Levéltárismertető és fondjegyzék - Városi Levéltári Füzetek 2/1999 (Győr, 1999)
A kiegyezés után
tartásáról, mert »kebelbeli egy közönséges szobából álló levéltár— úgymond — oly annyira eí vagyon már töltve, hogy egy pár esztendő múlva egy zugba sem fog benne találtatni ahová minden renden kívül is valamit helyeztetni lehessen. m Csatolva a jelentés 4. szám alatt, s így kerültek a város volt kamarásl hivatalának számadásai egyéb Iratokkal a régi városház padlására, hol ívek hosszú soránál az eső mosta s vájta a bőrkötésű vaskos köteteket, s így természetes a dolog, hogy amit eső agyon nem moshatott azt a levéltár ellensége a czinczogó egér ugyancsak megrágta. " A beadvány végül kihangsúlyozza, hogy bár a tervezet az 1600-tól 1881-ig terjedő anyagra vonatkozik, az egyes tovább folytatódó osztályokba az újabb növedék is besorolható, illetve elhelyezhető. Az irattárból lajstromok szerint átkerülő évfolyamokat érintetlenül át kell venni, csupán a selejtezés munkáját kell majd időnként elvégezni. A beutalási rendszert illetően Sefcsik azt tartja legcélszerűbbnek, ha az iratok 10 évig az irattárban maradnak, s minden évben csak a legrégibb évfolyam válik levéltári anyaggá, természetesen azon fontosabb okiratok kivételével, melyekre nézve az eddig követett eljárás fenntartása a jövőben is helyes volna. A tanács a beterjesztett rendezési tervezet ügyében nem döntött közvetlenül, hanem véleményadás végett elküldte Pauler Gyula országos fölevéltárnoknak, hogy illetékes helyről kapjon nyilatkozatot arra vonatkozólag, vajon az egész elgondolás szakszerűségi és gyakorlati szempontokból nem esik-e valamilyen kifogás alá. A válaszirat csakhamar megérkezett azzal a megjegyzéssel, hogy a „levéltárrendezési program megítélését nagyon megnehezíti az a körülmény, hogy az Országos Levéltárnak a rendezésre való irattömeg nagyságáról, milyenségéről nincs kellő tudomása, pedig e körülmények ismerete a rendezés rendszerének megítélésénél döntő fontosságú. " 26 Ettől eltekintve azonban Pauler Gyula általában véve elfogadhatónak nyilvánította a tervezetet, sőt hozzáfűzte, hogy annak összeállítása szorgalomra és gondolkodó főre mutat. Arra azonban mindenképpen figyelmeztette a város levéltárnokát, hogy ahol már valamilyen régi rendszer fennáll, megfelelő segédkönyvekkel, azt addig meg ne bontsa, amíg az új segédletek el nem készültek, s amennyiben lehetséges, a régi, még használatban maradó mutatókban az új jelzeteket tüntesse fel. A csoportbeosztással kapcsolatosan az volt a hivatalos vélemény, hogy az ún. múzeumi természetű tárgyak (régi pénzek, érmék, stb.J, valamint a szűkebb értelemben vett könyvtári könyvek ne alkossanak külön levéltári szakcsoportot, hanem ezeket külön kellene kezelni és végleges sorsukról a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségének kell majd döntenie.
