését. Szinte versenyt kellett futnia az idővel, hiszen erre magasabb helyekről ugyancsak más indíttatástól vezérelt inspirá­ciókat kaptak. Nevezetesen II. József uralkodása idején, amikor is rendszeres jelen­téseket kellett adniuk közvetlenül a királyi biztos számára. Időközben a levéltár ügyeinek intézése az aljegyző hatáskörébe került. A növekvő archívum problémájá­val a városi hatóságnak egyre komolyabban kellett foglalkoznia, mígnem 1825-ben felterjesztést írtak az Udvari Kamarához, amelyre viszont most ők adtak úgymond halogató választ. A levéltár ügye Czech János polgármester, majd főbíró működé­se idején kezdett igazából rendeződni. Az ő kezdeményezésére teremtettek rendet a levéltár iratanyaga és berendezése körül. A felhalmozott régi és kevésbé értékes ira­tokat összegyűjtötték és Újvárosba, egy a tanács tulajdonát képező házba szállították (1836). Közben egyre gyakrabban került szóba a külön levéltárnok szükségessége, mígnem 1845-ben a tanácsülés többek között az alábbiak szerint nyilvánította ki véleményét: „... ezért a magisztrátus nem tehet üdvösebbet, mint azt, hogy ezen város levéltárhoz egy levéltárnoki hivatalnak 300 pengő forint évi fizetés mellett leendő felállítását ezen tanács által minden úton eszközöltetni és annak betöltését a tisztújításkor megtarthatni kéri. " Egy esztendővel később a helytartótanács is arról értesítette a várost, hogy önálló levéltárnoki tisztséget kell létesítenie.

Next

/
Oldalképek
Tartalom